Tőzsdei jog, 1933 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 4. szám - Küzdelem a tőzsdei bíráskodásért (1869, 1880)

4 TŐZSDEI JOG 4. szám levelet követőleg felperes őt a különbözet megfizetésére nem hívta fel, cáfolatot nyert, a bíróság megállapította, hogy a lebonyolítás jogos volt. Alperesnek egyébként az volt a jogi álláspontja, hogy az engagement jogtalan lebonyolítása folytán a megbízást olybá kell tekinteni, mintha ezt felperesnek meg sem adta volna és ennek következménye az, hogy felperes a lebonyolítás által felmerült különbözetet tőle nem követelheti, viszont alperest megilleti a jog, hogy a fedezetül adott 2000 pengőt viszszakövetelje. Ez a jogi álláspont téves, mert még az esetben is, ha a lebonyolítás jogtalan lett volna, a korábbi helyzet helyreállítása helyt nem foghat, hanem jogtalan lebonyolítás esetén is alperest csupán az ezáltal okozott kár megtérítéséhez való jog illette volna meg. A bíróság megállapítása szerint azonban 1931. évi január hó 11-től kezdve 1930. évi május haváig, mindaddig, amíg a kötések a kényszerlebonyolítás nélkül hatályban maradtak volna, a tengeri árfolyama állandóan, időnkint rohamosan esett, — úgyhogy az esetben, ha felperes részéről a lebonyolítás nem következik be, alperest még nagyobb kár éri. A lebonyolítás alperesnek tehát előnyére szolgálván, kárt sem követelhetne felperestől. Budapest, 1933. évi február hó 13. napján. Politzer Sándor, a választott bíróság elnöke, Dr. Kende Ernő jogügyi titkár. A Joggyakorlat többi részét helyszűke miatt a következő számban közöljük. SZEMLE Dr. Koós Zoltán tőzsdetanácsos, felsőházi tag „Nemzetközi adósságok" címen tartott március 20-án az újjászervezett Tőzsdeklub-ban előadást. Dr. Miklós Armand elnöki megnyitója után mindvégig lekötve a nagyszámú közönség teljes érdeklődését, oly könynyedséggel világította meg az előadó ezt a súlyos kérdéskomplexumot, mintha egy meghitt társaságban egy érdekes történetet mesélt volna el és egyben oly alapossággal, mintha az államoknak — sajnos, inkább csak a képzeletben, mint a valóságban létező — legfőbb számszéke elé terjesztett volna felelősség terhével jelentést erről a mindnyájunkat a szenzációk erejével érdeklő, de egyszersmind rendkívüli elmélyedést igénylő kérdésről. A nemzetközi adósságokat három főcsoportba osztva tárgyalta: a háború alatt a hadviselő államok által a hadviselés érdekében egymástól felvett kölcsönök, a jóvátételi adósságok, végül az úgynevezett kereskedelmi adósságok csoportjaiban. Ismertette ezután a kérdést hosszmetszetben: miképpen zsugorodtak össze a háború befejezésekor még csillagászati számokban mozgó jóvátételi terhek arra az összegre, amelyet a Lausanne-i konferencia állapított meg, — egyelőre még kétséges értékű hatállyal. Biztos logikával mutatott rá arra, hogy a gyógyulás az eddig követett úton nem remélhető. Azok, akik az előadáson jelen voltak, nemcsak ismeretekben lettek gazdagabbak, hanem egy ritka mnemotechnikai produkciónak voltak szerencsés tanúi. Wekerle Sándorról mondják, hogy költségvetési expozéi alkalmából, többször órákig tartó beszédeiben a számokat fejből idézte. Az, amit Koós Zoltán ezen az előadáson nyújtott, hasonló, vagy még nehezebb produkció volt. Wekerle Sándor benne élt azokban a számokban, amelyeket idézett; azok körül a számok