Tőzsdei jog, 1937 (5. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 8. szám

34 TŐZSDEI JOG 8. sz. tőzsdei áruüzlcti szokások 20. §-a szerint az ügylet meg nem kötöttnek tekintendő, s így alperes a felperesnek kártérítéssel nem tartozik. Budapest, 1937. évi május hó 25. napján. Bing Gyula, a választott bíróság elnöke, Friedlánder Emil választott bíró, Káldor Sándor s. k., a választott bíróság elnöke h. választott bíró, dr. Adorján Ferenc s. k., jogügyi titkár. 42. 75/1937. V. B. A kereseti előadás szerint felperes 150 q napraforgómagot adott el alperesnek 1936 november 15-én, szokásos dohszaggal. Alperes a kötlevélbe az „egészséges" kikötést is bele. vette. Minthogy dohszagú áru nem lehet egészséges, felperes a kötlevélből az „egészséges" szót törölte. Ennek alapján alperes az ügyletet meg nem kötöttnek jelentette ki és ezt az álláspontját felperes tiltakozása ellenére is fenntartotta. Felperes 1936. november 19-én kényszereladást eszközölt és követelte alperestől a 90 pengőt kitevő árkülönbözetnek és a kényszereladással kapcsolat, ban felmerült 23.10 pengő ügynöki jutaléknak, összesen 113.10 pengőnek megfizetését. Minthogy alperes fizetési kötelezettségének nem tett eleget, kérte őt ezen tőkének és járulékainak megfizetésére kötelezni. Alperes kérte felperest keresetével elutasítani és a perköltségekben marasztalni. Előadta, hogy ő felperes megbízottjával, az A. S. céggel abban állapodott meg, hogy egészséges napraforgómagot fog kapni szokásos dohszaggal. A dohszag eredhet a napraforgómag héjától, amely esetben az áru teljesen egészséges lehet, de eredhet onnan is, hogy az áru nem egészséges. Alperesnek tehát komoly érdeke fűződött ahhoz, hogy az egészséges kikötés benne legyen a kötlevélbcn és eninek folytán, minthogy felperes ezt a kikötést a kötlevélben törölte, elállása jogos volt. A bíróság annak tisztázására, hogy felperes és alperes megbízottja milyen ügyleti feltételekben állapodtak meg, elrendelte és foganatosította V, M.-nak tanukénti kihallgatását. A tanú azt vallotta, hogy alperes november 6-án egészséges napraforgómagot vásárolt az A. S. cégtől, szokásos dohszaggal, s hogy november 12-én a peresített ügylet a november 6-i ügylettel azonos feltételek mellett köttetett. A bíróság V. M. vallomását valónak fogadta el és ennek alapján tényként állapította meg, hogy a peresített ügylet azzal a kikötéssel jött létre, hogy felperes egészséges napraforgómagot tartozik szállítani, szokásos dohszaggal. A bíróság álláspontja szerint azonban alperesnek ennek ellenére sem volt joga ahhoz, hogy az „egészséges" szónak a kötlevélből felperes által történt törlése miatt a peresített ügylettől elálljon. Alperes célja ugyanis, amint ez saját előadásából és V. M. tanúvallomásából kitűnik, a szóbanforgó kikötéssel az volt, hogy a szállítandó áru a szokásos dohszagon kívül más hibában ne szenvedjen. Ennek a célnak elérésére azonban nem volt szükség annak a kikötésére, hogy az áru „egézsséges" legyen, mert a szokványok értelmében alperes a szállítandó árut nem tartozott volna átvenni, ha annak a kötlevélben megjelölt hibán kívül más hibája is lett volna. Alperes jogos érdekén tehát nem esett sérelem azáltal, hogy felperes a kötlevélből az „egészséges" kikötést törölte. Felperesnek ellenben komoly oka volt ezen kikötés törlésére, mert a szokványok olajmagvakra vonatkozó különös határozatainak 4. §-a szerint „nem egészséges az az áru, mely dohos", tehát a szokványokkal ellenkező szóbanforgó kikötés könnyen vitákra adhatott volna alkalmat. Budapest, 1937. március 11. napján. Szegő Aladár s. k. egyesbíró, dr. Engel György s. k. jogügyi titkár. 43. 97/1937 V. B. A kereseti előadás szerint alperes felperestől az F/l. alatti kötlevéllel megvásárolt és átvett 300 q zab vételárából jogosulatlanul levont 18 pengőt. Ezen összegnek és járulékainak megfizetésére kérte felperes alperest kötelezni. Alperes kérte felperest keresetével elutasítani és a perköltségben marasztalni. Bámutatott arra, hogy a kötlevél szerint, amennyiben a vevő olyan szállítási rendelkezést a dl, amellyel a szállító egyébként fizetendő kövezetvám alól mentesül, úgy vevő azt levonásba hozhatja. Az eladó felperes A/2, alatt csatolt számlájából kitűnik, hogy a teljesítés helyén kövezetvám nem merült fel. Mégpedig annak következtében nem merült fel kövezetvám, hogy alperes a zabot K-ra diszponálta, mert ezáltal került alperes abba a helyzetbe, hogy a Sz. majorban adhatta fel az árut, ahol nincsen kövezetvám. Ennekfolytán a levonás jogos volt és anélkül felperes alaptalanul gazdagodna a vételárba belekalkulált kövezetvámmal, holott a felek intenciója éppen az volt, hogy ez az eset ne következhessék be. Feperes szerint a levonás csak akkor lett volna jogos, ha felperes alperes diszpozíciója folytán mentesült volna az egyébként fizetendő kövezetvám alól. Felperes azonban kizárólag annak következtében mentesült a kövezetvám megfizetése alól, hogy O.-ra, ahol az árut) feladta, azt nem tengelyen, hanem az Alföldi Első Gazdasági Vasúton szállította be és a MÁV az ezen vasútról átrakott küldemények után nem szed kövezetvámot. Felperes tehát saját ténye következtében mentesült a kövezetvám alól és így a szerződés értelmében semmiféle levonásnak nincs helye. A bíróság alperes védekezését nem találta alaposnak. Az F/l. alatti kötlevél szerint „amennyiben vevő olyan szállítási rendelkezést ad, amelylyel szállító egyébként fizetendő kövezetvám alól mentesül, úgy vevő azt levonásba hozhatja." A vevő alperes által kövezetvám címén eszközölt levonás ezen kikötés szerint tehát csak akkor volna jogos, ha nevezett azt igazolná, hogy az ő szállítási rendelkezése következtében mentesült az eladó felperes a kövezetvám alól. Nem volt vitás, hogy felperes elszállítási rendelkezése egyszerűen az volt, hogy a szóbanforgó zab K.-ra szálltítassék. Tekintettel arra, hogy a peresített ügylet paritás O. kikötéssel jött létre és így az eladónak joga volt bárhonnan szállítani, az alperes által eladott elszállítási rendelkezés magábanvéve m-m volt olyan, hogy azzal felperes a kövezetvám alól mentesüljön. Az o.-i kövezetvám megfizetése alól felperes tényleg nem is alperes ezen elszállítási