Tőzsdei jog, 1933 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 7-8. szám - A tőzsdetanács felterjesztése a m. kir. kormányhoz a 4550/1931. M.E. sz. rendelet 5. §-ában szabályozott perfelfüggesztés intézményének megszüntetése tárgyában

8 TŐZSDEI JOG 7—8. szám szállított árut minőségi hiány miatt is kifogásolta, amit alperes is jogosultnak ismert el és az árút visszavette, egyben azonban az ugyanazon uszályban szállított árúból utánszállítást ajánlott fel felperesnek a 800 mm. tekintetében. Minthogy a tőzsdei áruüzleti szokások szerint utánszállításnak mindig csak a teljesítési határidő keretén belül van helye, minthogy a bíróság fentebbi megállapítása szerint felperes az árú átvételét késedelmes szállítás miatt tagadta meg, úgy természetes, hogy felperes az utánszállítás átvételét még jogosabban tagadhatta meg, amiért is a bíróság kimondotta, hogy a 800 mm. tekintetében utánszállításnak helye nincs. Budapest, 1933. évi május hó 4. napján. Szegő Aladár, Steiner Marcell, dr. Perl György tőzsdetanácsosok, bírák; dr. Adorján Ferenc jogügyi titkár. 36. Késedelem az árú átadása előtt teljesítendő vételár fizetése tekintetében (Árúüzleti szokások 72. §.) A teljesítés megtagadásával egyértelmű, ha valaki a teljesítést jogtalan feltételhez köti. 175/1933. Vb. ítélet. Indokok: Felperes előadta keresetében, hogy 1933. évi február hó 14- én az A) alatti kötlevéllel alperes megvásárolt tőle 500 mm. cirokszalmát. A szerződés szerint alperes köteles volt február 18-ig 1500 pengő vételárelőleget fizetni. Minthcgv ennek a kötelezettségének nem tett eleget, február 19-én az előleg megfizetésére óvással felperes alperest felhívta. Tekintettel arra, hogy ezután alperes az előleg fizetését megtagadta, felperes a kikötött árúüzleti szokások 71., illetve 72. §-a értelmében az árút alperes rovására eladta és ez alapon 2650 pengő tőkében és annak járulékaiban kérte alperest marasztalni. Alperes a kereset elutasítását kérte. A kereset alaptalan. Az A) alatti kötlevél szerint az alperes részéről megvásárolt árú 1933. évi március hó 15-től kezdve folytatólagosan, megszakítás nélkül volt szállítandó. Eszerint alperest megillette az a jog, hogy az átvételt március 15- én megkezdje és azt ezután folytatólagosan foganatosítsa. Felperes a 2) alatti levélben február hó 17-én felkérte alperest, hogy február 20-ra megbízottját a préseléshez küldje le és közölte, hogy március 15-éig az egész mennyiségnek az elszállításához ragaszkodik, mert az uradalom az árú részére tovább nem hajlandó helyet adni. Felperes azzal a nyilatkozatával, hogy ragaszkodott ahhoz, hogy az átvétel március hó 15-én befejeztessék, ellentétbe helyezkedett a szerződésben alperes részéről biztosított joggal. Alperesnek az az eljárása tehát, hogy ezután a szerződésben kikötött vételárelőleg megfizetését megtagadta, jogtalannak nem minősíhető. Alperes a 2) alatti levél birtokában azt írta felperesnek, hogy az előleget nem hajlandó addig megfizetni, amíg ebben a kérdésben felperessel rendbe nem jön. Felperes jogtalan álláspontjától azonban nem tért el, hanem február 19-én óvással élt alperessel szemben és az akkor meeírt 4) alatti Pesti Lloyd-Társulat nyomdája, Budapest, V., levélben azt közölte vele, hogy ha február 20-ig a vételárelőleget nem fizeti meg, az árúüzleti szokások vonatkozó rendelkezése értelmében lesz kénytelen vele szemben eljárni. Alperes ennekfolytán február 20-án írt, 5) alatt csatolt ajánlott levélben joggal szögezte le, hogy felperes a kötlevél lényeges kikötését sértette meg és hogy a szerződés szerint való átvétel teljesítését előre megtagadta. Budapest, 1933. évi március hó 14. napján. Büchler Bertalan, Csalán József, dr. Szeben Dezső, tőzsdetanácsosok, bírák. Dr. Kende Ernő, jogügyi titkár. SZEMLE A tőzsdetanács és az új bolettarendelet. Az 1933. évi gazdasági évben ismét a bolettarendszer útján kívánja a kormány a magyar mezőgazdaságot támogatni. Ez a támogatás azonban az új gazdasági évben a gabonakereskedelemre, a malomiparra, de elsősorban a mezőgazdaságra nézve is kedvezőbb formában fog megvalósulni, mint az elmúlt években. Hogy a m. kir. kormány azt a megoldást választotta, amely az 1932. évi G100. M. E. számú rendeletben jut kifejezésre, ez arra mutat, hogy megértő figyelemmel mérlegelte a különböző megoldásokat tartalmazó javaslatokat. A tőzsdetanács maga is előterjesztéssel fordult az érdekelt szakminisztériumokhoz és a miniszterelnökséghez. Ezen felterjesztésben javasolta, hogy a boletta ára alacsony összegben állapíttassák meg, ezt az összeget teljes egészében a termelőnek kell juttatni és az exportálandó búza és rozs utáni visszatérítésések fedezetét nemcsak a lisztfogyasztás megterheléséből, hanem túlnyomó részben más pénzügyi forrásokból kell meríteni. Rámutatott arra, hogy a 10 pengős bolettaár és a lisztforgalmi adóváltság a búza métermázsáját 12 pengő 50 fillérrel terheli, ez az összeg a liszt 1 mm-ára átszámítva mintegy 17 pengős megterhelésnek felel meg; a lisztnek ilyen aránytalan drágítása nagy mértékben csökkenti a vásárló képességet és így árrontó hatása révén a termelőnek jelentékeny kárt okoz. De a gabonakereskedelem tevékenységére is bénítólag hatna, tekintettel a tőkebeszerzés fennálló nagy nehézségeire. Legsúlyosabban a magyar malomipar érezné a 10 pengős boletta fenntartásának káros következményeit, amelyek közül legveszedelmesebb az, hogy a legális módszerek szerint dolgozó malomipart oly — illegális eszközöket igénybevevő — versennyel állítaná továbbra is szembe, amellyel az tartósan megküzdeni már nem tud. Megelégedéssel kell megállapítani, hogy az a megoldás, amelyet a m. kir. kormány választott, olyan, amely a fennforgó viszonyok között — a legalkalmasabbnak mutatkozik és amelyben a tőzsdetanács által felhozott szempontok nagy mértékben figyelembe vétettek. Felelős kiadó: Dr. Szenté Lajos. Mária Valéria-u. 12. (Felelős: Schulmann I.)