Tőzsdei jog, 1934 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1934 / 1. szám - Az áruüzleti szakértőeljárás (expertiz) jogi természete

1. szám TŐZSDEI JOG 3 kérte. Azzal védekezett, hogy felperes az egyszeri választásától tiltott módon eltért. Azt nem tette vitássá, hogy a záloglevél vételárát felvette, az előadottakra tekintettel azonban felperes tőle a vételárat vissza nem követelheti. A keresetben előadott tényállás szerint felperes alperes szállítási késedelmének megállapítása után egyszer közölt választásától tényleg eltért. A bíróság megállapítja azonban a beszerzett adatok és hivatalos tudomása alapján, hogy 1933. évi szeptember hó 4-én, amikor felperes a kikötött értéküzleti szokások 25. §-ának d) pontja értelmében a fedezeti vételt foganatosítani kívánta, ez a piaci helyzet mellett nem volt lehetséges, mert a szóbanforgó 500 dolláros záloglevélben a tőzsdén semmiféle kínálat nem mutatkozott. A sikertelenül megkísérelt fedezeti vétel után felperest megillette a jog, hogy az első választásától eltérvén, alperessel szemben azt a kijelentést tegye, hogy az ügylettől eláll, mintha az meg sem köttetett volna, amely esetben az előre kifizetett vételárat alperestől alaptalan gazdagodásra való hivatkozással visszakövetelheti. A keresetbevett vételár visszakövetelési igény szempontjából a választási jogtól való eltérésnek következményei nincsenek, mert alaptalan gazdagodás címén az előrefizetett vételár megilleti felperest az esetben is, ha a fedezeti vétel foganatosítható lett volna. Igaz ugyan, hogy az értéküzleti szokások 25. §-ának d) pontja szerint fedezeti vétel foganatosítása esetén, ha a késedelmes fél javára felesleg mutatkozik, az ennek kiadandó. Elvben szó lehet tehát arról, hogy amennyiben felperes alacsonyabb áron foganatosította, vagy foganatosíthatta volna volna a fedezeti vásárlást, az így jelentkező különbözet a felperesnek visszajáró vételárból levonásba kerüljön. Minthogy azonban a fedezeti vétel a kérdéses napon valóságban foganatosítható nem volt, az alperes által alaptalan gazdagodás címén visszatérítendő vételárból levonásba mit sem lehetett volna hozni még az esetben sem, ha a bíróság a felperes részéről elsőízben választott r~"ot állapította volna meg hatályosnak. Budapest, 1933 november 7. napján. Friedlánder Emil, Berger Mór, dr. Szeben Dezső tőzsdetanácsosok, bírák, dr. Kende Jenő jogügyi titkár. 4. Árúüzleti szokások 25a) §-ának 7. és 8. bekezdése. A szokványok ezen szabályai szerint előírt értesítés elmulasztása miatti kártérítés mérve. 735/1933. V. B. ítélet. A bíróság kötelezi alperest, hogy fizessen felperesnek végrehajtás terhe mellett 30 aranypengő tőkét stb. Indokok: A kereseti előadás szerint felperes alperestől az A) alatti körlevéllel 600 mm búzát vásárolt 1930. évi augusztusi szállításra. Alperes augusztus hó 28-án levélben közölte felperessel, hogy az ügylettől eláll, mintha az meg nem köttetett volna. Felperes a szokások 65. §-ának d) pontja alapján a teljesítés helyén és idejében a szerződési és az átlagos piaci ár közötti különbözet, valamint egyéb kára megtérítését követelte alperestől. Alperes a kereset elutasítását kérte. Utalt arra, hogy felperes a szokásokban előírt szállítási rendelkezést nem küldte el hozzá, minek folytán 'joga volt az ügylettől elállani, mintha az meg sem köttetett volna. A kikötött árúüzleti szokások 25a) §-ának 5. bekezdése értelmében, ha bizonyos időszakon belül teljesítendő ügyletnél — amint a jelen esetben — az eladó a vevőt az elszállítási rendelkezés megadására fel nem hívta, a vevő felhívás nélkül is köteles elszállítási rendelkezést oly időben elküldeni, hogy az legkésőbb a teljesítési napot megelőző nyolcadik napon az eladó birtokába jusson. A kereset alapjául szolgáló kötlevél szerint az árú 1933. évi augusztus havában volt szállítandó. Ehhez képest, minthogy alperes felperest az elszállítási rendelkezés megadására nem hívta fel, felperes tartozott az elszállítási rendelkezést olymódon megadni, hogy az legkésőbb augusztus hó 23-án alperes birtokában legyen. Ha a vevő, a szokások 25a) §-ának 7. bekezdése értelmében elszállítási rendelkezést nem adott, az eladó a teljesítéshez nem ragaszkodhatik, hanem csak a 65. § b), c), d) pontjaiban felsorolt jogok egyikét gyakorolhatja. Felperes késedelme miatt alperes a jelen esetben augusztus hó 28-án ajánlottan írt óváslevelében a 65. § b) pontját választván, az ügylettől elállott, mintha az meg sem köttetett volna. Alperesnek ez az elállása jogos volt és ennek folytán felperes a szerződés nem teljesítése miatt alperestől kártérítést nem igényelhet. A szokások 25a) §-ának 8. bekezdése értelmében azonban az eladó arról, hogy elszállítási rendelkezés hiánya miatt valamely jogot választott, a vevőt kártérítési kötelezettség mellett „haladéktalanul" tartozik ajánlott levélben értesíteni. Amiatt tehát, hogy alperes részéről az értesítés haladéktalanul nem történt meg, felperes tőle kártérítést követelhet. A bíróság e kár mérvének megállapításánál figyelemmel volt arra, hogy amennyiben az értesítés haladéktalanul megtörtént volna, azt felperes — figyelemmel az augusztus hó 23-án bekövetkezett felperesi késedelemre — augusztus hó 24-én kézhezvette volna. Ehelyett az augusztus hó 28-i alperesi óváslevelet csak augusztus 29-én kapta meg felperes. Amenynyiben felperes augusztus hó 24-én fedezeti vételt foganatosít, ezt a bíróság megállapodása szerint 5 fillérrel olcsóbban tehette volna mm-ként, mint az augusztus hó 29-i fedezeti vásárlásnál. Erre való tekintettel a bíróság a 600 mm búza után összesen 30 pengőben állapította meg a felperes által igényelhető kártérítést. Budapest, 1933 november 6. Dr. Klár András cgyesbíró, dr. Kende Ernő jogügyi titkár. 5. Értékkevesblet megfizetésére való marasztalás, amidőn a vevő — felperes — visszautasítást és a vételár visszafizetését kérte. Felperes az összes költségek viselésére köteleztetett, minthogy az alperes a bíróság által megállapított értékkevesbletet már a per indítása előtt is felajánlotta. Az ítélet indokolása: Nem volt vitás, hogy alperes az árú minőségért csupán a magyar határállomásig vállalt szavatosságot, az sem volt vitás, hogy a mindkét félre nézve a határállomáson a Controllbureau által vont minta volt irányadó, valamint azt sem, hogy a Controllbureau által vont mintát alperes eladójával egvütt a tőzsdei szakértőbizottságnál megexpertizáltatták, amikor is 7% értékkevesblet állapíttatott meg. Minthogy a jelen esetben polpári csalás nem forog fenn, a felperes nem is állította, még ke-