Tőzsdei jog, 1937 (5. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 7. szám

30 TŐZSDEI JOü 7. SZ. viszontkeresetet emelhetett volna s így megakadályozhatta volna, hogy az F. N. által felperes ellen indított perben költségek merüljenek fel, amely költségek felmerültére alperes annál is inkább okot szolgáltatott, mert felperes az F. N. által ellene indított per megkezdése előtt, annak során és annak befejezése után is felhívta alperest, hogy F. N.-al iparkodjék az ügyet egyezségileg elintézni, alperes azonban következetesen megmaradt azon álláspontja mellett, hogy miután felperes alperest a választott bíróság előtt már beperelte s a megítélt követelést már ki is fizette, ennélfogva ellene a felperes további igénnyel fel nem léphet. Budapest, 1937. évi május hó 24. napján. Politzer Sándor s. k. a vál. bíróság elnöke, Dános Ármin, Erdély Zsigmond vál. bírák, dr. Adorján Ferenc jogügyi titkár. 32. 330/1937. V. B. A keresetben előadta felperes, hogy 1937. évi április hó 12-én eladott alperesnek 100 darab Rimamurányi részvénytársasági részvényt. 1937. évi április hó 14-én eladott R. tőzsdetagnak 25 darab Rimamurányi részvénytársasági részvényt; az utóbbi kötést 2 nap múlva R. és alperes alperesre kérték átírni. Az öt kötés, vagyis 125 darab Rimamurányi részvénytársasági részvény április hó 24-én volt a leszámoló irodába benyújtandó. Április hó 23-án délben 3A2 órakor alperes a kereseti előadás szerint odajött a felpereshez és arra kérte őt, hogy az öt kötés Rimamurányi részvénytársasági részvényt az április hó 24-iki benyújtásban nem neki, hanem helyette N. N. tőzsdetagnak szállítsa le a felperesi cég. Felperes azt válaszolta, hogy a kért átírást kizárólag alperes készfizetői kezessége mellett hajlandó foganatosítani, amire alperes kijelentette, hogy „természetesen vállalom a garanciát". Az 1937. évi április 30-i pénztári napon N. N. fizetésképtelenséget jelentett. Tekintettel arra a körülményre, hogy a felperesi cégnek N. N.-nel szemben ellenügyletei is voltak, minekfolytán a ttulajdíonképen 'felmerült kár mintegy 75—80%kal csökkent, az öt kötés Rimamurányi részvénytársasági részvény árfolyamkülönbözete címén felperes alperestől a fennmaradó 350 pengő tőkét és annak járulékait követelte keresetében. Alperes tagadásba vette, hogy N. N.-érl felperes irányában készfizetői kezességet, illetőleg garanciát vállalt. Hivatkozott arra, hogy a tőzsdén szokás az, hogyha az úgynevezett „átírásnál" valaki garanciát vállak akkor ezt a körülményt a könyvecskéjében a garanciát vállaló a nevének kezdőbetűje feltüntetésével szokta kifejezésre juttatni. Ennek megtörténtét felperes nem állította. A peres felek között vitás (tényállás tisztázása végett a bíróság elrendelte és foganatosította alperesnek és a felperesi cégtagoknak eskü alatti kihallgatását. Jogszabály az, hogy kétoldalú visszterhes szerződés esetén harmadik személynek az ügyletbe való belépése folytán az eddigi adós csak akkor szabadul fel, ha a hitelező őt kötelezettsége alól felmenti. Erre a szabályra való tekintettel a bizonyító fél alperes, aki igazolni tartozik, hogy a felperessel létesített ügylettel vállalt kötelezettségek alól felperes őt mentesítette. Feltéve azonban az alperesi védekezésből folyó tény valóságát is, hogy az értéküzleti forgalomban oly szokás alakult, hogy „átírás" esetén az eredetileg ügyletet kötő fél csak az esetben tartozik az ügyletért felelősséggel, ha erre vonatkozólag kötelezettséget vállal, ami abban jut kifejezésre, hogy a másik fél könyvecskéjébe a nevének kezdőbetűjét bevezeti, — a bizonyító fél tehát ennekfolytán felperes lenne: a bíróság mégis a felperesi cégtagokat eskettette meg vallomásukra, mert az egész peranyag szorgos méltatásával úgy találta, hogy az ellentétes vallomások közül a felperesi cégtagok vallomása mutatkozik valószínűnek. A felperesi cégtagok vallomását a bíróság alátámasztottnak látta ugyanis azzal a ténnyel, hogy folyó évi március hónap közepétől kezdve az a cég, amelyre az átírás történt, a piacon nem volt eléggé erősnek ismert, valószínű tehát, hogy felperes az átírással kapcsolatban 1937. évi április hó 23-án, midőn a szóbanforgó Rimamurányi részvénytársasági részvényeknek az árfolyama, az április hó 12-iki, illetőleg április hó 14-iki árfolyammal szemben, midőn az alapügyletek a felek között létesültek, bizonyos árcsökkenést is mutatott, alperestől az ügyletbe belépő személyért a garancia elvállalását kérte és az átírást csak az esetben foganatosította, midőn a garanciavállalásra vonatkozó nyilatkozatot megtette. A bíróság felperesek esküvel megerősített vallomása alapján megállapította, hogy alperes X. N.-ért az 5 kötés Rimamurányi részvénytársasági részvényre vonatkozó ügyletből kifolyólag felperesnek felelősséggel tartozik, miért is azt az összeg szerint nem vitás keresetbevett különbözetet, amely annak folytán merült fel, hogy N. N. időközben fizetésképtelen lett, alperes felperesnek megfizetni tartozik. Budapest, 1937. évi június hó 17. napján. Dr. Perényi István, a vál.-bíróság elnöke, Berger Mór, Nagy Andor választott bírák, dr. Kende Ernő jogügyi titkár. 33, A fizetésképtelenség előfeltételei az áruüzleti szokások szerint. 804/1936. V. B. A kereseti előadás szerint alperes eladott felperesnek 600 zsák búzalisztet. Minthogy alperes a kötés fennállását megtagadta, felperes 1936 október 3-án óvással élt és az ezen napon érvényben levő árak alapján árkülönbözet megtérítését követelte felperestől. Alperes védekezésének a lényege az volt, hogy a kereseti ügylelet — mely 1936 szeptember 4-én jött létre —, megelőzően 1936 február 1-én felperes és alperes között egy bizományi megállapodás jött létre alperes őrleményeinek árusítására vonatkozólag. 1936 szeptember 14-én alperes megállapította, hogy felperes közegei 2600 pengő bizományi összegei elsikkasztottak. Ezt követően szeptember 15-én megállapította, hogy felperes üzlethelyiségét bezárta. Ezekből a körülményekből alperes felperes fizetésképtelenségére következtetett és ezért szeptember 16-án a 3. alatti óvást vette fel. Ebben a tőzsdeszokványok 75. íj-ának b) pontjára való hivatkozással értesítette felperest, hogy a szokványok 76. §-ának b) pontja értelmében a szerződési ár és a piaci ár