Tőzsdei jog, 1936 (4. évfolyam, 1-11. szám)

1936 / 1. szám

TŐZSDEI JOÜ 1. SZ. nüsítette azt, hogy a szakértőbizottság számadási hibát követett el, erre alapított védekezése nem volt figyelembe vehető. Budapest, 1935 október 16. napján. Dr. Rapoch Jenő s. k., Berger Mór s. k., Elek Ferenc s. k. tőzsdetanáesosok választott bírák, dr. Engel György s. k. jogügyi titkár. 2. Ügyletkötésnél felmerült jutalék meg nem ítélése. 579/1935. VlB. ítélet indokolás. Eltekintve attól, hogy az ügylei megkötése alkalmával fizetett ügy= oöki jutalék rezsiköltség számiba megy, amelyet egyik szerződő fél a másikra rendszerint nem háríthat át. a bíróság a jutalékot a fennforgó eseiben azért sem találta megítélhelőnek, mert meg= állapítása szerint a meghoswalbibítoti teljesítési határidő lejártakor, 1935. évi július hó végén, a szerződésben megállapított vételárhoz képest lényeges árcsökkenés következett 'be, úgy hogy felperes abban a helyzetben volt, hogy nyereséggel fedezhette magát az alperestől vásárolt káposztarepce tekintetében, ezzel pedig a felek között "létesített vételi ügylet lényegében foganatba is ment, ily esetben azonban az ügyletkötés alkalmával felmerült ügynöki jutalék megfizetését követeimi nem lehet. IBuldapest, 1935 október hó 24. napján. .Steiner iMareel s. k. egyesbíró, dr. Kende Ernő s. k. jogügyi titkár. 3. I. Az áruüzleti szokások 33. §-a értelmében ha az áru valamely fuvarozóvállalat állomásán szállítandó és az eladó azt megállapodás szerint a vevő részére elküldi, az áru súlyát a feladási állomás hivatalos mérlegjegyével kell igazolni. Ha úgy az eladó, mint a vevő elmulasztja a súly hivatalos megállapítását, a fuvarlevélben kitett súly szolgál az elszámolásra alapul. II. Az áruüzleti szokások 60. §-a szerint a fizetést a vevő saját veszélyére és saját költségére azon a helyen köteles teljesíteni, ahol az ügylet megkötésekor az eladó kereskedelmi telepe, vagy ilyennek nemlétéhen lakása volt. 617/1935. VB. Indokok. A kikötött áruüzleti szokások 33. §-a értelmében, ha az áru valamely fuvarozóvállalat állomásán szállítandó és az eladó azt megállapodás szerint a vevő részére elküldi, az áru súlyát a feladási állomás hivatalos merlegjegyével kell igazolni. Ha az eladó a hivatalos mérlegelést elmulasztja, a vevőnek jogában áll a súlyt a lerakodó állomáson hivatalosan megállapíttatni; ily esetben a hivatalosan megállapított hiányt az eladó a vevőnek megtéríteni tartozik. Ha a vevő is elmulasztja a súly hivatalos megállapítását, a fuvarlevélben kitett súly szolgál az elszámolásra alapul. A nem vitás tényállás szerint a feladási állomáson hivatalos mérlegelés nem történt, a lerakodó állomáson pedig alperes magánúton foganatosította az áru súlyának a megállapítását. Minthogy az alperes eljárása ellenkezik a szokványokban megállapított szabályokkal, a mutatkozó súlyhiánynak megfelelő vételárat és a magánúton történt mérlegelés költségeit nem volt jogosítva felperes követeléséből levonásba helyezni. Az áruüzleti szokások 60. §-a szerint a fizetést a vevő saját veszélyére és saját költségén azon a helyen köteles teljesíteni, ahol az ügylet megkötésekor az eladó kereskedelmi telepe, vagy ilyennek nemlétében lakása volt. Minthogy a kötlevelekben ellenkező kikötés nem foglaltatott, alperes a felperesnek járó vételárat az ő telepe helyére tartozott elküldeni. A pénzeslevél portóköltségét tehát nem volt jogosítva a felperest megillető vételárból levonásba helyezni. Budapest, 1935. november 11-én. Katona Zsigmond s. k. egyesbíró, dr. Kende Ernő s. k. jogügyi titkár. 4. I. Ha az eladó a késedelmesen érkezett rendelkezést minden fenntartás nélkül elfogadta, a teljesítést a szerződésben megállapított teljesítési határidőben tartozik eszközölni. A rendelkezés késedelmes adása tehát önmagában véve nem vonja maga után a szállítási határidő meghosszabbítását. A 25 a § rendelkezéseinek alkalmazási körében ha a vevő az elszállítási rendelkezést késedelmesen adja meg, az eladó nem ragaszkodhatik a teljesítéshez, hanem csak a 65. § b, c és d pontjaiban felsorolt jogok egyikét gyakorolhatja. Ha azonban ezen jogok közül egyiket sem választja, hanem az elkésett elszállítási rendelkezést tudomásul veszi, úgy az eredeti teljesítési határidő lejártáig tartozik teljesíteni. 5. II. A további eladási haszon elmaradása folytán előálló kárt csak akkor lehet követelni, hogyha a vételi és a továbbeladási ügylet feltételei a teljesítési idő tekintetében azonosak és így az eladó mulasztása szükségképpen maga után vonja azt, hogy a vevő saját vevőjével szemben szállítási késedelembe esik és oly kárt szenved, amelyet nincs módja a rendes kereskedő gondosságával elhárítani. 570/1935. VB. Indokok: A kereseti előadás szerint alperes 1935 július 6-án 150 q morzsolt tengerit adott el alperesnek augusztusi szállításra, szállítási kötelezettségének azonban nem tett eleget, miért is felperes 487.50 pengőt kitevő kárának, illetve elmarad hasznának megtérítését követelte alperestől. Minthogy alperes fizetési kötelezettségének nem tett eleget, kérte őt a fenti tökének és járulékainak megfizetésére kötelezni. Alperes kérte felperest keresetével elutasítani és a perköltségek viselésére kötelezni. Elsősorban azzal védekezett, hogy felperesnek tudomása volt arról, hogy alperes tengeri eladásai román importtengerire vonatkoznak. Ez év augusztusában a Duna vízállása oly alacsony volt, hogy a Vaskapú környékén a román tengerit hozó uszályokat könnyíteni kellett, úgy, hogy azok mind késedelmesen érkeztek Budapestre. A peresített ügylet tárgyát tevő tengerit hozó uszály a 2. alatti szerint csak szeptember 2-án érkezett Budapestre. Alperes ezen védekezése alaptalan, mert az F/2 alatti körlevélből kitünőleg szokványminőségű morzsolt tengeri, nem pedig román import-tengeri képezte a peresített ügylet tárgyát. További védekezése alperesnek az volt, hogy q 25/a § 5. bekezdése szerint felperes alperes felhívása nélkül is olyan időben tartozott volna az elszállítási rendelkezést elküldeni, hogy az legkésőbb augusztus 23-án alperes birtokába jus-