Tőzsdei jog, 1936 (4. évfolyam, 1-11. szám)

1936 / 4. szám

14 TŐZSDEI JOG 4. SZ. A bíróság megállapítja, hogy a peres felek között létesített K) alatti szerződés hiányos. Abban nem foglaltatik az, hogy minő tisztítási eredményt kell alperesnek elérnie. Peres felek megállapodtak ugyan abban, hogy a nyers áruból felperesnek joga van közös mintát pecsételni és azt a Vetőmagvizsgáló Állomásnak vizsgálat céljából beküldeni. Nem szabályozták azonban a felek azt a kérdést, hogy a Vetőmagvizsgáló Állomás véleményének figyelembevételével alperes mennyi fehérbárcás ólomzárolt árut köteles felperesnek kiszolgáltatni. Tekintettel arra, bogy ebben a kérdésben a bíróság megállapítása szerint kereskedelmi szokás sem alakult ki, a bíróság szakértői bizonyítást rendelt el. A szakértők véleménye eltérő volt. A bíróság mérlegelvén a szakértők véleményét, a felperes által választott szakértő és a szakértő^ bizottság elnöke véleményét, tehát a többségnek a véleményét fogadta el. A szakértői vélemény folytán a felek között felmerült, a tisztítási eredményre vonatkozó minden vita eldőlt, úgy hogy a bíróság ebben a kérdésben mindem további vizsgálatot s bizonyítást mellőzött, mellőzvén az alperesi kérelemben előterjesztett annak a bizonyításnak is a lefolytatását, hogy alperes a tisztítás körül a teljes, öt kötelező gondosságot kifejtette-e, s hogy milyen volt a tisztítás végett alperesnek átadott áru minősége? A szakértői vélemény alapján a bíróság megállapította, hogy a felperes által az alperesnek tisztítás és fehérbárcás ólomzárolás céljából átadott 100 q lucernamagból 71 q azonos fehérbárcás1 óllomzárolt magot lehetett kapni. Tekintettel arra, hogy a nem vitás tényállás szerint alperes felperesnek összesen bruttó 60 q femérbárcás ólomzárolt magot szolgáltatott ki, alperes felperesnek a hiányzó 11 q ellenértékét megtéríteni tartozik. Vita volt a peres felek között a tekintetben, hogy milyen időpontban létezett árak alapján állapítsa meg a bíróság a felperest megillető ellenértékét. A tisztítás eredményéről felperes a C) alatti levelezőlapon értesítette elsőízben felperest, ezt az értesítést felperes 1935. évi január hó 9-én kapta ihézhez. A tisztítási eredmény nem felelvén meg a várakozásnak, felperes joggal kérhetett további tisztítást, illetőleg az aljaknak a tisztítását és az eredményt csak akkor tekintette véglegesnek, midőn az újabb tisztításról! alperestől értesítést kapott. Ez 1936. évi február hó 2-án következett be, midőn felperes alperestől a február hó 1-i keletű E) alatti levelezőlapot megkapta. A bíróság a február hó elején létezett, mindhárom szakértő által közös egyetértéssel megjelölt árak figyelembevételével azt állapította meg, hogy alperes felperesnek q-kint 270 pengőt tartozik megtéríteni. Ez 11 q után összesen 2970 pengőt tesz ki. Alperes kérte, hogy a bíróság a felmerült kárt a felek között ossza meg. Minthogy azonban a per adatai szerint semmi olyan körülmény nem forgott fenn, amely méltányossági okokból a kármegosztást indokolttá tette volna, a bíróság az alperesi kérelmet nem teljesítette. Budapest, 1936. évi január hó 30. napján. Politzer Sándor, a vál. bíróság elnöke, Braun Arnold, Vágó József vál. bírák, dr. Kende Ernő, jogügyi titkár. 19. Az áruüzleti szokásokban nincsen oly intézkedés, hogy a szerződéshez hű fél a mulasztásban lévő félnél tartozik magát fedezni. Ilyen kötelezettségnek a szerződéshez hű félre való hárítása méltánytalanságot jelentene. 781/1935. V. B. sz. A kereseti előadás szerint felperes a Mélyvölgyi Gazdaság alperestől 1935 október 10-én 1000 mm. egészségei, rostált, jugoszláv, vagy román szárított, morzsolt importtengerit vásárolt 14—ilő% víztartalommal 14 pengős árban, ex hajó Dunapentele elvámolva, eladó választásában 1935. évi október-november havában leendő szállításra. (Alperes az árut a kikötött időben nem szállította le, miértis felperes 1935 november 30-án a tőzsdei szokványok 65. §-ának a) pontja alapján óvással éh), egyben alperesnek 1935 december 3-ig bezárólag utólagos Beijesítési hlatáridőt engedélyezett. Minthogy alperes a részére megadott utólagos teljesítési határidő alatt sem tett eleget szállítási kötelezettségének, felperes 1935 december 4-én felvett újabb óvásáblan közölte az alperessel, hogy fedezeti vételt fog eszközölni és a szezrződéses ár és a fedezeti vételár közötti különbözetnek, valamint egyéb kárának a megtérítését fogja követelni. Ii93ő december 4-én felperes a fedezeti vételt 14 pengő 75 filléres árban eszközölte. Ebből kitfolyóDag árkülönbözet fejében 750 pengő, ügynöki jutalék fejében 73 pengő 75 fillér, telefon és távirati költségek fejében 13 pengő 76 fillér, összeisien 837 pengő 51 fillér kára származott, ezen tőke és jutalékainak megítélésére irányul a kereset. Alperes kérte felperest keresetével elutasítani és ia perköltségek megfizetésére kötelezni. Védekezésének lényege az volt, hogy amidőn a felperes november 30-án felvett óvását december 2-án megkapta, még aznap küldönc útján küldött levelében értesítette a felperest, hogy az uszály köd miatt nem érkezhetett meg kellő időbeni, egyben tudatta az uszály számát és jelezte, hogy az uszály már Mohácsot elhagyta. FelpeTes ennek dacára nem volt hajlandó /a deciember 3-ig engedélyezett utólagos teljesítési határidőt megihossizabbítani, hanem december 4-én közölte, hagy aznap fedezi magát, mire alperes tarról értesítette, hogy miután a hajó december 4-én Dunapentelére érkezik, fedezés esetén ezen tételre nézve eladó lesz. Felperes a fedezésnél alperes ajánlatát mellőzte, a fedezést nem a napi árak alapján eszközölte, úgy hogy ez a fedezés nem tekinthető az alperes veszélyére megtörténtnek. A bíróság alperes védekezését alaptalannak találta. Minthogy alperesnek 1935 október 10-től, vagyis az ügylet létrejötte napjától egész 1935 november végéig elegendő idő állott rendelkezésére a tengeri behozatalára, minthogy ez alatt az idő alatt állandóan köd nem volt és ha volt is, az nem volt oly mérvű, amely a szállítást lehetetlenné tette volna, minthogy felperes 1935 november 30-án az alperesnek 3 napos utólagos teljesítési határidőt is engedélyezett, holott 1935 december 1-én az ügylettől elállhatott volna és már ekkor fedezhette volna magát, felperes tehát alperessel szemben kellő előzékenységet is tanúsított, mindezeknél fogva a bíróság úgy találta, hogy alperes szállítási késedelembe esett és így felperes 1935 december 4-én jogosan fedezhette magát.