Tőzsdei jog, 1938 (6. évfolyam, 1-11. szám)

1938 / 8. szám

30 TŐZSDEI JOG 8. sz. lag a Controllbureau r. t. levele szerint kár merült fel, amelybe a kereseti követelést beszámította. A bíróság nem vitás tényként megállapította, hogy a felek között prompt szállítás volt kikötve, megállapította azt is, hogy felperes a 150 q utolsó részletet tényleg egy napi késedelemmel adta fel. Ha alperesnek olyan fontos érdeke fűződött ahhoz, hogy az áru egy meghatározott időpontban már Hamburgban legyen, úgy vagy a kötlevélben kellett volna rövidebb szállítási határidőt kikötni, vagy pedig a rendelkezés megadásakor kellett volna felperest figyelmeztetni a szállítási határidő pontos betartására. Minthogy ez alperes részéről nem történt meg, ezért az egy napi késedelemből kifolyólag felmerült egész kárt nem háríthatja át a felperesre. A felmerült kárnak, melyet a bíróság a Controllbureau levelével beigazoltnak vett csupán egyrészét állapította meg a felperes terhére. Budapest, 1938 március 29. napján. Friedlander Emil egyesbíró, dr. Adorján Ferenc jogügyi titkár. 49. 175/1938. v. b. A bíróság az alperes védekezését alaptalannak találta. A K. T. 314. §-a értelmében, ha valamely kereskedelmi ügylet megkötésére ajánlat tétetik és ennek elfogadására bizonyos idő köttetik ki, úgy az ajánlattevő a kitűzött idő előtt vissza nem léphet. Tekintettel arra, hogy az alperes- 1937 december 29-én közölte felperessel, hogy eladási ajánlatát fenntartja, ha azt alperes levélben, vagy táviratban elfogadja, tekintettel arra, hogy ez a közlés felperes részéről telefonon megtörtént, holott felperes az elfogadást ráért volna aznap estig is közölni, ennélfogva alperes ajánlatától többé vissza nem léphetett s így az ügylet a peres felek között létrejöttnek tekintendő. Minthogy alperes szállítási kötelezettségének ismételt felszólítás dacára nem tett eleget, a felperesnek kártérítéssel tartozik. Budapest, 1938. évi április hó 7. napján. Dr. Klár András egyesbíró, dr. Adorján Ferenc jogügyi titkár. 50. 113/1938. v. b. A leszállított árut csak egyízhen lehet kifogásolni. Aki tehát az áru ellen egyízben már kifogást emelt, az a tőzsdeszokványokban e tekintetben részére biztosított jogot kimerítette, újabb kifogásolással tehát csak az esetben élhet, amennyiben rejtett hibáról, tehát olyan hibáról van szó, amelyet rendes kereskedői gondosság mellett az áru első megvizsgálásakor megállapítani nem lehetett. Budapest, 1938. évi március hó 10. napján. Steiner Marcel, a vál. bíróság elnöke, Elek Ferenc, Fried Izsó vál. bírák, dr. Adorján Ferenc jogügyi titkár. 51. 323/1937. v. vb. A kötlevélben nem foglaltatik arranézve kikötés, hogy a Vetőmagvizsgáló Állomás által kiállított és az export minősítés igazolására szolgáló bizonyítvány díja kit terhel. Minthogy külön kikötés hiányában kereskedelmi szokás az, hogy az ilyen bizonyítványok díját az exportőr viseli, akinek az exportüzlet lebonyolítása céljából erre a bizonyítványra szüksége van, ennélfogva alperesi vevő, aki a kérdéses burgonyát exportálás céljából vásárolta, a Vetőmagvizsgáló Állomás bizonyítványainak díját megfizetni tartozik. Budapest, 1937 október 18. napján. Katona Zsigmond egyesbíró, dr. Adorján Ferenc jogügyi titkár. 52. 546/1937. v. b. szám. Alperesnek azon védekezését, hogy az árut azért nem tudta leszállítani, mert a termelője, akitől az árut vette, termés hiánya miatt szállítási kötelezettségének nem tudott eleget tenni, a bíróság nem találta helytállónak. Alperesnek ez a védekezése tulajdonképpen odairányult, hogy egyedileg megjelölt árut adott el felperesnek. Az A/2., és ,A/7., alatti községi bizonyítványok szerint I.-rendű alperes terménykereskedő és mint ilyennek tudnia kell, hogy ezzel a kifogással csak akkor élhet, ha a szerződésben kifejezetten termelőtől vásárolt árut ad el. Nem volt vitás, hogy alperes roKsot adott el felperesnek és nem pedig egy meghatározott termelő rozstermését, azaz nem egyedileg megjelölt árut, és ezért szállítási kötelezettségét ezen a címen nem tagadhatta meg. Minthogy pedig I.-rendű alperes szállítási kötelezettségének ugyancsak nem vitásan nem tett eleget, felperesnek kártérítéssel tartozik, stb. Az 1930 : XXII. t.-c. életbelétetése és végrehajtása tárgyában kibocsájtott 3300/1930. M. E. számú rendelet 119. §-ának (2) bekezdése szerint tőzsdei határidőügyletnek kell tekinteni a törvény szempontjából az (1) bekezdésben meghatározott határidőügyletet abban az esetben, ha az ügyletre a felek kifejezett, vagy hallgatólagos megállapodása szerint a tőzsdei áruüzleti szokásoknak a határidőügyletre vonatkozó (a tőzsdei áruüzleti szokások IX. fejezete) szabályai irányadók. A rendelet (4) bekezdése szerint a törvény rendelkezései semmiképpen sem vonatkoznak azokra a határidőügyletekre, melyek nem tőzsdei határidöügyletek. Minthogy a m. kir. kereskedelmi és közlekedésügyi miniszter 28152/1. 1936. számú leiratával a tőzsdei határidőüzleti forgalom és határidőüzletre vonatkozó árjegyzés megnyitását az 1936. évi termésű búza tekintetében nem engedélyezte, s a tőzsdetanács a 4318/T. 1936. számú hirdetményével azt nem is nyitotta meg, s ezen rendelkezések az 1937. évi termésű búzára is vonatkoznak, ennélfogva a felek búzahatáridőügyleteket nem is köthettek. De az A/8., és A/9., alatti körlevelekben kikötött feltételek azt mutatják, hogy peres felek nem is szándékoztak ilyen határidőügyletet kötni. Ezek a feltételek ugyanis a készáruterményügvletek sajátosságai. A készáruterményügyleteknél, mint a jelen esetben is, két szerződő fél áll egymással szemben és egyik fél a másiktól követelhet teljesítést és lebonyolítást. A tőzsdei határidőügyleteknél ellenben azáltal, hogy azok a Lesizánioló Irodában bejelentendők, minden ügyletkötő fél ellenfele a Leszámoló Iroda, teljesítést az ügyletkötő felek egymástól nem követelhetnek, az átvételhez, illetve az átadáshoz a feleket a Leszámoló Iroda a leszámolásban részesek közül jelöli ki, tekintet nélkül arra, hogy kik kötöttek eredetileg egymással ügyletet. Még világosabban mutat arra, hogy peres felek készáruterményügyletet kötöttek a kötleve-