Tőzsdei jog, 1934 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1934 / 6. szám

24 TŐZSDEI JOG 6. szám sikat pedig a tisztaság és csiraképesség megállapítása végett a m. kir. Vetőmagvizsgáló Állomásnak. A m. kir. Vetömagvizsgáló Állomás A) alatt csatolt értesítvénye szerint a szállított árú 63% csiraképességü, ebből a szempontból nem felel meg a ném t normáknak, miért is azt felperes átvenni annál kevésbé köteles, mert az ilyen árú forgalombahozását az 1895. évi XLVI. t.-c. megtiltja. Amidőn felperes az A) alatt csatolt értesítvényt megkapta 1934 január 17-én, azonnal óvással élt, az árút kifogásolta és azt budapesti telepén alperesnek rendelkezésére bocsátotta. A kereseti kérelem arra irányult, hogy a bíróság állapítsa meg, hogy az alperes által szállított árú a német normáknak nem felel meg, azt felperes átvenni nem köteles és alperes köteleztessék a fuvarlevélmásolat elenében 1933 december 24-én felvett 5620 P vételár visszafizetésére. Alperes kérte felperest keresetével elutasítani és felperest a perköltségek megfizetésére kötelezni. A bíróság alperes védekezését alaptalannak találta. A kereseti kötlevél szerint a szállított árú csiraképességéért alperes Budapesten az árú megérkezésekor közösen pecsételendő minta alapján az új német normák szerint tartozik szavatossággal. Minthogy a peres felek közösen pecsételtek mintát s alperes csak következtette, de nem bizonyította, hogy a mintavonás tekintetében hiba történt volna, minthogy felperes ezt a közös mintát az erre illetékes m. kir. Vetőmagvizsgáló Állomáshoz beküldötte s ennek A) alatt csatolt értesítvénye szerint az árú csak 63% csiraképességgel bír így az árú a csiraképesség szempontjából a német normáknak nem felel meg, felperes a szerződésellenesen szállított árút átvenni annál kevésbé tartozik, mert ha ezt az árút forgalomba hozná, úgy az 1895. évi XLVI. t.-c. szerint büntető eljárásnak és az árú elkobzásának tenné ki magát. A m. kir. Vetőmagvizsgáló Állomás szakvéleményével szemben a m. kir. Kertészeti Magvizsgáló Állomás eltérő szakvéleményt adott, ezt azonban a bíróság figyelembe nem vehette, mert a csiraképesség megállapítására elsősorban a Vetőmagvizsgáló Állomás a hivatott, amelynek erre a célra külön eszközök állanak rendelkezésére, míg a Kertészeti Magvizsgáó Állomás, a fajtaazonosság megállapítására van csak hivatva, aminthogy a minta utóbbihoz tényleg ezen célból küldetett és csak amidőn a Vetőmagvizsgáló Állomás véleményét az alperes megtudta, akkor kérte pótlólag a Kertészeti Magvizsgáló Állomást, hogy a fajazonosság megállapítása végett neki beküldött mintát csiraképesség szempontjából is bírálja felül. Alperes védekezésül még azt is felhozta, hogy a német normák szerint, amennyiben két eltérő vizsgálat van, úgy hibaeltérés címén bizonyos kiigazításnak van helye s így az árú ez alapon sem mondható ki szerződésellenesnek. Ez az alperesi védekezés azonban azért nem helytálló, mert a német normák szerint az ilyen hibaeltérés címén való szabályozásnak csak nemzetközi viszonylatban, nem pedig belföldi szállítás esetén van helye. Minthogy ezek szerint alperes a kötlevélnek meg nem felelő árút szállított, ki kellett mondani, hogy azt feperes átvenni nem köteles, ennek folyományaként alperest a fuvarlevélmásolat ellenében kézhezvett 5620 pengő vételár visszafizetésében elmarasztalni, egyben mint pervesztest a perköltségek megfizetésére is kötelezni kellett. Budapest, 1934 február hó 27. napján. Dr. Klár András, Mittler József, Székács Elemér tőzsdetanácsosok bírák, dr. Adorján Ferenc jogügyi titkár. Kúria ítélete 33. Dollárközvetités értékcsökkenésének figyelembevétele. A peres felek között létrejött jogügylet hatálytalanítása folytán a perben az előző állapot helyreállítása iránt kellett intézkedni. Ezzel kapcsolatban az alperes javára visszatérítendő volt az a 250 amerikai dollár is, amelyet az alperes a felperes részére 1928 május 16-án fizetett le. A perben vitás, hogy ennek a dollárösszegnek ellenértéke az alperes javára az 1928 má'us 16-i értékben, vagy pedig az ítélethozatalkor jegyzett 3.5l-es dollárárfolyamon számítandó-e át. A Kúria ú"~' döntött, hogy a felperes köteles a szóbanforgó 250 dollár tőkét, ezenfelül ennek az 1928 május í6-án volt és a fizetés napján leendő, az árúárfolyamon számítandó értékei közötti csökkenésnek megfelelő különbözeti dollárösszeget és ezeknek az összegeknek kamatait megfizetni. Indokolás: Az előbbi állapot a felek között csak akként áll helyre, ha a felperes a kereset indítása napjától a fizetés napjá:g előálló értékcsökkenést helyrepótló különbözetet is megfizeti. A 7600/1933. M. E. R. és a 6900/1931. M. E R, 1. §-ának egybevetéséből nyilvánvaló, hogy a 7600/1933. M. E. R. 1. §-ában foglalt, a dollár értékének a Magyar Nemzeti Banknál az ott megjelölt árú árfolyamon való letételére vonatkozó rendelkezés csak a 6900/1931. M. E. R. 1. §-ában megjelölt kötvények, záloglevelek alapján, valamint a kincstári váltók és kincstári jegyek után járó kamatok alapján esedékes összegekre, továbbá a 7600/1933. M. E. R. 1. §. második bekezdésében megjelölt kötvények és záloglevelek kibocsátásának alapjául szolgáló kölcsönökre leteendő összegekre vonatkozik. Ezek, de más rendelkezések sem korlátozzák a másnemű tartozások, így a jelen perbeli tartozás teljes értékű követelhetését. Sőt a jelzett korlátozott dollárárfolyam még a fent jelzett két rendeletben meghatározott követelések végleges elszámolása tekintetében sem iránvadó, amennyiben a 16.301/1933. M. E. R. (B. K. 291. sz. 2. I.) 1. §-a a vagyontömegek bírói felosztásánál az ott megjelölt aranyértéktöbbletnek is bírói letétben tartását rendeli. Sőt ezt is mellőzni kell, ha a felosztásban az érdekeltek megegyeznek. A dollárárú árfolyamot azért kell irányadóul venni, mert az alperes csak a nevezett árfolyamon szerezhetné meg a dollárösszeget. C. VI. 2198/1933. Térfi, 1934. II. 14 Felelős kiadó: Dr. Szenté Lajos. Pesti Lloyd-Társulat nyomdája, Budapest, V., Mária Valéria-u. 12. (Felelős. Schulmann I.)