Tőzsdei jog, 1934 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1934 / 8-9. szám

30 TŐZSDEI JOG 8—9. szám követő 30 inpon *J1 pyujioUa be a bírósághoz, a szokván3'ok 69. §-a értelmében ezen igénye elenyészett. A kifejtettek alapján a felek által egyébként előadottak vizsgálata nélkül a rendelkező rész szerint kellett határozni és; minthogy felperes teljesen pervesztes lett, őt kellett a perköltségek viselésére kötelezni. — Budapest, 1934. évi április hó 23. napján. Dr. Klár András sk. egyesbíró, dr. Engel Gyögy sík. jogügyi titkár. 43. Az árúüzleti szokások 74. §-ában biztosított azon jogokat, hogy amennyiben a szerződés több időszakban, vagy több részletben teljesítendő, úgy késedelem esetében a szerződéshez hű fél a még le nem járt kötelezettsége tekintetében is levonhatja a késedelem következményeit, csak az a fél gyakorolhatja, akit semmiféle mulasztás nem terhel s aki a másik fél késedelmére semmiféle vonatkozásban sem szolgáltatott okot. Az, aki mielőtt erre jogos oka lett volna, — kijelenti, hogy az ügylettől annak még nem teljesített része tekintetében előáll, ilyen szerződéshez hű félnek nem tekinthető. A teljesítés megtagadása a 71. § értelmében csak jogot ad a szerződéshez hű félnek az azonnali fedezésre, de nem teszi azt kötelességévé. 121/934. Indokok: A bíróság megállapítása szerint az a körülmény, hogy alperes a január 11-én és 12-én kiváltott vagonok vételárát csak január 14-én, a január 19-én ki váltott vagon vételárát pedig csak január 21-én fizette meg felperesnek, nem tekinthető olyan késedelemnek, amelynek alapján alperest joghátrányokkal lehetne sújtani, mert a fizetésnek ilyen mérvű kitolása általában toleráltatik. Ennek folytán felperesnek január 20-án nem volt joga az ügyletnek még nem teljesített részétől elállni. Alperes a január 22-én kiváltott negyedik vagon vételárának 447 pengőt kitevő részét nem vitásan csak február 17-én fizette meg a felperesnek. Állította, hogy ez a fizetés sem volt késedelmes, mert ő áruszámlát nem kapott és így egészen a kereset benyújtásáig nem is tudta, hogy mivel tartozik felperesnek. Felperes ezzel szemben azt állította, hogy áruszámlát küldött és hogy alperes felperes leveleiből is ismerhette felperes követeléseink összegét. A bíróság ezen ténykérdés tisztázását nem tartotta szükségesnek, mert meggyőződése szerint felperes elállása akkor sem lett volna jogszerű, ha alperes állítása nem is nyerne igazolást. A szokványok idevágó 74. §-a — eltérően a Szokványok régebbi rendelkezésétől — igen messzemenő jogokat biztosít a szerződéshez hű félnek akkor, amikor megengedi, hogy nemcsak azon részletek tekintetében járjon el a 65—70. §§-ok értelmében, amely részletek tekintetében a másik fél késedelmes volt, hanem megengedi ezt a még le nem járt kötelezettség tekintetében is. A 74. § ezen rendelkezését, tartalmának szigoránál fogva is szorosan kell értelmezni.. A bíróság felfogása szerint a 74. §-ban biztosított jogokat csak az a fél gyakorolhatja, akit semmiféle mulasztás nem terhel, aki a maga részéről a szerződést pontosan betartotta és a másik fél késedelmére semmiféle vonatkozásban nem szolgáltatott okot. A bíróság úgy találja, hogy ez a feltétel a jelen esetben nem forog fenn. Felperes, még mielőtt erre jogos oka lett volna, január 20-án, majd 25-én kijelentette, hogy az ügylettől annak nem teljesített része tekintetében eláll. Felperes tehát maga sem tekinthető a szerződéshez hű félnek; alperesnek pedig felperes ezen magatartása folytán komoly kétségei lehettek aziránt, hogy felperes szállítási kötelezettségének eleget fog-e tenni és számolnia lehetett azzal, hogy a szállítási kötele, zettség nem teljesítése folytán felperessel szemben a hátralékos vételár összegéhez képest jelentékeny kártérítési követelése merül fel. A 447 pengőnek ilyen körülmények között késedelmes fizetése sem jogosította fel tehát felperest az ügylettől való elállásra. A kifejtettekből következik, hogy felperes azáltal, hogy az A) alatti szerződés szerint februárban szállítandó 600 mm tengerit alperesnek nem szállította le, szerződésszegést követett el, aminek következményeit viselni tartozik. A bíróság azt a felfogást, amely szerint a teljesítés megtagadása már magában véve kötelességévé tette volna alperesnek az azonnali fedezést, nem osztotta, mert a 71. § szerint ilyen esetben az azonnali fedezés a vevőnek csak joga, de nem kötelessége. Ennek ellenére a február 13-i felperesi levél vétele után alperesnek már nem volt joga felperes rovására tovább is függőben hagyni az ügyletet, és akkor — február 15-én — már köteles lett volna fedezni magát. Eltekintve ugyanis attól, hogy a kérdéses időben a tengeri árának állandó és tartós emelkedése már észlelhető volt és így alperes kárenyhítési kötelezettségénél fogva tartozott volna a fedezeti vételt nyomban foganatosítani, amint meggyőződött arról, hogy felperes szállítani nem fog, különösképpen kötelessége volt ez azért, mert február 10-én kelt levelében kifejezetten azzal az indokolással hívta fel felperest a szóbanforgó tengeri leszállítására, hogy gyára tkülöwben nyersanyag hiánya miatt üzemében akadályozva lenne és így késedelem esetén kénytelen volna a tengerit felperes terhére megvenni. Ezen levél folytán ugyanis felperes joggal hihette azt, hogy elállásának legrosszabb esetben is csak az lehet a következménye, hogy alperes az akkori napi árakon fedezi magát. A kifejezettek alapján tehát a március 7-én eszközölt fedezeti vétel nem volt felperes terhére történtnek tekinthető és a bíróság csupán a február 15-i napiárak alapján mutatkozó különbözetet ítélhette meg alperesnek. Budapest, 1934. május 14-én. Steiner Marcel, Bartha Imre, Dános Marcel tőzsdietanácsosok, választott bírák, dr. Engel •György jogügyi titkár s. k. 44. Áruüzleti szokások 44., 49. §-ai, minőségi kifogás: egészségre ártalmas tartalom. Rejtett hiba. Bár az áruüzleti szokások nem tartalmaznak intézkedést arra az esetre, ha az eladó által szállított áru rejtett hibában szenved, szokványvételnél sem üthető el a vevő a későbbi minőségi kifogás megemelésétől, midőn az átvett árunak rejtett hibája van. Ilyen esetben a kereskedelmi törvény vonatkozó rendelkezései és az annak alapján kialakult birói gyakorlat veendő figyelembe. A bíróságnak ehhezképest azt kellett vizsgálnia, hogy a felperes által vitatott hiánya az