Tőzsdei jog, 1933 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 5. szám - Az értéküzleti szokások II. tervezete

4 TŐZSDEI JOG 5. szám hogy a Magyar Nemzeti Bank ezt a „fiktív" kurzust előbb vagy utóbb el fogja hagyni és a dinárt a nemzetközi forgalomnak megfelelő árfolyamon fogja jegyezni. Ha pedig számolniok kellett az esetleges árfolyamváltozással — s azzal mindig számolni kell —, úgy a dinár árfolyamában beállott csökkenés épp úgy nem jogosította fel alperest az ügylettől való elállásra, aminthogy felperest a dinár árfolyamának esetleges emelkedése nem jogosította volna fel az átvétel megtagadására. Nem forog fenn tehát vis major, sem gazdasági lehetetlenülés, felperes nem jut méltánytalan előnyökhöz, ha kára megtéríttetik, viszont alperes sem sújtatik méltánytalan hátrányokkal, mert csak azt az ellenértéket adja ki a felperesnek, amelyhez az áru nemszállítása folytán jutott és amellyel jogtalanul gazdagodnék, ha a felperesnek kárát megtéríteni nem tarteznék. Mindezeknél fogva az alperes kártérítési kötelezettségét meg kellett állapítani. Minthogy alperes a jogalap kérdésében teljesen, az összegszerűség kérdésében pedig jelentékeny mértékben pervesztes, a bíróság alperest kötelezte a marasztalási összeggel arányban álló perköltségek megfizetésére, nemkülönben az összes tőzsdei illetékek fizetésére, még pedig a devizarendelkezések korlátaira való tekintet nélkül, mert a költségekre nézve az ügyvédnek a perrendtartást életbeléptető törvény 18. §-a szerint elsőbbségi igénye van. Budapest, 1933. évi március hó 14. napján. Schwarz Jakab, Auer Bóbert, Steiner Marcel tőzsdetanácsosok bírák, Adorján Ferenc dr. jogügyi titkár. 25. Továbbeladási haszon (úgynevezett elmaradt haszon) megtérítésére irányuló követelés megítélésének előfeltételei. (Árúüzleti szokások 65. §.) 1003/1932. Vb. Ítélet. Indokok: A kereseti előadás szerint alperes tartozik felperesnek 6433 kg. cinquantin hátralékos vételára fejében a keresethez B) alatt csatolt jegyzékben foglalt részletezés szerint 192 pengő 52 fillérrel. Ezen összeg és járulékainak megítélésére irányul a kereset. Alperes kérte felperest keresetével elutasítani és a perköltségek megfizetésére kötelezni. Védekezésének lényege az volt, hogy a felperes 87.67 mm. cinquantin leszállításával hátralékban maradt, ezért az ő vevője N. N. újpesti lakos a 3) alatti levél szerint a leszállított árú vételárából 85 pengő 67 fillért levont elmaradt haszon fejében. Alperesnek az elmaradt haszna 128 pengő 50 fillér, mert ő mm.-ként 1 pengő 50 fillérrel drágábban adta el az árút N.-nek és miután a felperes folytonos szállítási Ígérete folytán a szállítási határidő annyira kitolódott, hogy N. az ügylettől elállhatott, alperes nem jutott abba a helyzetbe, hogy az árút másutt lefedezhette volna s így saját vevőjével szemben szállítási kötelezettségének eleget tehetett volna. A bíróság nem vitás tényként megállapította, hogy alperes 85.67 mm. tengeri szállításával maradt hátralékban. Minthogy a felperestől vásárolt tengerit alperes 1 pengő 50 fillérrel drágábbon adta el N. N.-nek, mint ahogyan azt alperes felperestől vásárolta, minthogy nem volt vitás, hogy a felperes szállítási ígéretei folytán tolódott ki a szállítási határidő s Í2v alperes a felperes hibáia miatt nem tudta az árút másutt megvenni és N. N.-nel szemben szállítási kötelezettségének eleget tenni, ennélfogva a szállítás elmaradása folytán alperes jogosan igényelheti felperestől elmaradt hasznát, mely a két vételár közti különbözetből áll elő. Alperes a 2) alatti szerint beszámítani akarta még a felperes követelésébe azt a 85 pengő 67 fillért is, amit elmaradt haszon címén az ő vevője N. N. vont le a vételárból. Az erre irányuló beszámítási kérelmével alperest el kellett utasítani, mert N. N. önhatalmúlag járt el, amidőn elmaradt haszon fejében a vételárból alperessel szemben a 85 pengő 67 fillért levonta, mert a kérdéses időben a vételár körülbelül 1 pengővel esett, N. N.-nek tehát a szállítás elmaradásából nem kára, hanem még haszna volt, így az alperessel szemben semmiféle levonást sem eszközölhetett, ennek megfelelőleg viszont alperes sem vonhatott le ilyen címen semmit a felperesnek járó vételárból. Budapest, 1933. évi március hó 21. napján. Vágó József, dr. Szeben Dezső, Steiner Marcel tőzsdetanácsosok bírák, dr. Adorján Ferenc jogügyi titkár. 26. Mezőgazdasági termények eladása betakarítás előtt. Boletta törvény (1930: XXII. t.-c, 35—36. §-a). 100/1932. Vb. Ítélet. Indokok: Nem volt vitás, hogy alperes saját termésű csöves tengerijét adta el a felperesnek betakarítás előtt s így az 1930. évi XXII. t.-c. 35. §-a szerint nem köteles több és más mennyiségű terményt átadni, mint ami neki termett. Felperes az alperes előadásával szemben azt vitatta, hogy alperes az 1931. évi tengeri terméséből másoknak adott el, holott a termett mennyiséget a felperes kötésére kellett volna leszállítani. Ezen vitás ténykörülmény bizonyítása végett a bíróság elrendelte a tanuk kihallgatását, akiknek vallomása, továbbá alperesnek a győri kir. járásbíróság előtt 1933. január 19-én tett nvilatkozata, nemkülönben a jelen per ben való előadása alapján tényként állapította meg, hogy alperes az 1930—31. gazdasági évben termelt tengerijéből 6 vágón árút részben a kihallgatott tanuknak, részben másoknak leszállított. Alperes a másnak eladott 6 vágón árut a felperes kötésére tartozott volna elsősorban leszállítani; mivel azonban ezek leszállítását a rossz termésre való hivatkozással jogtalanul tagadta meg, a felperesnek kártérítéssel tartozik. Az 1930: XXII. t.-c. végrehajtása tárgyában kibocsájtott 1930. évi 3300/M. E. sz. rendelet 108. §-a szerint a mezőgazdasági termények betakarítás előtt való eladása nem esik az 1930 : XXII. t.-c. 36. §-a alá azokban az esetekben, amelyekben a szerződő felek az ügyletkötéskor a vételárat nem állapították meg meghatározott összegben, hanem abban állapodtak meg, hogy a vételár összegének kiszámítására a termény átadásának időpontjában kialakuló niaci, vagy tőzsdei ár fog alapul szolgálni, így történt ez a jelen esetben is. Mindezeknélfogva alperes tartozik felperesnek kártérítés gyanánt azt a különbözetet megfizeti, amely a árfixirozás napján érvényben volt ár és a befedezés napján, vagvis 1931. november 24-én érvényben volt napi ár közt mutatkozik. Budapest, 1933. évi február hó 23. napján. Schwarz Jakab, dr. Klár András, Steiner Marcel tőzsdetanácsosok bírák, dr. Adorján Ferenc jogügyi titkár. Felelős kiadó: Dr. Szenté Lajos