körül előadóival, az érdekelt minisztériumok referenseivel, minisztertársaival harcokat folytatott; az emlékezet gyökereinek az ilyen harcos talaj könnyebben nyújt kapaszkodó felületet. De dr. Koós Zoltán olyan témakörben idézte fejből a számok és adatok tömegét, amely nem tartozik a mindennapi életben betöltött hivatásának körébe. Az a könnyedség, amellyel a számok erdejében járt-kelt és vehette hallgatóit, azt mutatja, hogy az ő gondolkodásában ezek a számok többek, mint számok, ezek a számok élnek. Hogy ezeket a számokat a hallgatóság előtt is életre tudta varázsolni — ez volt az előadónak legfőbb érdeme. A nagyszámú és előkelő hallgatóság nagy elismeréssel fogadta az előadást. Dr. Kende Ernő március 18-án a Magyar Psychológiai Társaságban előadást tartott: „A pénz pszichológiája" címen. Kifejtette, hogy bár az elvont gazdasági elmélet lélektani jelenségből: az önzésből indul ki, a közgazdaságtan lényegében csak logikai általánosításokat ad. Ezzel szemben szükséges azoknak a szoros kapcsolatoknak a feltárása, melyek a gazdasági élet és a lelkiek között valóságban megvannak. Ehhez képest vizsgálta, hogy a pénz gazdasági fogalma mögött minő lelki, elmebeli jelenségek húzódnak meg és hogy minő gazdaságtörténeti eseményekhez fűződő lelki, elmebeli tünetek keltették életre a pénz intézményét. Vizsgálta másfelől azt, hogy a pénz miként hat az emberre, mint individuumra általában és különösen az egyénre, mint a társadalomnak, az államnak tagjára. Az utóbbi a pénz szociológiája, amelynek egyes fejezeteivel (az egyén a történelemben és a pénz; a foglalkozás, a hivatás és a pénz; a pénz és a betegség; az erkölcs és a pénz; a pénz és a jog; a pénz és a politika; a gazdasági krízisek) részletesebben foglalkozott. Kitért a pénznek, az aranynak fétisszerű jellegére is; oda jutott, hogy a pénznek a fétisszerűségét nem a pénzanyag, az arany adja, hanem az, hogy a pénz egyetemes eszköze az ösztönök kielégítésének. A gazdasági bajok egyik főtüneteként jelentkező epidémiás bizalmatlanság oka — amennyiben azt a pénzzel lehet összeköttetésbe hozni — szintén nem a pénzanyagnak természetében keresendő, hanem abban, hogy a gazdasági krízis alatt a pénzben koncentrálódott konzerváló (a saját és az ivadékok létét a jövőben biztosító) ösztön egyensúlya megrendült. Végső megállapítása az, hogy az ösztönök által dinamikus erővel felruházott, a szükségleteket egyetemes módon kielégíteni tudó pénz legfeljebb egyenértékű, hasonló egyetemes eszközzel pótolható, annak kiküszöbölésére kultúránk veszélyeztetése nélkül gondolni nem lehet. Szükséges azonban az, hogy a pénz funkciójánál, megszerzésénél, felhasználásánál a köz szempontjából való Iiasznosság gondolatát erősítsük. Ezt a célt részint ethikai eszközökkel, főként megfelelő jogi intézményekkel lehet biztosítani. A „Tőzsdei Jog" című lapot a Kereskedelmi Jog előfizetői díjmentesen kapják. Mihelyt a kiadóhivatal az idevonatkozó kormányhatósági engedély birtokában lesz, a Tőzsdei Jog-ra külön előfizetés fog nyittatni. A havonként rendszerint 4 oldal terjedelemben megjelenő Tőzsdei Jog előfizetési ára azok részére, akik a Budapesti Áru- és Értéktőzsde Hirdetményeinek Tára című lap előfizetői, egy évre 2 pengő, mások részére egy évre 3 pengő lesz. Egyes szám ára 30 fillér. Felelős kiadó: Dr. Szent© Lajos