Tőzsdei jog, 1935 (3. évfolyam, 1-11. szám)

1935 / 2. szám

III. évfolyam 2. szám Megjelenik minden hé elején Budapest, 1935 február 1 TŐZSDEI JOG A KERESKEDELMI JOG MELLÉKLETE Felelős szerkesztő: D R. MÓR A ZOLTÁN tőzsdei h. főtitkár. A Tőzsdei Jog előfizetési ára a Tőzsdei Hirdetmények Tára és a Tőzsdei Árjegyzőlap előfizetői részére egész évre 2.— P, mások számára egébz évre 3.— P A „Tőzsdei Jog"-ot érintő megkeresések „Tőzsdei Jog" Tőzsdepalota III. emelet cimre küldendők JOGGYAKORLAT Anyagi jog 4. Ha a határidőügylet alapján a szokások 81/a § 1. bekezdés 1/b pontja értelmében az átadás a magy. kir. budapesti vámmentes kikötő raktári vállalatában történik és az átvevő a tárházaknál olyképpen rendelkezik, hogy az áru alperes részére hajóba rakandó, úgy az átadó nem köteles a hajóba rakással kapcsolatban felmerült többletköltséget viselni; az átadási és átvételi költségek elszámolásánál tehát csak a vasúti vagy közúti fuvarkocsira, hivatalos mérlegeléssel való kiraktározásnál alkalmazásra kerülő díjtétel, amely 100 kg-ként 12 fillér, esik az átadó terhére.* A kereseti előadás szerint felperes alperesnek az áruüzleti szokások IX. fejezete értelmében kötött ügylet, tehát határidöügylet alapján a leszámoló iroda kiutalása folytán 1800 mm. júniusi rozsot szállított. A szokások 81/a §-ának 1. bekezdése 1/b pontja értelmében a rozsot felperes a magy. kir. budapesti vámmentes kikötő raktári vállalatában adta át. Alperes a tárházaknál olyként rendelkezett, hogy az az árut alperes részére hajóra rakja. A tárház ennek folytán felperesnek 14 fillér költséget számított fel. Felperes azt állította, hogy miután ő a tárházban való átadással mondta fel a rozsot és azt ott át is adta, őt a szokások 30. §-a értelmében csak az átméréssel járó költségeknek egyharmad része terheli, míg az egyéb költségek alperes terhére mennek. Erről alperest a keresethez A) és B) alatt csatolt 1934. évi június hó 30-án, illetőleg július 10-én kelt leveleiben értesítette, megírván itt, hogy a tárház felperessel a hajóba rakási tételt, vagyis mm.-ként 14 fillért számolt el, holott felperest csak a tárházi díjszabás 41. folyószámú tételének: „átadás további raktározásra mérlegelve", egyharmad része terheli. A 41. folyószámú díjtétel 100 kg-ként 12 fillér. Az 1800 mm rozs után a felperesnek visszajár 36 pengő. Ebben a tőkében és annak járulékaiban kérte alperest marasztalni. Alperes a kereset elutasítását kérte. Azzal védekezett, hogy az átvételben és az átadásban nemcsak a mérlegelési költség, hanem minden más költség is bennfoglaltatik, ami azáltal merült fel, hogy az áru az átadó birtokából az átvevő birto* Az ügy a pertárgy értékére való tekintettel egyesbíró elé tartozott volna; a kérdés elvi jelentősége folytán azonban három tagból álló tanács járt el. kába került. Idetartozik tehát a hajóba való rakás költsége is. Minthogy pedig az áruüzleti szokások 30. §-a szerint az összes átadási, átvételi költségek egyharmad része az eladót terheli, a hajóba való berakás által felmerült többletköltség megtérítését felperes nem követelheti. A keresetben előadott tényállítások valóságát és a felperesi követelés számszerű helyességét alperes nem tette kifogás tárgyává. Alperes védekezése alaptalan. A bíróság megállapítja, hogy az áruüzleti szokások IX. fejezetében szabályozott határidőügyletek úgynevezett „loco", helyi vételi ügyletek. Ezeknél az ügyleteknél az áru átadása azokon a helyeken történik, amelyeket a szokások 81/a §-a felmondási, bemutatási és átadási helyek gyanánt megjelöl. Az átadás ezeken a helyeken a mérlegelés tényével következik be és azzal be is fejeződik. Ha az átvevő ilyen helyi vétel esetén úgy rendelkezik, hogy az áru az átadás helyéről továbbküldessék, minthogy a továbbküldés az átadást követő mozzanat, az átadás-átvétel költségeihez az elküldési helyen foganatosított rakodási költségek nem számíttattnak hozzá. E jogszabály alapján felperesnek az az igénye, hogy a hajóba való berakás költségeinek egy részét felperes viselje, nem tekinthető alaposnak. Az áruüzleti szokások 30. §-a, amely szakasz a szokások 92. §-a értelmében határidőügyleteknél is alkalmazást nyer, úgy intézkedik azonban, hogy az átadással és az átvétellel járó munkakiydásokat, ideértve a mérési és felrakodási díjakat is, gabonanemüeknél kétharmadrészben a vevő, egyharmadrészben az eladó viseli. A szokások 30. §-a szószerinti szövegéből ehhez képest az következnék, hogy a fent hivatkozott általános jogszabállyal szemben, a hajóba való berakás költ sége is megosztandó ennél a helyi ügyletnél a felek között. A bíróság saját szakértelme alapján megállapítja azonban, hogy a határidőügyletekné! a szállító felek szabályszerint mindig a rájuk legelőnyösebb átadási költségekkel számolnak. Ilyen ügyleteknél ugyanis a szállító és az átvevő egymással közvetlenül szerződést nem köt, ők csak a leszámoló iroda kijelölése alapján kerülnek egymással szembe, s míg az effektív ügyleteknél a szerződő feleknek módjában van az ügyleti feltételek meghatározásánál a másik fél szándékai, számításai tekintetében meggyőződést szerezni, addig a határidőügyleteknél az ügylet természete szerint ez az eset nem forog fenn, így különösen a szállító nem ismeri az átvevő szándékait, ezeket módjában sincs megismerni, s nem tud-