Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 69. szám

het cl szabadon, s a kivel nem beszélhetnek szabadon mindazok, a kiknek tetszik, a ki rokonaitól el van zárva, a kitől /titfelekezetének papja és tanítója távol tartatnak, a ki még csak a legközelebbi alkalommal a T.-Eszláron történt szemléhez is a vármegyének várnagya és egy tiszti katonája által lett kikísérve, a ki szabadon nem áll itt, a ki ide van vezetve, a ki csak addig látszik szabadnak, mig a törvényszék falain belül van, de azokon kivül a vármegyének közigazgatásilag őrzött tannja: esküre nem bocsátható; vagy csak ex libertate, vagy semmiképen sem. Semmi erkölcsi garancziát nem birok arra nézve, hegy e tanúnak az eskü letevésére vagy le mm tételére nem ugyanazon kényszerítő hatalom adja-e meg az irányt, a mely eddig megadta a vallomásnak letevéséhez. Minden tanúnak jogában áll, többet mondok, kötelésségében áll akkor, a midőn a törvényszék által az eskü letételére felhivatik, kijelenteni, vájjon tett vallomására, a mely a jegyzököngyben van. akar-e istenére hivatkozni vagy nem. Kötelességében áll végig gondolni azokon, a miket mondott, kötelességében áll végig gondolni azoknak következményeire ; kötelességében áll végig megmérni szavának súlyát, minden irányban, s tisztába jönni önlelkiismeretével arra nézve, hogy minden szava megfelel-e a valóban megtörtént igazságnak. De vájjon ezen helyzetben van-e ezen tanú ? Az ebben a helyzetben nincs. Börtönben tartatott több hónapon keresztül, de midőn a börtön ajtai megnyíltak a kir ügyész rendelete következtében, s kilépett azokon: ott várta a nemes vármegye; állapota börtönállapotnak nem tekintetik, helyzete fogságnak nem mondatik, de ha a világ legnagyobb elméi össze állanak kifejteni, hogy mi a fogság, és ha a fogság fogalma definiáltatik, e fogalom tökéletesen ráillik a tanú helyzetére. Falak közé zárva, onnan saját akarata szerint ki nem mozdulhat, hozzá nem közeledhetnek, a kik hozzá közeledni akarnak, nem érintkezhetik azokkal, a kik vele érintkezni óhajtanak. Ez a helyzet, a mi az alispánnak tegnap felolvasott jelentéséből kiderül. Ha megy s idézik mint tanút, kiséri a várnagy, egy tiszti katona és pandúr. Ily tanú nem ex libertate áll itt, ily tanú fogoly, ép úgy, mint a kinek nehéz bilincs van kezén, lábán, ily tanú esküje olyan, mintha börtönörei kényszeritenék rá. Funták: Azon törvényes indokokhoz, miket védőtársaim és a vádhatóság az eskü ellenzése tekintetéből felhoztak, alig lehetne még valamit hozzátenni. Engem egyedül csak az az érzelem bánt itt, mely eszembe juttatja, hogy az -eskü letétele ezelőtt minő ünnepélyességgel történt, annál sajnosabnak, sőt mondhatom, megrendítőbbnek tartom, midőn az esküre bocsátandó tanú, Scharf Móricz előtt tartatnak ezen beszédek és hatásukat a tanún szemléljük. Méltóztassék e gyermeket megtekinteni, ő hallja, hogy szemeibe mondják, hogy megtagadta atyjától és szüleitől a fiúi szeretetet; bebizonyítják előtte, hogy istene, vallása nincsen, és e gyermek mégis rendületlenül, oly közönynyel áll előttünk, hogy az eskü szentségéhez közeledni neki valóban bün. De én nem e végett ellenzem esküre bocsáttatását, hanem kérem, méltóztassék meggondolni, hogy családapák vagyunk itt: méltóztassék meggondolni, hogy számos gyermek fogja hallani ezen esküt és azok kebelélten oly érzések fognak támadni, melyek fellázítják szülőik iránti szeretetüket. Egy ligyermeket, ki kezét tesz atyja fejére és megesküszik, hoj>y ö gyilkos, egy ily gyermeket nem lehet esküre bocsátani sem jogi, sem erkölcsi törvényeink szerint. En tehát a szülők kedélyére a gyermekeink iránti gyengéd érzelmeinkre hivatkozva, arra kérem, mire már védötársaim is kérték: hogy e tanút esküre bot sátáni ne méltóztassék. Heiiniann: A végtárgyalás alkalmával szóba hozatott, hogy Scharf Móricz szinvakságban szenved ; nem szenved abban, de kétségkivül nagyon is észlelhető erkölcsi vaksága, erkölcsi defektusa van; ö ethikailag degenerált, mert akár látta s közömbös maradt, akár nem látta a dolgokat, melyeket előadott s hazudik, a modor, melylyel föllép apja, anyja és hitsorsosi iránt, méltán kételyt támaszthat aziránt, ha