Tőzsdei jog, 1935 (3. évfolyam, 1-11. szám)

1935 / 5. szám

20 TŐZSDEI JOG 5. sz. Minthogy az elsőbíróság döntése a fentiekkel kiegészített helyes indokaiból eljárási szabályt nem sért, döntését a kir. ítélőtábla is magáévá tette, s ez okból az alperes felfolyamodásának helyt nem adott. Budapest, 1935. évi március hó '26. napján, dr. Kovács László s. k. kir. ítélőtáblai tanácselnök, dr. Gedeon Alajos s. k. kir. ítélőtáblai bíró, előadó, dr. Jókay Sándor s. k. kir. ítélőtáblai bíró. Anyagi joa: 20. 1. Az áruüzleti szokások gaboncműekre vonatkozó különös határozatainak 14. §-a olyképpen értelmezendő, hogy 200 dkg-ot meghaladó súlyhíány esetén az értékmegtérítés mértékét a bíróság saját szakértelmével szabadon állapíthatja meg. 2. Ha a fajsúlyliiányon kívül a szakértőbizottság egyéb minőségi hiányokért értékkevesblettt állapít meg, úgy a minőségi hiányért járó boniökáeió is, ép úgy mint a fajsúlyhiányért járó boniSkáció, az eredeti vételárból vonandó lc. 3. A vevő még jogos kifogásolás esetén sem háríthatja át az eladóra a saját vevőjével eszközölt míntapecsételés költségeit. 4. Ha a vételár fizetési helye gyanánt Budapest volt kikötve, az a körülmény, hogy a vevő az eladót más helyről szólította fel a vételárhátralék megfizetésére, nem jogosítja fel a vevőt a szsrződésben megszabott fizetési módtól való eltérésre, tehát az ezáltal okozott portóköltség őt terheli. 634. szám. Indokok. Peres felek között nem volt vitás, hogy alperes az A) alatti kötlevél szerint 900 q 1933. évi termésű 80 kg fajsúlyú búzát vásárolt a felperestől 14.125 pengő mm-kénti áron átvételi elismervény ellenében készpénzzel Budapesten íizetendőleg, esetleges értékkevesblettel a szokványok keretén belül átveendőleg. Nem volt vitás tovább, hogy a felperes által szállított áru minősége ellen alperes kifogást emelt, hogy a peres felek a szállított áruból közös mintát pecsételtek és hogy a szakértőbizottság a közös expertiz alkalmával 1.5% bonifikációt állapított meg álDeres javára. Nem volt vitás végül az sem, hogy a szállított búzából 487.72 q fajsúlya csak 78.90 kg volt, 414.23 mm fajsúlya pedig csak 77.80 kg-ot tett ki. 1. Vitás azonban a peres felek között elsősorban az, hogy a szokványok gabonaneműekre vonatkozó különös határozatainak 14. §-a hogyan értelmezendő, nevezetesen, hogy ha a vevő a 200 dkg-ot meghaladó minőségi súlyhiány esetén a búzát nem utasítja vissza, miiven értékmegtérítést követelhet? Alperes szerint 150 dkg-nál felüli súlyhiánynál a súlyhiány minden megkezdett 10 dkg-ja ütán a vételár 0.2%-a térítendő meg a vevőnek, bármennyit tesz is ki a súlyhiány, felperes szerint pedig 200 dkg-ot meghaladó súlyhiány eseté", a vevő ugyan visszautasíthatja í búzát, de ha ezt nem teszi, akkor nem igénvelnet nagyobb értékmegtérítést, mint ha a súlyhiány csak 200 dkg-ot tett volna ki. Abból, hogy a 14. §. 1. pontja csak 200 dkg-os súlyhiányig határozza meg az értékmegtérítés mértékét, nem következik az. hogy ha a vevő a búzát 200 dkg-ot meghaladó minőségi súlyhiánnyal átveszi, a 200 dkg-ot meghaladó súlyhiány miatt egyáltalán nem követelhetne értékmegtérítést, hanem csak az következik, hogy ilyen esetben a 200 dkg-ot meghaladó súlyhiányra eső értékmegtérítés mértékét a bíróság saját szakértelmével szabadon állapíthatja meg. Adott esetben a bíróság helyesnek találta az alperes által a 200 dg-ot meghaladó 20 dkg-os súlyhiányért felszámított 0.4%-os értékmeglérítést, tehát felperest keresetének ezen 0.4%-os értékmegtérítés megfizetésére irányuló részével elutasította. 2. Vitás volt továbbá a peres felek között az, hogy a fajsúlyhiányon felül az egyéb minőségi hiányokért a szakértőbizottság által megállapított 1.5%-os bonifikáció a kikötött vételár, vagy pedig a fajsúlyhiányért járó értékmegtérítés levonásával fennmaradó ös&zeg alapulvételével számítandó-e ki? Alperes az előbbi, felperes az utóbbi álláspontot foglalta el. A fajsúlyhiány lényegében nem más, mint a minőségi hiányoknak egy speciális esete. Ennek folytán a fajsúlyhiányért járó bonifikáció éppen úgy, mint az egyéb minőségi hiányokért járó bonifikáció a vételárból vonandó le, tehát ha különkülön van megállapítva az egyfelől a fajsúlyhiányért, másfelől az egyéb minőségi hiányokért járó bonifikáció akkor mindkét összeg a vételárból vonandó le. A kifejtettek alapján felperest keresetének a kétféle számítási mód közötti különbözet megfizetésére irányuló részével is el kellett utasítani. 3. A harmadik vitás kérdés a felek között az volt. vaiion joaa volt-e a vevő alperesnek a saját vevőiével eszközölt míntapecsételés költségeit a felperesnek járó vételárból levonni. A bíróság megállapította, hogv ehhez alperesnek nem volt joga. A kikötött áruüzleti szokások 57. §-a szerint ugyanis az eladó azt a költséget tartozik a vevőnek megtéríteni, amelyet neki n szerzőHésellenes áru bemutatása által okozott. Ebből a rendelkezésből nprri következik az. hogv az eladó a vevő vevőiének okozott költségekért is felel. 4. Végül még az is vitás volt a felek között, bogv az alperes által Perkátán teljesített részfizetés portóköltsécre kit terhel. A kötlevél szerint a vételár készpénzben Budapesten fizetendő. Az a körülmény, hoav felperes Perkátáról szólította fel alperest a vételárhátralék megfizetésére, nem jogosította fel alperest a szerződésben megszabott fizetési módtól való eltérésre, tehát az ezáltal okozott portóköltség őt terheli. A kifejtettek alapján alperest kötelezni kellett a vételárból mintapecsételési költség címén levont 27 pengőnek és a 2.20 pengő portóköltségnek megfizetésére, felperest pedig keresetének ezt meghaladó részével el kellett utasítani. Minthogv mindkét fél úgy a jocralap, mint az összegszerűség kérdésében nagyjából egvenlö mértékben lett pernyertes s egvben pervesztes, a bíróság a perköltségeket kölcsönösen megszüntetendőnek találta. Budapest, 1935 február hó 22. napján. Katona Zsigmond s. k. egyesbíró, dr. Engel György s. k. jogügyi titkár. Felelős kiadó: Dr. Szenté Lajos. Pesti Lloyd-Társulat nyomdája, Budapest, V., Mária Valéria-u. 12. (Felelős: Schulmann I.)