Tőzsdei jog, 1938 (6. évfolyam, 1-11. szám)

1938 / 4. szám

14 TŐZSDEI JOG 4. 87. kereseti ügyletet csak közvetítette. Ügy az F/2 alatt csatolt kötlevélben, mint a 2. alatt csatolt cl­lenkötlevélben eladóként VV. uradalmi intézősége, vevőként a felperes, az ügylet közvetítőjeként pe­dig alperes szerepel, ez ezen kötlevelekben foglalt tőzsdebírósági hatásköri kikötés tehát csak a W. uradalomra és felperesre vonatkozhatik, ellenben az nem terjeszthető ki alperesre, mint közvetítő ügynökre. Az igaz, hogy alperes az F/2 alatti köt­levelet saját személyében írta alá és az ügyletre adott előleget is saját személyében vette kézhez, azonban az ügylet megkötésekor figyelmeztette a fel­perest, hogy az ügylet megkötése csak akkor vá­lik véglegessé, ha azt az uradalom jóváhagyta, mert alperes az ügylet közvetítésére csak fenntar­tással kapott limitet. Ezt alperes a 3. alatti levél­ben 1937 október hó 5-én írásban is lerögzítette. Ezzel szemben felperes azt adta elő, hogy az F/2 alatti kötlevélben címzésként azért használta a W. uradalmi intézőség nevét, mert ezzel azt akarta kifejezni, hogy W. uradalomból származó árut vásárolt. Miután alperes az F/2 alatti köt­levelet aláírta, ebben a tőzsdebíróság hatásköre szabályszerűen ki van kötve, ennélfogva felperes csak a tőzsdebíróság előtt indíthatta keresetét al­peres ellen, az a kérdés pedig, hogy alperes, mint ügynök, vagy mint szerződő fél felel-e, nem a ha­táskör keretébe, hanem a per érdemére tartozik. Csatolta az F/3 és F/4 alatti kötleveleket, melyeket 1936 október 14-én ugyancsak az alperes írta alá saját nevében, ezekben is a W. uradalom szere­pelt eladóként és ezek az ügyletek mégis rendben lebonyolíttattak, tehát alperes, aki az uradalom állandó bizományosa volt, mint ilyen az uradalom ügyleteit a saját, nevében is megköthette. A bíróság az alperes kifogását alaposnak találta. Az F/2 alatti kötlevél, amelyre felperes a ha­táskört alapítja, W. uradalmi intézőségének van címezve s ebben felperes mint vevő, az uradalom mint eladó, alperes pedig mint az ügylet közve­títője szerepel. Ha felperes alperessel saját sze­mélyében kötötte volna meg az ügyletet s őt te­kintette volna szerződő félnek, úgy tekintettel arra, hogy a kötlevél a saját blankettáján íródott és az írott szöveget abba ő gépeitette be, kétség­telenül alperest szerepeltette volna eladóként és nem az uradalmat. Igaz, hogy alperes az F/2 alatti kötlevél követ­kező záradékát „a fenti levél tartalmát magamra nézve is kötelezőnek elismerem" aláírta, azáltal azonban nem lépett be az ügyletbe ügyletkötő fél­ként, hanem továbbra is megmaradt közvetítő ügynöknek, aminek a kötlevélben kifejezetten fel­van tüntetve. Áll ez különösen azért, mert fel­peres a 2) alatti ellenkötlevélben is, amelyet mint vevő egyedül írt alá, a W. uradalmi intézőséget szerepelteti eladóként, alperest pedig közvetítőként. Hogy alperes csak közvetítő ügynök volt, ezt igazolják még az F/2 alatti kötlevél kiállítása után kelt 3), F/5 és (F/6 alatti levelek, amelyekben alperes közölte felperessel, hogy neki előbb az uradalommal kell érintkezésbe lépni, mert az ügylet perfektuálása az uradalom jóváhagyásától függ, tekintettel arra, hogy alperes csak fenntar­tásos limitet kapott. Felperes az alperes ezen köz­léseit kifogás nélkül tudomásul vette, pedig ha al­peres nemcsupán