Tőzsdei jog, 1938 (6. évfolyam, 1-11. szám)

1938 / 3. szám

10 TŐZSDEI JOG 3. SZ. forgó cca 80 q lucerna tisztasági fokának megállapításához vételi minta gyanánt 45 gramm súlyú minta küldetett be, amely a Vetőmagvizsgáló Állomás megjegyzése szerint nem volt elegendő. A bíróság közelebbi felvilágosítás adása végett ebben a kérdésben a m. kir. Vetőmagvizsgáló Állomáshoz megkeresést intézvén, onnan a 665/1937. s. i. szám alatt iktatott azt a választ kapta, hogy „45 gramm súlyú lucernamag tisztaságára vonatkozó vélemény, csupán a beküldött mintára bír érvénnyel, ellenben a minta kicsinysége folytán nem megbízható egy nagyobb árutételre, melyre a záradék (a beküldött minta nem volt elegendő) is már ráutal". Alperes a felperes által szállított áru minősége ellen kifogást emelt és értékkevesblet megállapítását kérte. A bírói gyakorlat értelmében ilyen esetben a bizonyító fél az árut egyébként megtartani kívánó vevő, az alperes. Alperes megelégedett azzal a 45 gramm súlyú vételi mintával, amelyet az eladótól kézhezkapott. Alperes kétségbevonta, hogy vételi minta gyanánt nagyobb súlyú minta adatott volna át; és a minőségi kifogásának megemelésével kapcsolatban az arra illetékes Vetőmagvizsgáló Állomáshoz a 45 gramm súlyú mintát küldte el, hogy a szállítási minta figyelembevételével ennek alapján állapíttassák meg a lucernamag minősége. Figyelemmel a m. kir. Magvizsgáló Állomás vizsgálati bizonylatában feltüntetett megjegyzésre és a fent idézett átiratára, a bíróság azt állapítja meg, hogy a 45 gramm súlyú vételi minta nem alkalmas annak a bizonyítására, hogy az a minőségi hiány, amelynek fennforgására való tekintettel alperes a felperest megillető vételárból értékkevesblet címén levonást foganatosított, a felperes által .szállított lucernamagnál tényleg fennforgott. A bíróság megállapítása szerint a hasonló ügyletek kötésénél szakértelemmel és kellő jártassággal rendelkező alperesnek tudnia kellett, ismervén a m. kir. Vetőmagvizsgáló Állomás gyakorlatát is, hogy milyen nagyságú az a vételi minta, amelynek alapján megnyugtató, a másik félre is kötelező erővel rendelkező szakvéleményt lehet megállapítani. Ha mégis olyan kis mennyiségű árut tartalmazó mintát fogadott el vételi minta gyanánt, amelynek alapján a szállított nagyobb árutételre vonatkozólag a vizsgálatot foganatosító állami állomás megállapítása szerint következtetést levonini nem lehet, az ezzel járó következmények őreá hárulnak, — s minthogy a fentiek szerint ('.neki kellett bizonyítania, hogy a minőségi hiány folytán a felperesnek járó vételárból jogosan foganatosított levonást, a bíróság azt állapította meg, hogy a bizonyítás lehetősége meghiúsulván, a levonás nem volt jogos. A bíróságnak ezt az állásfoglalását nem érinti az a körülmény, hogy az alperes által foganatosítani kért egyoldalú áruszakértői eljárás során a szakértőbizottság figyelembevette a m. kir. Vetőmagvizsgáló Állomásnak a 45 gramm súlyú minta alapján kiállított bizonylatát, mert a szakértőbizottság szakértői véleményét kifejezetten az egyoldalú eljárást kérő fél által bemutatott bizonylat alapján adta meg, s tekintettel arra, hogy ennél az eljárásnál a másik fél nem jelent meg, nem volt abban a helyzetben, hogy a bizonylatra vonatkozólag — elő nem terjesztett — kifogásokat figyelembe vegyen. Az egyoldalú kérelemre foganatosított szakértői vizsgálatra vonatkozó eljárási szabályoknak 1937. évi április hó 20-án (midőn a vizsgálat foganatosíttatott) érvényben volt 11. §-a értelmében, azt hogy „az egyoldalú kérelemre vonatkozó szakértői vélemény kötelezi a másik felet, vita esetében az illetékes bíróság dönti el". E szabályra való tekintettel is^ egyoldalú expertise eljárás során a szakértőbizottság rendszerint csak a kérelmező fél által előterjesztett körülményeket veszi figyelembe, mert a döntésnek a hatálya a később megindulandó peres eljárás során bírói vizsgálat tárgyává tehető. Ez alapon a bíróság minden a perben felmerült egyéb vitás kérdés elbírálásának mellőzésével azt állapította meg, hogy alperesnek nem volt joga a felperest megillető vételárból az árkülönbözetet levonásba helyezni. Következik ebből az is, hogy a vizsgálati és expertise költség címén felszámított összeget sem vonhatta le felperes követeléséből. Budapest, 1938. évi január hó 20. napján. Dr. Klár András egyesbíró, dr. Kende Ernő jogügyi titkár. 18. 162/1937. V. B. A kereseti előadás szerint felperes alperestől 1935 augusztus 30-án körülbelül 2000 q kissé sásos és körülbelül 1000 q sásos, egyébként egészséges, penész- és rothadásmentes, 1935. évi termésű berki anyaszénát vásárolt. A kötlevél szerint felperes köteles volt az ügylet létesítésekor 1000 pengőt, 1935 szeptember 30-ig bezárólag pedig további 12.000 pengőt az alperesnek előre kifizetni, amely kötelezettségének felperes eleget is tett. Kiköttetett, hogy a szállítás előtt az anyaszéna préselendő, amely préseléshez felperesnek kellett a prést és kötőanyagot adni. A munkaerő beszerzésénél alperes segítséget vállalt, alperes tartozott fedőanyagot adni és köteles volt, amennyiben az utak járhatósága azt megengedte, a préseléshez kölcsönkazánt is adni. Ezen kötelezettségeket az alperes nem teljesítette. A szállítási határidő 1935 októbertől 1936 április 30-ig volt megállapítva a felperes választásában. Alperes tartozott a szállítandó szénát préselt állapotban Balatonszentgyörgy állomásra waggonbarakva elszállítani. Alperes sem 1935 szeptember végén a préselés és minőségi átvétel elmulasztása miatt, sem 1936 április 22-én, amidőn a tőzsdeszokások 25a. §-a alapján a rendelkezésnek alperes birtokában kellett volna lennie, ennek elmaradása miatt sem 1936. évi május hó 1-én, amidőn a teljesítési határidő lejárt, a nemteljesítés miatt óvást nem vett fel, semmiféle jogot a maga részéről nem biztosított, teljesítési igényét a tőzsdeszokások 69. §-a értelmében 30 nap alatt bírói úton nem érvényesítette és óvás hiányában nem is érvényesíthette, ha pedig kártérítési igényt kívánt érvényesíteni, úgy ezen utóbbi igényét a tőzsdeszokások 70. §-a alapján 90 nap alatt kellett volna bírói úton érvényesíteni, ezeket többé elévülés okából most már nem érvényesítheti, mindezeknél fogva a szerződés hatálya már régen megszűnt és a tőzsdeszokások 65. §-ának b) pontja az irányadó, amiről alperes 1937 február 4-én értesítette is és felhívta arra, hogy az előre lefizetett 13.000 pengőt s időközi kamatait térítse