Tőzsdei jog, 1936 (4. évfolyam, 1-11. szám)

1936 / 9. szám

TŐZSDEI JOG 35 döntése alapján igényli a viszontkeresetbevett összeget felperessel szemben. Az alperesi ellenkövetelésnek egy része a szeptember 18-i keletű 3i alatti levélben részletezett 42 pengő 14 fillér különböző költségek címén igényelt követelés. A felperesi követelés összegszerűsége ellen egyébként alperes kifogást nem emelt. Felperes az alperesi védekezéssel szemben azt adta elő. hogy ö csak a feladási állomásig vállalt az áru minőségéért felelősséget, tehát későbben, különösen külföldön vett minta alapján a minőségért felelőssé nem tehető. Egyébként azt állította, hogy a határmintázási nyilatkozatot előzékenységből továbbította a Kontrollbüro részére: abból a tényből tehát, hogy ez a nyilatkozat a Kontrollbürohoz nem érkezett meg. az ö terhére következményeket levonni nem lehet. Felperes állította és bizonyítani kívánta, hogy a nyilatkozatot tényleg elküldte a Kontrollbüronak. Kifogásolta különösen azt. hogy Hamburgban nem hivatalos úton történt a mintapecsételés. Bár a bíróság az alper s által csatolt 5 . 6 8), 10' és 12) alattiakkal igazolva látta, hogy a felek az A] alatti kötlevéltől eltérően megállapodtak abban, hogy az eladó felperes belföldi határállomásig szavatol az alperesnek eladott áruért, ezt a kérdést a per eldöntésénél közömbösnek találta, aminthogy nem látta ügydöntőnek azt a kérdést sem és emiatt azt bizonyítás tárgyává sem tette, vájjon a határminta vétele felperes hibájából maradt-e el. amely esetben felperes a külföldön vont minta alapján tartoznék az áru minőségéért helytállni. A bíróság megállapítása szerint ugyanis ez esetben is kötelessége volt alperesnek a kikötött áruüzleti szokások rendelkezései megfelelő alkalmazásával, minthogy a szöszös bükköny Hamburgba szállíttatott, itt pedig tőzsde székhelye van. a szokások 51. §-a értelmében ezen tőzsde útján mintát vétetni és mindenképpen arról gondoskodni, hogy az áruból a mintavétel hiteles módon történjék. Alperes állította, hogy a hiteles úton való mintavételnek az volt az akadálya, hogy a kérdéses időben az áru hajóba való átrakás alatt állott. Ezért alperes csupán a szállító J. H. B. cég által vétetett mintát. Alperes ezt a körülményt a budapesti szállítmányozási cég igazgatójának a kihallgatásával kívánta bizonyítani, akinek Hamburgból az általa felhozott ténykörülményeket telefonon továbbadták. A bíróság ezt a bizonyítást nem rendelte el. A szállítmányozó cég igazgatójának tanúkihallgatása ugvanis megnyugtató eredményt már azért sem igért. mert az igazgató a bizonyítandó tényekről közvetlen tudomást nem szerzett, azt vele csak telefonon közölték külföldről. A bíróság megállapítása szerint azonban alperesnek az az állítása, hogv a hiteles alakban való mintavételnek az volt az akadálya, hogy az áru hajóba való átrakás alatt állott, felette valószínűtlen, mert üzleti tapasztalatai szerint az átrakás ténye nem teszi a hiteles alakban való mintavételt lehetetlenné; az az átrakás után is foganatosítható: az a körűlménv egyébként, hogy a J. H. B. cég mintát tudott pecsételni, önmaga igazolja, hogy ez a mintapecsételés hiteles formában is megtörténhetett volna. Minthogy ezek szerint olyan minta nem állott a szakértőbizottság rendelkezésére, amelynek hitelességéhez kétség nem férhetett, a szakértőbizottság döntése az áru minősége kérdésében felperesre nézve nem kötelező, minekfolytán alperes minőségi kifogását a bíróság meg nem történtnek tekintette és az értékkevesbletre irányuló igényét alaptalannak minősítette. A bíróság felülbírálat tárgyává tette a 3) levélben foglalt külön alperesi számlát. Az ott érvényesített 7 pengő 50 fillért alperes javára vette, mert a mérlegdíj az eladót terheli. Alperes által felszámított 1 pengő zsákellenértéket ugyancsak a felperes tartozik viselni, aki ezt a tételt el is ismerte. Felszámított alperes 7 pengő 10 fillért Kontrollbüro bélyegek címén, amely a határpecsételés költsége gyanánt szerepelt. Minthogy felperes saját előadása szerint méltányosságból hozzájárult a határmintapecsételéshez. a bíróság ezt a költséget a felek között megosztotta és felperes követeléséből további 3 pengő 55 fillért levonásba helyezett. Azonban a 3) alattiban felszámított hamburgi telefonköltség, mintapecsételés költsége Hamburgban és vizsgálati díj nem volt felperesre áthárítható, mert a hamburgi mintavétel nem volt felperes terhére foganatosítottnak tekinthető. Mindez alapon az alperesi ellenkövetelés alaptalannak bizonyulván és a felperesnek keresetbe vett 329 pengő 75 fillért kitevő követeléséből 7 pengő 50 fillért. 1 pengőt és 3 pengő 55 fillért levonásba helyezvén, alperes összesen 317 pengő 70 fillért köteles felperesnek megtéríteni. Budapest. 1936. évi május hó 28. napján. Dr. Klár András s. k. a vál. bíróság elnöke, Büchler Izsó s. k., Káldor Sándor s. k. vál. bírák, dr. Kende Ernő jogügyi titkár. 3S. A vevő, aki idegen raktárban alacsonyabb vételár egyidejű kikötése mellett vette át az árut, nem tekinthető olyan személynek, aki az eladóval >zemben átvételi kötelezettségét teljesítette. 258 1936. V. B. ítélet: Indokok: A kereseti előadás szerint alperes felperestől 1935. évi november hó 28-án 150 q zabot vásárolt 18 pengő 75 filléres egységáron. 1936. évi január, február é> március hónapban való szállításra, közraktárban kocsira rakta. Alperes a márciusi részletből 25 q átvételét megtagadta. Emiatt felperes április hó 1-én óvással élt és a kikötött áruüzleti szokások 65. §-ának d) pontja alapján, figyelemmel a 15 pengő 75 filléres napi árra. 25 pengő előlegre és 4 pengő felmerült jutalékra és költségre, összesen 54 pengővel terhelte meg alperest, amelv tökében és annak járulékaiban őt marasztalni kérte. Alperes a keresettel szemben védekezvén, előadta, hogy felperes öt arra utasította, hogy a hátralékos 25 q zab átvétele végett jelenjék meg G. B. raktárában. 1936. évi március hó 24-én a megjelölt helyen kocsija megjelent és G. B.-tőI 25 q zabot 17 pengő 60 filléres áron át s vatt Ezzel átvételi kötelezettségének eleget tett, felperes tehát tőle késed lem címén kártérítést nem követelhet. A bíróság a felek között vitás tényállás tisztázása végett elrendelte és foganatosította G. B. tanúkihallgatását. A bíróság az eljárási szabályok 22. §-a értelmében a tanú vallomását eskütétel nélkül is valónak fogadván el, annak alapján tényként állapította meg. hogy alperes megbízottja G. B. raktárában megjelent és anélkül, hogy közölte volna a raktárnokkal vagy G. B.\al. hogy felperes árujáért jött. a tanútól 1936.