Tőzsdei jog, 1935 (3. évfolyam, 1-11. szám)

1935 / 3. szám

Ili, évfolyam 3. szám Megjelenik minden hé elején Budapest, 1935 március 1 TŐZSDEI JOG A KERESKEDELMI JOG MELLÉKLETE Felelős szerkesztői D R. MÓRA ZOLTÁN tőzsdei h. főtitkár. A Tőzsdei Jog előfizetési ára a Tőzsdei Hirdetmények Tára és a Tőzsdei Árjegyzőlap előfizetői részére egész évre 2.— P, mások számára egébz évre 3.— P A „Tőzsdei Jog"-ot érintő megkeresések „Tőzsdei Jog" Tőzsdepalota III. emelet címre küldendők JOGGYAKOKLAT Eljárási jog 9. Mikor áll fenn számadási kötelezettség a Pp. 130. §. 2. bekezdése keretében. 667/1934. VB. Ítélet: A bíróság a keresetet elutasítja stb. — Indokolás: Felperes előadta keresetében, hogy alperes áruosztályával 1931. év óta üzleti összeköttetésben áll. Az alperesi áruosztálynál felperes folytatólagosan különféle hüvelyes terményeket, magvakat tárolt be, vagy adott át ilyeneket díjazás ellenében tisztítás céljából. Alperes az elvégzett munkálatokról és az áruk forgalmában előfordult változásokról felperesnek hol küldött értesítéseket, hol nem, de olyan áttekinthető, az összes műveleteket feltüntető s különösen oly összesített kimutatást soha sem adott, amelyből a felperes javára mutatkozó áruegyenleg minőségileg és mennyiségileg megállapítható lett volna. A kereseti előadás szerint felperesnek erre annál is inkább szüksége van, mert — eltekintve attól, hogy az ilyen összesített kimutatás megküldése a folyószámlaviszonyban lévők között általában szokásos — a tisztítás által nemcsak az árú mennyiségében, hanem annak minőségében is eltolódások állanak elő és az így mutatkozó álladékot az összesített kimutatás hivatott feltüntetni. Állította felperes, hogy utólag arról értesült, hogy alperes a gondjaira bízott árukat más idegen áruval cserélgette, a bértisztításra átadott áruknál pedig nem járt el azzal a kereskedői gondossággal, amelyet a kereskedelmi törvény az idegen vagyon kezelésével megbízott személyekre ró, állítván, hogy ezeknél az áruknál is történtek elcserélések, aminek az voli ;i következménye, hogy a tisztítás eredményei felperesre nézve a lehető legkedvezőtlenebbek voltak. Minthogy alperes felperes felhívása ellenére számadási kötelezettségének nem tett eleget, felperes az 1911. évi I. t.-c. 130. §-ának 2. bekezdése alapján alperes ellen számadási pert indított és kérte, hogy a bíróság kötelezze alperest, hogy felperesnek az egész összeköttetés tartamára kiterjedő összesített számadást adjon, és ezután az adott számadás helyessége iránt folytassa le az eljárást. Az esetre pedig, ha alperes számadást nem adna, a bíróság kötelezze őt 5000 pengő megfizetésére. A mai tárgyaláson felperes ez utóbbi kérelmétől elállott. Kérte felperes alperest a perköltségek megfizetésére is kötelezni. Alperes a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy 1931. év óta alperes magtisztító telepe felperes részére számos tisztítást végzett, mindezek azonban szabályszerű lebonyolítást nyertek. Ezekről felperes megkapta az elszámolást, azok ellen soha észrevételt nem tett. Felperes e tényállás alapján nem követelhet alperestől semmit. Állította, hogy a bírói gyakorlat értelmében az 1911. évi I. t.-c. 130. §-ának 2. bekezdése alapján a keresetben előadott tényállás mellett felperes nem kérheti jogi okok miatt sem a számadási kötelezettségnek a megállapítását. Alperes szerint helytelen a kereset amiatt is, mert felperes tartozott volna arra az esetre, ha alperes elszámolást nem ad, a maga részéről részletes elszámolást előterjeszteni. A kereset alaptalan. Az 1911. évi I. t.-c. 130. §-ának 2. bekezdése értelmében számadási kötelezettség megállapítására a számadást követelő fél indíthat keresetet. Ehhez képest a bíróságnak azt kellett megállapítania, hogy felperes alperestől, tekintettel az anyagi jogszabályokra, elvben követelhet-e elszámolást. A bírói gyakorlat értelmében számadási kötelezettségről csak számadási jogviszony fennforgása esetén, vagyis akkor lehet szó, ha az egyik fél a másik félnek vagyonát, vagy a közös vagyont kezeli. Vagyonkezelésen általában azt kell érteni, midőn az egyik fél a másik helyett az előbbi vagyonát, vagy annak egy részét gondozza, ellátja és az ennek keretében a szükségessé váló gazdasági természetű és főleg jogi tevékenységet fejt ki; ezzel a tevékenységgel, mint természetes következmény szükségképpen velejár, hogy az idegen vagyont ellátó, gondozó fél a másiknak eljárásáról és annak eredményéről számadást adni, tartozik. Ilyen számadási viszonyban van az ügyvéd a megbízójával, a gyám a gyámolttal, a gondnok a gondnokolttal, bizonyos esetben a házastárs a házastársával, a tulajdonostárs, a közkereseti társtag a társával, a zárgondnok, a csődtömeggondnok stb. Ezekkel szemben tehát a számadás adásának kötelezettsége megállapítható. Az a tény azonban, hogy az egyik fél a másiknak tárolás céljára terményeket és magvakat adott át, hogy ezeket az utóbbi díjazás ellenében tisztíttatta, nem jelenti azt, hogy ö az előbbinek vagyonát kezelte. A tárolás, a beraktározás nem rója azt a kötelezettséget az árut magánál tároló,