Tőzsdei jog, 1935 (3. évfolyam, 1-11. szám)

1935 / 4. szám

III. évfo3yam 4. szám Megjelenik minden hó elején Budapest, 1935 ápriiis 1 TŐZSDEI JOG A KERESKEDELMI JOG MELLÉKLETE Felelős szerkesztői D R. MÓRA Z 0 L T Á M tőzsdei h. főtitkár. A Tőzsdei Jog előfizetési ára a Tőzsdei Hirdetmények Tára és a Tőzsdei Árjegyzőlap előfizetői részére egész évre 2.— P, mások számára egész évre 3.— P A „Tőzsdei Jog"-ot érintő megkeresések „Tőzsdei Jog" Tőzsdepalota DL emelet címre küldendők JOGGYAKORLAT Anyagi jog 16. Védett gazdaadós birtokán termett gazdasági terményekért járó vételárköveteléssel szemben nem lehet beszámítani 1932 április hó első napját megelőző időben keletkezett, korlátozás alá eső követelést. 18/1935. Vb. — Indokok: Felperes előadta keresetében, hogy alperes 1934. évi december hó 11-én az A) alatti kötlevéllel tőle 300 q sörárpát vásárolt. A vételár fuvarlevélmásodpéldány ellehében készpénzben volt fizetendő. Felperes az árut a szerződésben meghatározott időben alpéfesnek leszállította. Minthogy azonban alperes a fuvarlevélmásodpéldányok bemutatása alkalmával fizetési kötelezettségének nem tett eleget, felperes 1934. évi december hó 20-án óvást emelt és felhívta alperest, hogy december 21-én délig fizesse ki a vételárat, mert különben az áru felett rendelkezni fog és követelni fogja a késedelemből felmerült kárának megtérítésit. A kereseti állítás szerint alperes megbízottja december hó 20-án közölte felperessel, hogy az áru ellenértéke másnap lefizetést fog nyerni. Emiatt felperes nem rendelkezett az áru felett és azt alperes tényleg át is vette. Fizetési kötelezettségének azonban nem tett eleget alperes, a vételár megfizetését jogtalanul megtagadta. Felperes vételárkövetelése 4165 pengő 70 fillért tesz ki. Ebben a tőkének és annak járulékaiban kérte felperes alperest marasztalni. Alperes a kereset elutasítását kérte. Beismerte, hogy a keresetben körülírt ügylet a felei között létrejött és hogy a szállítás is megtörtént. Előadta, hogy a tőzsdebíróság alperes javára felperessel szemben tőke, kamat és perköltség fejében egy bizonyos összeget megítélt, amely követelése tekintetében végrehajtási eljárás is folyamatban van. Ellenkövetelését felperes vételárkövetelésébe beszámította. Tagadta alperes, hogy megbízottja december 20-án felperessel közölte, hogy az áru ellenértéke másnap ki lesz fizetve. Tagadta azt is, hogy Békéscsabán egyáltalában volt a duplikát átvételére és a fizetése teljesítésére meghatalmazott megbízottja. Felperes előadta, hogy felperes védett gazda. Állította, hogy alperes ellemkövetése az 1932. évi április hó 1-ét megelőző időben keletkezett. A 14.000/1933. M. É. sz. rendelet értelmében alperes e követelése erejéig felperessel szemben végrehajtást nem vezethet és ennek folytán őt a felperesi vételárkövetelésbe a beszámítás joga nem illeti meg. A kereseti követelés alapos. A m. kir. minisztérium 14.000/1933. M. E. sz. rendelete a gazdatartozások fizetését újból szabályozván, megállapította azokat az előfelételeket, amelyek mellett a gazdaadósok ingatlanai védett birtokokká nyilvánítattatnak, megállapítván a védettségnek a hatályát. Nem volt vitás az, hogy felperes birtoka védett birtok, hogy a kereset tárgya oly vételárkövetelés, amely ezen a védett birtokon termett sörárpa után járt felperesnek és hogy alperes ellenkövetése a 14.000/1933. M. E. számú rendelet 14. §. 3. bekezdése folytán a rendelet II. fejezetében megállapított korlátozások alá esik. A bíróságnak azt kellett elbírálás tárgyává tenni, hogy az a körülmény, hogy felperes a 14.000/1933. M.E. sz. rendelet értelmében védeti gazdadósnak nyilváníttatott, megakadályozta-e alperest abban, hogy a felperessel szemben fennálló fizetési kötelezettségének olymódon tegyen eleget, hogy az 1932. évi április hó 1-ét megelőzőleg keletkezett bírói úton is megítélt ellenkövetelését a felperesi vételárkövetelésbe beszámíthassa. A 14.000/1933. M. E. sz. rendelet kifejezett intézkedést nem tartalmaz arról, hogy a védeti gazdaadósnaik valamely a rendelet értelmében korlátozott tartozása beszámítható-e a gazdaadós követelésébe, különösen olyan követelésbe, mely — mint a jelen esetben — a gazdaadós védett ingatlanán termelt mezőgazdasági termények eladásából származó vételárként jelentkezik. A rendelet ugyanis, amint az annak 9. §-ából megállapítható, a gazdaadós javára és a védett gazda hitelezői érdekében a hitelezők követeléseinek érvényesítése tekintetében csupán végrehajtási és csődjogi korlátozásokat létesít. A bíróság ennek ellenére a rendeletet alkotó kormányhatóság szándékát és a rendeletnek szellemét vizsgálván úgy találta, hogy az alperes által szándékolt beszámítás nem foghat helyt és pedig mindenekelőtt gazdasági okokból. Az ilyen beszámítás ugyanis ellentétes azzal a céllal, amelyet a 14.000/1933. M. E. sz. rendelet és azzal kapcsolatosan megjelent egyéb rendeletek és kormány hatósági intézkedések, gazdasági érdekeket tarl ván szem előtt, elérni kívánnak. Ez a cél egyfelől a gazdaadós terhein való könnyítés mellett annnk