közvetítő ügynök, hanem szer­ződő fél lett volna, akkor felperesnek az alperes ezen közléseit azzal kellett volna visszautasítania, hogy neki az uradalomhoz semmi köze, mert ő nem az uradalommal, hanem alperessel szerződött. Az F/3 és F/4 alatt csatolt kötlevelek semmi­ben sem támogatják a felperesi álláspontot, mert abból, hogy alperes azokat saját személyében írta alá és az ezekben körülírt ügyletek az ura­dalom által mégis rendben lebonyolíttattak, más nem következik, mint az, hogy az uradalom az alperes által közvetített ezen két ügyletet jóvá­hagyta, de legkevésbé következik az, hogy az F/2 alattiban foglalt ügylet csak azért, mert az F/2 alattit alperes is aláírta, őt mint eladót kötelezné, akkor midőn az F/2 alatti kötlevél semmi kétsé­get sem hagy fenn aziránt, hogy alperes csak az ügyletet közvetítő ügynök volt. Minthogy a tőz^debíósági hatásköri kikötést szigorúan és nem kiterjesztőleg kell magyarázni, ennélfogva az F/2 alatti kötlevélben foglalt tőzs­debírósági kikötés nem vonatkozhatik alperesre, aki az F/2 alattiban mint közvetítő, s nem mint Ugyletkötő fél szerepel, mindezeknél fogva hatás­kör hiányában a pert megszüntetni és felperest a helytelen fellépése által okozott költségek és illetékek megfizetésére is kötelezni kellett. Budapest, 1938. évi január hó 25. napján. Friedlánder Emil, a vál. bíróság elnöke, Pelleg­rini Félix, vál. bíró, fKáldor Sándor, vál. bíró, dr. Adorján Ferenc, jogügyi titkár. P. V. 1758/1938/9. szám. Végzés: A kir. ítélő­tábla a felfolyamodásnak helyt nem ad. Indokok: Az elsőfokon eljárt választott bíróság az F/2 alatt csatolt kötlevél, 2. alatti ' ellenkötlevél és a perbeli adatok alapján helyesen állapította meg, hogy az alperes nem eladó volt, hanem csupán közvetítette a felperes mint vevő és W. uradalmi intézősége, mint eladó között azt az Ügyletet, amelynek nemteljesítése miatt érvényesíti fel­peres a kereseti követelést. Minthogy vonatkozó indokaiból helyes a vá­lasztott bíróságnak az a jogi következtetése is, hogy a kötlevélben foglalt hatásköri kikötés az alperesre mint közvetítőre nem vonatkozik, egy­magában az a körülmény pedig, hogy alperes terménybizományos, a bizonyított tényekkel .szemben nem vonja szükségképpen maga után azt, hogy alperes a kereseti ügyletet is bizomá­nyosi minőségben kötötte, s ekként a pernek hatáskör hiányából való megszüntetése eljárási szabályt nem sért, felperesnek folyamodása nél­külözi tehát a jogi alapot, a kir. Ítélőtábla a fel­folyamodásnak helyt nem adhatott. Budapest, 1938. évi február hó 28. napján. Uzonyi Imre s. k. kir. ítélőtáblai tanácselnök, dr. Gedeon Alajos s. k. kir. Ítélőtáblai biró, elő­adó, dr. Jókay Sándor s. k. a III. fiz. csop. jeli. felr. kir Ítélőtáblai biró, szavazó. 22. P. V. 114/1938. A Budapesti kir. Ítélőtábla mint felfolyamodási bíróság, a budapesti áru- és értéktőzsde választott bírósága által 1469/1930. v. b. szám alatt hozott ítélet ellen benyúj­tott felfolyamodás folytán meghozta a követ­kező végzést:«A kir. Ítélőtábla a felfolyamodásnak nem ad helyt. Indokok: Az elsőfokon eljárt Buda­pesti Áru- és Értéktőzsde választott bírósága áltál hozott ítéletek ellen kizárólag az 1881. évi LIX. tc. 96. §-ának a) — g) pontjaiban taxatíve felsorolt alaki sérelem miatt van helye felfolya­modásnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom