Tőzsdei jog, 1937 (5. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 3. szám

10 TŐZSDEI JOG 3. SZ. gatását. P. Gy. vallomását a tárgyalási jegyzőkönyvhöz fűzött 729/1936. s. i. számú külön jegyzőkönyv, alperes vallomását pedig a tárgyalási jegyzőkönyv tartalmazza. P. Gy. esküvel is megerősített tanúvallomásában határozottan vallotta azt, hogy ő alperestől a sizóbanforgó máktétel eladására megbízást nem kapott. Alperes ugyancsak határozottan azt vallotta, hogy P. Gy.-nak a szóbanforgó máktétel eladására megbízást nem adott. Felperesnek tehát a felajánlott bizonyítékokkal alperes tagadásával szemben nem sikerült azt bebizonyítania, hogy alperes P. Gy.-nak a peresített ügylet létesítésére megbízást adott. Enr.íekfolytán, minthogy a P. Gy., ilieve az ő megbízottja, R. ;A'. által létesített ügyletből származó perekre a törvény közvetlen rendelkezésénél, vagy külön kikötésnél fogva vonatkozó tőzsdebírósági hatáskör csak abban az esetben terjedne ki az alperesre, ha bizonyítást nyert volna az, hogy ő a kérdéses ügylet létesítésére P. Gy.-nak megbízást adott, a rendelkező rész szerint kellett határozni. — A perköltségek megállapításánál a bíróság figyelembe vette azt, hogy az igazolással kapcsolatos költségek alperest terhelik. Budapest, 1936, évi november hó 10. napján. Dr. ÍKlár András, Bartha Imre, 'Fonó László tőzsdetanácsosok, dr. Engel György jogügyi titkár. Budapesti Tábla P. V. 13.026/1936. Végzés. A kir. ítélőtábla a felfolyamodásnak helyt nem ad. Indokok: A budapesti áru- és értéktőzsde választott bírósága az eljárási szabályok 25. §-a értelmében szabadon mérlegeli a felek által felhozott bizonyítékokat és e mérlegelés eredménye felülbírálat tárgyát nem képezheti. Az eljárt választott bíróságnak az a ténymegállapítása tehát, hogy P. Gy. az alperestől a szóbanforgó máktétel eladására megbízást nem kapott amiatt, hogy P. Gy. tanú esküvel is megerősített vallomását és az alperes eskü alatti vallomását megnyugtató bizonyítékul fogadta el és mellőzte a megbízással kapcsolatban a felperes által felajánlott tanúbizonyítást, — meg nem támadható. — Minthogy pedig az 1881. évi LIX. t.-c. 94. § a) és b) pontjai alkalmazhatásának előfeltétele az ügylet joghatályos létrejötte viszont megbízás hiányában a megbízott által kötött ügylet az alperesre kötelező erővel nem létesült, — az elsőbíróság döntése nem sért jogszabályt. P. Gy. tanú vallomása szerint nevezett már 1936 augusztus 21-én közölte felperessel, hogy az alperes nem hagyja jóvá az ügyletet, az 1936 augusztus 24-iki felperesi levélre (C), pedig az alperes a felperesnek aug. 27-én kézbesített D) levélben értesítette a felperest, hogy a szóbanforgó mákra semmiféle kötést nem létesített, — sikertelenül vitatja tehát a felperes, hogy alperes a megbízása nélkül kötött ügyletet utólag jóváhagyta s így a felfolyamodásnak helyt adni nem lehetett. Budapest, 1936 december hó 22. napján. Dr. Kovács László s. k. kir. ítélőtáblai tanácselnök, dr. Gedeon Alajos s. k. kir. ítélőtáblai bíró, előadó, dr. Jókay Sándor s. k. kir. ítélőtáblai bíró. V. ö. a Tőzsdei Jog f. évi 2. számában közölt 2. számú jogesettel és a fenti 6. számú jogesettel. 8. Folyószámla egyenlegének perlése esetén, ha a tőzsdebíróság hatásköre az egyes kötlevelekben az üzleti összeköttetés egész tartamára történt, úgy a tőzsdebíróság hatásköre megáll akkor is, ha a kötlevelek valamelyikére történt szállítások kifizetést nyertek; a hatáskör szempontjából nem lehet egyes tételeket a könyvkivonatból kiragadni, hanem az összeköttetés egész láncolatát kell elbírálás tárgyává tenni. — A kezes elleni hatáskör megállapítására elegendő, ha a főügylet kereskedelmi ügylet, tekintettel arra, hogy a kezesség járulékos kötelem, s így az 1881:LIX. t.-c. 94. § d) pontjára alapított kifogás nem helytálló. Tőzsdebíróság 606/1936. V. B. Végzés. A bíróság hatáskörét mindkét alperessel szemben megállapítja és utasítja alpereseket, hogy érdemi védekezésüket terjesszék elő: Indokok: I. r. alperes az alapon kérte a hatáskör leszállítását, hogy a keresetlevélhez C. alatt csatolt kötlevélben foglalt hatásköri kikötés nem jöhet figyelembe, mert az ezen kötlevél alapján leszállított liszt vételára már rég kifizettetett. A folyószámla tételeinek javarésze az 1930 március 17-én kelt és 2. alatt csatolt, továbbá az 1932 augusztus 22-én kelt és 3. alatt csatolt megállapodások alapján történt szállításokból származik, ezen megállapodásokban pedig a tőzsdebíróság hatásköre nincs kikötve. — A bíróság I. r. alperes kifogását alaptalannak találta. Felperes a keresetlevélhez A. alatt csatolt, valamint az ennek kezdő egyenlegét tartalmazó G. alatti könyvkivonat alapján mutatkozó egyenleget perli. Minthogy az egyenleg első tétele 1929 május 31-én kezdődik, minthogy az első kötlevél, amely a peres 'felek között váltatott és amely K alatt van csatolva, 1929 május 21-én kelt, minthogy I. r. alperes úgy ebben a kötlevélben, mint az üzleti összeköttetés 'folyamán később kiállított L.—O., továbbá E. és F. s a legkésőbb kelt C. alatt csatolt kötlevelekben következetesen az üzleti összeköttetés egész tartamára vetette magát alá a tőzsdebíróság hatáskörének, minthogy ez az üzleti összeköttetés a könyvkivonatokból megállapíthatólag állandó volt, minthogy közömbös az, hogy a csatolt kötlevelek valamelyikére történt szállítások kifizetést nyertek, mert hatáskör szempontjából nem lehet egyes tételeket a könyvkivonatból kiragadni, hanem az összeköttetés egész láncolatát kell elbírálás tárgyává tenni, mindezeknél fogva a hatáskört I. r. alperessel szemben annál is inkább meg kellett állapítani, mert a 2. és 3. alatti megállapodások csak a felek közti hitelviszonyt és az ügyletek lebonyolítási módját szabályozták, ezekben a megállapodásokban azonban semmiféle korábban szerzett jogról való lemondás nem foglaltatik, már pedig egy szerzett jogról csak kifejezetten lehet lemondani. Egyébként a 3. alatti megállapodás azon kitétele, hogy „az itt nem érintett dolgokban régebbi megállapodásaink az irányadók", azt igazolja, hogy nemcsak hogy nem céloztatott a 2. és 3. alatti megállapodásokkal a régi szerzett jogoknak a hatályon kivül helyezése, hanem ellenkezőleg, azoknak a fenntartása és újbóli megerősítése. II. r. alperes az alapon emelt hatásköri kifogást, hogy egyrészt a D. alatt csatolt kezességi nyilatkozat, amelyben a tőzsdebírósági hatáskör szabályszerűen ki van kötve, az 1930-ban és illetőleg 1932-ben létrejött 2. és 3. alatti megállapodások folytán érvényét vesztette, másrészt pedig a kezesség nem tartozik a K. T. 258. §-ának 1., 2. és 3., illetve 259. §. 1., 3., 6. és 7, pontjaiban fel-