Tőzsdei jog, 1936 (4. évfolyam, 1-11. szám)

1936 / 3. szám

LO TŐZSDEI JOG 3. BZ. bízottnak alperessel szemben keletkezett azt a követelését, amely onnan származik, hogy alperes hibájából a tengeri fuvarozási ügylet a 700 tonna tekintetében foganatba nem ment és ennekfolytán felperest kár érte. Alperes hivatkozott az F. B. cégnek 15. alatt csatolt levelére, amelyben azt közli, hogy Brailában nem szokás nem effekluált ügyletek után oly igényeket támasztani, mint aminőket most felperes érvényesít. A bíróság az F B. cégnek ezt a véleményét nem tette magáévá és ebben a kérdésben bizonyítást sem rendelt el, mert eltekintve attól, hogy az ilyen szokás fennforgása nem látszik valószínűnek, a brailai szokás peres felekre, akik Budapesten szerződtek egymással, ki sem terjedhet. Az alperesi szerződésszegésből folyó felperesi kárkövetelés tehát jogos. A nem vitás tényállás szerint felperes alperestől a megbízás teljesítéséért díjat vagy jutalékot nem kötött ki. Nem volt vitás az sem, hogy felperes a fuvarozási ügylet lebonyolítása esetén tonnánkint 1 lirát, illetőleg 1 francia frankot keresett volna, amely különbözet olyképpen jelentkezett, hogy ő az S. F. N. D.-től 1 lírával, illetőleg 1 frankkal olcsóbban szerezte meg alperes részére a hajóteret. A 415 frank és a 285 lira ezek szerint felperest megilleti, éspedig annál is inkább, mert maga alperes is elismerte, hogy felperesnek ez jogos követelése. Felperes azt adta elő, hogy az S. F. N. D. az ügyleten annak szabályszerű teljesítése esetén tonnánkint 10 leit keresett volna. Az S. F. N. D.nek P) alatt csatolt leveléből a bíróság megállapítja, hogy a felperes keresetét tevő 1 frankban, illetőleg 1 lírában az S. F. N. D. keresete nem foglaltatott benn. A bíróság megállapítja azt is, hogy a tonnánkinti 10 lei kereset nem aránytalan s minthogy ettől az S. F. N. D. azért esett el, mert alperes hibájából az ügylet foganatba nem ment, ennek megtérítését az S. F. N. D. felperestől, viszont felperes alperestől követelheti. Megállapítja a bíróság, hogy az S. F. N. D. D) alatti költségszámlájában felsorolt október hó 11-i és 12-i sürgönyök, amelyek eredetben az iratokhoz csatoltattak, az alperesi szerződésszegés folytán küldettek el, megállapítván azt is, hogy az október 11-i telefonbeszélgetések, amelyeknek megtörténte a levelezés alapján megállapítható, szintén összefüggésben voltak az alperes késedelemmel. E sürgönyöknek és telefonbeszélgetéseknek a költségei tehát, melyeket az S. F. N. D. felperestől leiben igényel, alperest terhelik. Felperes a lira, a frank és a lei után felármegtérítését is követelte keresetében. Felperes, amint az cégszövegéből is megállapítható, nemzetközi szállítmányozással foglalkozik. Üzletének folytatására, különösen a külföldi fuvardíjak kifizetése céljára valutákra van szükséges. Az alperessel létesített ügylet szerződésszerű lebonyolítása esetén felperes egy bizonyos mennyiségű francia frankot és lírát keresett volna, amely valuták üzletének továbbvitelére rendelkezésére állanak, amelyeket a Magyar Nemzeti Bank gyakorlata szerint a Magyar Nemzeti Banknak beszolgáltatni nem kell. Felperes külföldi fuvardíj kifizetése céljára szolgáló valutaállományában alperes magatartása folytán azonban hiány következett be azon leiösszegek erejéig is, amelyeket az S. F. N. D. az ügylet teljesítésének elmaradása miatt felperestől követelhet, valamint azon leitételek erejéig is, amelyeket az S. F. N. D. sürgöny és telefonköltségek címén követel felperestől. A szerződésszegő alperes felperesnek kártérítéssel tartozván, az egész felperesi kárt megtéríteni tartozik és felperes oly helyzetbe hozandó, mintha valutaállományából ezek a valuták nem estek volna ki. A teljes kár megállapításánál a bíróság az ítélet meghozatala időpontjában létezett helyzetből indult ki. A m. kir. Kereskedelem- és Közlekedésügyi miniszter 1935. évi 14.339/EI. K. K. M. számú rendelete szerint 1936. évi január hó 1-től kezdve hazai közlekedési vállalatok a Magyarországon bérmentve feladott áruküldeményeket terhelő fuvardíjat és mindazon költséget, amelyet külföldi közlekedési vállalat részére külföldi pénzértékben kell kiegyenlíteniük, olyan fizetési eszközökhen kötelesek a fuvaroztató féltől beszedni, mint amilyenek az ebből eredő fizetési kötelezettségeik teljesítésére felhasználhatók. A M. kir. Ab lamvasútak igazgatósága 1935. évi december hó 24-én a most idézett miniszteri rendelet folytán M. A. V. LH. 37.168/1935. LII. I. c. szám alatti (a Vasúti és Közlekedési Közlöny 1935. évi december hó 26-i 103. szám) hirdetményében értesítette a fuvaroztató közönséget, hogy a kereskedelem és közlekedésügyi miniszter a külföldi fizetési eszközök beszerzésével járó időveszteség elkerülése érdekében a hazai közlekedés: vállalatokat felhatalmazta arra, hogy a fizetéshez szükséges külföldi fizetési eszközöket a fuvaroztató közönségnek kívánságára a mindenkori vasúthivatalos árfolyamon (áruárfolyam) az alább felsorolt felárak felszámításával rendelkezésre bocsáthassák, vagyis a külföldi fuvardíjra és egyéb költségek kiegyenlítéséül a felsorolt felárral pótlékolt pengőösszegeket is elfogadhatják. A pengőben bérmentesített fuvardíjak, illetve költségre szedendő felárak, ha a fizetendő díjak líra, vagy leiértékben vannak megállapítva 18°/o, ha pedig a hirdetményben fel nem sorolt egyéb értékben, így francia frank értékben is, 38%. Ha tehát felperes hiányzó külföldi fuvardíj fizetésére felhasználható valutaállományát kiegészíteni kívánja, líránál és leinél a vasút-hivatalos árfolyamon felül 18%-os, a francia franknál pedig 38%-os felárat tartozik fizetni. A vasút hivatalos árfolyama (áruárfolyam) ezidőszerint francia franknál 22.50 pengő, líránál 30.25 pengő, leinél 3.06 pengő. A bíróság errevaló tekintettel a felperesnek járó francia franktételnél 128.86 pengőt, a líratételnél 101.71 pengőt és a leitételnél 342.48 pengőt állapított meg felperes javára. Végül megállapította a bíróság, hogy alperesnek általánosságban megemelt elévülési kifogása nem volt alapos, mert a megbízó és a megbízott közötti viszonyból származó igényeknek bírói úton való érvényesítését a törvényes rendelkezések az általánosnál rövidebb elévülési határidőhöz nem kötik. Budapest, 1936. évi január hó 27. napján. Dr. Koós Zoltán s. k. Bartha Imre s. k. Braun Arnold s. k. választottbírák, dr. Kende Ernő jogügyi titkár s. k.