Tőzsdei jog, 1936 (4. évfolyam, 1-11. szám)

1936 / 3. szám

11 13. Ügy az értéküzleti, mint az áruiizleti tőzsdei forgalomban szokás az. hogy ha valamelyik fél üzletfelét egy másik féllel összehozza, az utóbbi külön kifejezett megállapodás és kikötés nélkül U az üzletfelet megszerző félnek minden egyes ügvletkötés után jutalékrészesedést tartozik fizetni. Különösen áll ez a szokás oly esetben, midőn az ügyletkötések folyamatosak. 378 1935. V. b. sz. Indokok: Felperes előadta a keresetben, hogy alperes ellen a választottbíróság előtt 84 1935. szám alatt keresetet indított azon közvetítői tevékenységének jutaléka megfizetése iránt, amely öt alperes és az X. rt. által 1934. évi napraforgóban közös haszonra és veszteségre lebonyolított ügyletek után megilleti. A 84/1935. számú perben érvényesített jutalékon felül a kereseti előadás szerint felperest még további jutalék is megilleti, mert alperes az X. rt.gal közösen újabb 20 vagonra vonatkozó ügyletet bonyolított le: a napraforgómag átlagos q-kinti 15 pengős vételárára tekintettel, ^''o-os jutalékot számítva, felperes alperestől 150 pengőt követelt. Előadta továbbá felperes, hogy a régebben lebonyolított 3 vágón után még 16 pengő 50 fillér hátralékos igénye van. úgyhogv végeredményben 166 pengő 50 fillér tökében és a járulékokban kérte alperest marasztalni. Alperes a kereset elutasítását kérte. Védekezésének lényege az volt. hogy a 84/1935. számú perben a bíróság azt állapította meg. hogy felperest közvetítési díj illeti meg azon améta kompenzációs ügyletek után, amelyet alperes az X. rt.-gal létesített. Az a 20 vagonra vonatkozó ügylet azonban, amely után felperes most jutalékot követeL nem alperesnek, hanem F. M.-nak volt az ügylete, de ennél felperes közvetítői tevékenységet nem is fejtett ki. Tagadta, hogy a régebben lebonyolított három vágón után felperest provízió megilleti: ez a három vágón nem bonyolíttatott le kompenzáció útján, azt az eredeti vételáron adta át alperes az Y. cégnek. Alperes részletes védekezését illetőleg a bíróság a tárgyalási jegyzőkönyvekre utal. A bíróság a peres felek előadása, valamint a 84/1935. sz. per adatai alapján megállapítja, hogy felperes azon ügyletek után igényel alperestől jutalékot, amelyeket alperes az 1934-35. évi idényben napraforgó mag tekintetében, mint Csehszlovákia felé irányuló kompenzációs ügyletekel az X. rt.-gal közösen létesített. A bíróság tényként megállapítja, hogy felperes volt a tőzsdén az X. rt. képviselője és hogy ezen részvénytársaságot felperes összehozta alperessel. A bíróság megállapítja, hogy úgy az értéküzleti, mint az áruüzleti tőzsdei forgalomban szokás az. hogy ha valamelyik fél üzletfelét egy másik féllel összehozza, az utóbbi külön kifejezett megállapodás és kikötés nélkül is az üzletfelet megszerző félnek minden egyes ügvletkötés után jutalékrészesedést tartozik fizetni. Különösen ál! ez a szokás oly esetben, midőn az ügyletkötések folyamatosak. A bíróság előtt fekvő esetben ez a folyamatosság fennforog, mert a felek előadása alapján azt kellett megállapítani, hogy az alperes és az X. rt. között azt követőleg. hogy felperes az utóbbi céget alperessel összehozta, a kompenzációs ügyletek lebonyolítása az 1934—1935. évi kampányban történt. A bíróság megállapítván, hogy a felperes által igényelt ht^.o jutaléktérítés az ilyenkor szokásos jutalék keretein belül mozog. megállapítván azt is. hogy a szóbanforgó áru q-kinti átlagos 15 pengős ára számszerűség szempontjából helyes, az első helyen keresetbevett 150 pengő megfizetésére kötelezte alperest, kötelezvén őt a kamatok megfizetésére is e tőke után. A 16 pengő 50 fillérre irányuló kereseti követelést a bíróság elutasította stb. Budapest, 1936. évi január hó 30. napján. Schwarz Jakab s. k.. Elek Ferenc s. k., Büchler Bertalan s. k„ választottbírák: dr. Kende Ernő s. k., jogügyi titkár. 16. Ha a külföldről behozandó áru leszállítása az illető külföldi államban elrendelt kivitea tilalom következtében lehetetlenné válik, a vevő nem kívánhatja azt. hogy az eladó az árut a vevőnek az illető külföldi államban rendelkezésére bosássa és ott betárolja. Jogszabály az, hogy ha az adós azt a tárgyat, amelyet a szolgáltatás lehetetlenülése folytán nem tud szállítani, nyereséggel adta tovább, a nyereséget (gazdagodást) a hitelezőnek köteles kiadni. Ha ily nyereség tényleg nem állott elő. az adós a lehetetlenülés folytán kötelezettségeitől szabadul. 783 1935. V B. sz. ítélet. Indokolás. A kereseti előadás szerint alperes eladott felperesnek 1500 q jugoszláv korpát, amelybői 1935. évi november hónapban 300 q lett volna szállítandó. Alperes szállítási kötelezettségének nem tett eleget, emiatt felperes tőle a szerződéses és a napi ár közötti különbözetet, összesen 990 P tőkét és ennek járulékait követelte. Alperes a kereset elutasítását kérte. Hivatkozott az ugvanezen peres felek között ugyanebből a kötésből" kifolyólag folyamatban volt 616 1935. V. B. adott védekezésére és az ott bemutatott levelezésre. A 816/1935. számú per adatai szerint alperes felperesnek 1935. évi július hó 12-én 1500 q jugoszláv búzakorpát adott el, amely áru 1935. éri augusztus—december hónapokban volt havi 300 q-ás részletekben szállítandó. Tekiintettel arra, hogy a jugoszláv kormány 1935. évi szeptember hó 28-án a korpa kivitelét Jugoszláviából megtiltotta és október hó 12-étőI kezdve Jugoszláviában a korpának az elvámolása nem volt lehetséges, alperes 1935. évi október hó 17-én kelt levelében azt közölte felperessel, hogy a kötés októberi részletét a bekövetkezett erőhatalom folytán teljesíteni nem tudja. Tekintettel arra. hogy a kiviteli tilalom Jugoszláviában időközben sem szűnt meg. alperes a szolgáltatást lehetetlenné tevő körülmény következtében a novemberi részlet szállításának kötelezettsége alól szintén mentesül, felperes tehát tőle kártérítést nem követelhet. Felperes nem vonta kétségbe, hogy a jugosz iv kormány megtiltotta a korpa kivitelét. Állította azonban, hogy Jugoszláviában a korpa változatlanul szabad forgalom tárgya és hogy alperesnek kötelessége volt az árut Jugoszláviában rendelkezésére bocsátani és a tilalom megszűntéig felperes részére betárolni. Ha azonban alperes a