Tőzsdei jog, 1935 (3. évfolyam, 1-11. szám)

1935 / 4. szám

16 TŐZSDEI JOG 4. sz. adósnak a megegyezésén kivül a hitelező hozzájárulása is szükséges akkor, ha a tartozás átvállalásának az eredeti adósra nézve mentesítő hatálya van. Kétoldalú szerződésen alapuló jogoik és kötelezettségek átszállásához azonban általában nem elegendő az egyik szerződő fél egyoldalú elhatározása, hanem: mikép ezt a Kúriának a Jogi Hírlap VI. évfolyamában 731. szám alatt megjelent ítélete is megállapítja (C. VII. 7421/1930): „Kölcsönös jogokat és kötelezettségeket magában foglaló szerződés átruházása azonban az egyik szerződő fél egyoldalú akaratelhatározása alapján nem történhetik meg, hanem ahhoz a másik fél hozzájárulása szükséges, amikor is az egyik fél a szerződésből kiválik s helyébe a harmadik személy lép be". Az úgynevezett idegen kötéseknek átvállalásáról a fentiek szerint csak abban az esetben lehetne beszélni, ha a felperes igazolta volna, hogy felperes, alperes és az idegen vevő között oly megállapodás jött létre, amely szerint a szóbanforgó szerződésekben az átvállalás időpontjától fogva az idegen vevők helyébe alperes lépett be a vevőkét terhelő összes kötelezettségekkel, de a vevök javára biztosított összes jogokkal együtt. Ily megállapodást felperes azonban nem igazolt. Felperes oly tényállítást is tett, hogy a szóbanforgó időben a kötések lebonyolítását „alperes átvállalta". Ez a tényállítás egyértelmű a kötések átvállalásával, mert valamely szerződés lebonyolításának az átvállalása nem más, mint a szerződés teljesítésének elvállalása. Ily átvállalás szintén csak a szerződésben érdekelt mindkét félnek és alperesnek egybehangzó 'közös megállapodásával történhetett volna: ily közös megállapodást azonban felperes nem igazolt. Felperes azt is előadta, hogy alperes a szóbanforgó idegen kötéseknél fenmaradt hátralékok lebonyolításáért a felelősséget vállalta. Ily tényállítás mellett alperes szerepe más, mint az előbb kifejtett konstrukció szerint. Míg az flöbb kifejtett és felperes által eredetileg keresete alapjául választott konstrukció szerint az alperes az idegen vevők helyébe lépett volna, addig az utóbb előterjesztett ezen tényállítás szerint alperes az idegen vevők mellé lépett volna mintegy az idegen vevőket terhelő kötelezettségek megerősítése céljából. A bíróságnak a megelőző perekből hivatalos tudomása van arról, hogy felperes és alperes 'között egy képviseleti szerződés volt, amelynek alapján alperes bizonyos jutalék ellenében elvállalta bizonyos körzetben felperes őrleményeinek eladását. Alperes felperessel szemben a közvetítéssel létrejött üzletek után bizonyos delcrederefelelősséget vállalt, amely felelősség a szerződésben meghatározott feltételektől függött. A delcreilere felelősség mértékére nézve kihatással volt ;iz, hogy alperes a szerződésben vállalt 'kötelezettségeit megtartotta-e vagy sem. A bíróság azokat a bizonyítékokat, amelyeket felperes az idegen kötésekből származó hátralékok elvállalása, vagy a kötéshátralékokért való felelősség elvállalása tekintetében előterjesztett, . (." énként megvizsgálta és megállapította, hogy minden egyes esetben, amidőn egyáltalán ily nyilatkozat alperes részéről történt, a nyilatkozat nem független alperesnek képviselői minőségétől és nem történt egyéb, mint az, hogy alperes a delcredere szerződésből folyó egyes kötelezettségeit elismerte, illetőleg tágította. Miután a bíróság a kötések átvállalásának tényét a kifejtettek szerint igazoltnak nem látta, nem kellett foglalkozni a bíróságnak az alperes által erészben előterjesztett egyéb kifogásokkal. II. Saját kötések. A kereset második részét az úgynevezett saját kötésekből származó hátralékaik képezték. Idevonatkozólag alperes védekezése a következő volt. Hivatkozott arra, hogy felperesi malom az alperesi körzetben értékesíthető liszteket a felperes két budapesti raktárába felküldötte; mindazt a lisztmennyiséget, amely raktáron volt, alperes átvette, felperesnek nem volt elegiendő lisztje a szóbanforgó kötések lebonyolítására, minthogy nem követelhet kártérítést az, aki maga nem kész a teljesítésre, felperes követelése ezokból elutasítandó. A bíróság az alperesnek jelen perben becsatolt bizonyítékaiból azt állapította meg, hogy a felperesi malom lisztkészletei a lisztértékesítési campagneok vége felé kimerülőben voltaik. Miután a liszt helyettesíthető áru, a szerződés teljesítését felperes részéről az a körülmény sem akadályozhatta volna meg, ha a készletek teljesen kimerültek volna. Mindazonáltal annak megítélésénél, hogy az igen régi keletű 'kötéseknek általában szokatlanul hosszú időn való fenntartása mely okból történt, ezt a körülményt figyelembe kellett venni és ennek alapján azt kellett megállapítani, hogy a prolongáció nemcsak alperes, hanem felperes érdekében is történt. Figyelemmel erre a körülményre és arra a szoros ikapcsolatra, amely felperes és alperes között éveken keresztül fennállott, a bíróság megállapítása szerint az a lebonyolítási mód, amellyel a felperes ezen túlnyomórészt régi keletű kötések lebonyolítását végezte, nem felel meg a méltányosság követelményeinek. Felperesnek akkor, amikor látta, hogy a kötéshátralékok lebonyolítása hónapról-hónapra húzódik, nem lett volna szabad beérni a sürgetésekkel, hanem az ügyet tisztáznia kellett volna alperessel és pedig olymódon, hogy alperesnek a kötéshátralék lébonyolítására méltányos megállapodást ajánl fel és pedig olyképpen, hogy alperesnek módja legyen a kötéshátralékok tényleges átvétele és továbbadása útján az előállott veszteségeket csökkenteni. A bíróság saját szakértelmével tudja, hogy abban az esetben, ha alperes a kötéshátralékokat tényleg átvette és továbbadta volna, alperesnek a kára lényegesen kisebb lett volna mint amennyi a kötéshátralékoknak a felperes által megválasztott időpontban való egzekutálása folytán előállott. A bíróság a kifejtettek alapján a saját kötéshátraléknál is a kártérítés összegének némi csökkentését tartotta méltányosnak. A teljes kárt a bíróság a piaci áraknak saját szakértelmével való kipuhatolása lütáft 2750 pengőben állapította meg és ezt az összeget a Pp. 271. §. értelmében az összes irányadó szempontok mérlegelésével a marasztalási összegre szállította le. Budapest, 1935. február 5. Katona Zsigmond s. ;k., dr. Klár András s. k., Büchler Zsigmond s. k. választottbírák, dr. Móra Zoltán s. k. jogügyi titkár. Felelős kiadó: Dr. Szenté Lajos. Pesti Lloyd-Társulat nyomdája, Budapest, V., Mária Valéria-u. 12. (Felelős: Schulmann I.)