Tőzsdei jog, 1936 (4. évfolyam, 1-11. szám)

1936 / 6. szám

TŐZSDEI JOG 23 1/0 1936. Indokok: Felperes előadta keresetében, hogy alperestől 300 q román import tengerit vásárolt 1935. évi október 28-án olymódon, hogy az áru fele 1935. évi december 31-éig, másik fele pedig 1936. évi január hó 31-ig volt szállítandó. Alperes az 1935. évi december hó 31-ig szállítandó 150 q tengerit ismételt felhívásra sem szállította le. amire felperes 1936. évi január hó 2-án óvással élt és alperesnek 8 napos póthatáridőt engedélyezett. Minthogy alperes a póthatáridő alatt sem tett eleget szállítási kötelezettségének, felperes fedezeti vételt foganatosított és a mutatkozó 352 pengő 50 fillér árkülönbözetet, továbbá 8 pengő 80 fillér telefonköltséget. 3 pengő t>0 fillért levélportó cimén. 10 pengőt jutalék címén és 60 pengőt azon a cimen követelt alperestől, hogy a takarmányváltozás folytán az állatállományában súlyveszteség állott elő. Felperesnek ennek folytán alperes összesen 405 pengő 10 fillérrel lett adósa. Ezt az összeget felperes az alperes által 1936. évi január hó 31-ig leszállítandó 150 q román import tengeri vételárból levonásba hozta. Alperes a felperesi követelésből 160 pengő 70 fillért elismert. Minthogy azonban az ezt meghaladó levonásba hozott összeget alperes felperestől követeli és felperest perrel fenyegeti, felperes annak a birói megállapítását kérte a keresetben, hogy a felszámított kára tényleg felmerült és jogában állt azt alperesnek a felperessel szemben fennálló követeléséből levonásba helyezni. Kérte alperest a költségek megfizetésére is kötelezni. Alperes a kereset elutasítását kérte. Valónak ismerte be. hogy a 150 mm tengerit nem szállította le. Állította, hogy megállapítási per indításának nem volt helye, mert jogszabály az. hogy ahol a teljesítési igény fennáll és marasztalást lehet kérni, ott a megállapítás iránti kérelem nem foghat helyt. Előadta, hogy felperes megsértette az áruüzleti szokások alaki rendelkezéseit is. midőn a 8 napos póthatáridő leteltével, január hó 10-én a szokások 67. ÍJ-a értelmében nem élt újabb választási jogával és nem közölte alperessel, hogy teljesítés helyett most már árkülönbözetet követel. Előadta, hogy az 1936. évi január hó 21-i hivatalos árfolyamok szerint 80 fillér árkülönbözet mutatkozott q-ként felperes javára. Ennek ellenére q-ként 1 pengőt és ezenfelül százalék ügvnöki jutalékot is jóváírt felperesnek. Ezzel a felperesi kárkövetelés teljes kiegyenlítést nyert. Kifogásolta a keresetben felszámított egyéb károkat és költségeket. Előadta, hogy felperes az n vételárköveteléséből 251 pengő 98 fillért visszatartott. Minthogy a felperesi követelés alaptalan, ebben a tökében és annak 1936. évi február hó 28-tól járó 5 százalékos kamataiban felperest viszontkeresetileg marasztalni kérte. Viszontkeresetét a mai tárgyaláson 244 pengő 40 fillér tőkére és a járulékokra leszállította. Felperes a viszontkeresetét elutasítani kérte. Állította, hogv 1936. január hó 20.ig. amely napon ujabb óvással élve közölte alperessel, hogy fedezeti vételt foganatosít, alperes kérésére ismételten póthatáridőt engedélyezett neki a tengeri elszállítására, ehhez képest a január hó 21-én foganatosított fedezeti vétel jogszerű volt. Az 1911. évi I. t. c. 130. S-a értelmében keresetet valamely jog fennállásának, vagy fenn nem állásának birói megállapítása iránt akkor lehet indítani, ha a megállapítás felperes jogállapotának biztosítására az alperessel szemben szükségesnek mutatkozik. Minthogy felperes jogát, hogy a 244 pengő 40 fillér erejéig öt alperessel szemben kártérítés megilleti, a per előtt alperes kétségbevonta, de ellene az ugyanily összegre irányuló vételárkövetelés erejéig a keresetet meg nem indította, minthogy ennek folytán felperesnek jogos érdeke volt a bizonytalan helyzet megszüntetése s minthogy végül felperes alperessel szemben teljesítés iránt keresetet nem indíthatott, mert irányában igényét csak beszámítás útján érvényesíthette: a bíróság úgy találta, hogy a megállapítási pernek törvényes előfeltételei ezúttal fennforognak. Mindezekfolytán a bíróság a felperesi kárkövetelés érdemi elbírálásába bocsátkozott. A bíróság azt állapította meg. hogy alperes nem panaszolhatja azt. hogy felperes tőle a január 21-i tőzsdei, illetőleg piaci árak alapján igényel árkülönbözet, illetőleg, hogy felperes ekkor foganatosított fedezeti vételt és nem panaszolhatja azt sem. hogy felperes megsértette a kikötött áruüzleti szokások 67. §-ában foglalt rendelkezést, mert az 1936. évi január hó 10-én lejárt póthatáridő sikertelen leteltével ujabb óvást nem vett fel. Alperes ugyanis saját előadása szerint a január 21-i piaci árak alapján mutatkozó árkülönbözetet felperesnek jóváírta, ezzel pedig elismerte azt. hogy az alperest terhelő árkülönbözet megállapításánál a január 21-i árak az irányadóak és lemondott arról a jogáról, hogv kifogást emelhessen az ellen, hosv felperes a póthatáridők engedélyezése és az óvások felvétele körül a szokásokban foglalt alaki rendelkezéseket megsértette. Ezekután a bíróságnak csak az 1936. évi január hó 21-i tőzsdei, illetőleg piaci árakat kellett felülvizsgálat tárgyává tennie. Felperes azt adta elő. hogy ő a tengerit január 21-én az rt.-tól vásárolta meg ab Nyirmihálydi tengelyen átvéve 15 pengő 40 filléres vételáron. Tekintettel arra. hogy alperes felperesnek paritás Xyirábrány határ adta el a tengerit, a foganatosított fedezeti vétel a szokások 73. §-a értelmében nem volt alperes terhére történtnek tekinthető és pedig már amiatt sem. mert Xvirmihálvdi és Nyirábrány határ között 1 pen?ő fuvardíikülönbözet mutakozik. A biróság saiát szakértelme, feliegvzései és a beszerzett adatok alapján megállapította, hogv 1936. évi január hó 21-én a teljesítés helvén létezett piaci árak alapján, egybevetve azt a 13 pengő 25 filléres szerződési árral, alperes felperesnek az egész őt megillető árkülönbözetet, sőt 10 pengő 52 fillér üavnöki jutalékot is megtérített. Minthogy ezzel felperes teljes kára megtérült és olyan helvzethe került, mintha a szerződés a kötlevél értelmében foganatba ment volna, a biróság nem állapíthatta azt meg. hogy felperest magasabb árkülönbözet és a keresetben felszámított egvéb kár és költség megilleti. A keresetet ezért el kellett utasítani. Minthogy pedig nem volt vitás peres felek között az. hogv felperes alperesnek az 1936. évi január hó 31-ig leszállítandó 150 q tengeri vételárára 244 penaő 40 fillérrel adósa maradt, a biróság ebben a tőkében és annak kamataiban felperest alperes viszontkeresete folytán elmarasztalta. A pervesztes felperes az összes okozott költségek viselésében is marasztalandó volt.