vájjon lelki állapota nincs-e megzavarva. Az okokhoz, melyeket, védötársaim előadtak, egyet bátorkodom csatolni, nevezetesen azt, hogy a ki ugy nyilatkozik szülői s hitsorsosai iránt, mint Móricz, a vak gyűlölet, a megvetés hangján, az már eoípso nem tekinthető aggálytalan tanúnak. Azelvök Eötvös azon kifejezését, mintha Scharf Móritz ezen vármegye tanuja lenne s mint ilyen vallomásra talán a vármegye egyik-másik közegének hozzájárulásával kikészittetefct volna,mint alaptalant visszautasítja; mire Eötvös azt feleli, hogy Angliában nevezik a vádhatóság tanuját a korona tanujának a nélkül, hogy ő felsége a királyné azzal vádoltatnék, hogy a tanukat kikészíti; csak azon értelemben nevezem én a fiút a vármegye tanújának ; hogy pedig ki van-e készítve, vagy nincs, arról majd védbeszédemben fogok nyilatkozni. A törvényszék máslel órai tanácskozás után Következőleg határozott: ,,A büntető eljárásban arra nézve, hogy valamely tanú mely életidejében bocsáttassék esküre, rendelkezés nem foglaltatik, a polg. rendtartás szabályai pedig e tekintetben iránvadókul nem szolgálhatnak, minthogy a törvényes gyakorlatban oly 12—16 éves tanuk, kiknek kellő értelmi belátásáról birói meggyőződés szereztetett, esküreboi sáthatók. Nem jöhet tekintetbe azon ellenvetés sem, hogy Scharf Móricz kihallgatása alkalmával a vizsgálóbíró által ki nem taníttatott arra nézve, hogy apja ellen vallomást tenni nem köteles, miután nevezett, nem mint tanú, de mint vádlott lett a vizsgálóbíró által kihallgatva. Es habár törvény szerint nem kívántatik ugyan, hogy a tanú valamely vallásfelekezethez tartozzék, és esküre bocsátása attól felt étel eztessék: Scharf Móricz mindazonáltal eskvre még sem bocsáttatik, mert a bíróság előtt az ő törvényes vallása, atyja és hitsorsosai irányában gyűlöletének, megvetésének oly erős bizonyítékát adá, mely különben is éretlen kora mellett erkölcsi és vallási érzése, s ezzel együtt vallomásának elfogulatlan volta iránt komoly aggodalmat kelt. De nem volt tanú esküre bocsátható azért sem, mert a tanú a vizsgálóbíró, a királyi törvényszék, ismét a vizsgálóbíró előtt, majd a végtárgyalás és helyszíni szemle folyamában tett vallomásában több lényegeseknek mutatkozó körülményekre nézve, nevezetesen: 1. Solymosi Észternek házukba, ki által lett behívása; 2. az állítólag kezében levő kendőnek színe, és '.'>. az állítólagos tett elkövetésekéi-Solymosi Eszter testének fekvése és a vele történtek mikéntje iránt többszörös ellenmondásban, a kendő tekintetétében pedig a bebizonyított tények által megezáfolva van. Ezen okok alapján Scharf Móriczvnk mint tanvnak megefketése mellőz* tetett. Szvetenay Miklós jogtudor a budapesti keresk. kamara jeles és nagyérdemű főtitkára Portugallia konzulává neveztetett ki. Kinevezések. 0 felsége kinevezte burákká: a deési törvényszékhez: Kabós Sándor ottani alügyészt. a gyulafehérvári törvényszékhez: Szentkirályi Lajos dévai alügyészt. a kaposvári törvényszékhez: dr. Pfisterer Lajos otrani alügyészt ; továbbá járásbirákká az algyógyi járásbírósághoz : Balogh József dévai járásbirósági albírót, a moóri járásbírósághoz: Gaady Béla tatai járásbirósági albirót; albirákká: a pétervásári járásbírósághoz: Krómy József egri törvényszéki jegyzőt, a gyulafehérvári járásbírósághoz : Incze Oerö beszterezei törvényszéki jegyzőt ; végül alügyészszé: az eperjesi ügyészséghez: Ribossy Kálmán bártiái járásbirósági albirót; Salamon Zsigmond szegedi járásbirósági albirót a szegedi törvszékhez biróvá; albirákká pedig: a nagykörösi járásbírósághoz : Oláh Imre kecskeméti törvényszéki jeg3fzőt, a karánsebesi járásbírósághoz: Nagy Elek lugosi törvényszéki jegyzőt; a győri járásbírósághoz: Somogyi Gyula ottani járásbirósági aljegyzői, és a muraszombati járásbírósághoz : Kovács Károly ottani járásbirósági aljegyzőt nevezte ki. A m. kir. igazságügyminiszter pedig Papolczy Lajos foga rasi kir. járásbirósági joggyakornokot a zernesti kir. járásbírósághoz aljegyzővé. Czapfl Lajos m. kir. 15. honvédzászlóaljbeli törzsőrmestert pedig a esákovai kir. jbirósághoz Írnokká nevezte ki. Felelős szerkeszti! e's kiadó laptulajdonos : SZOKOLAY ISTVÁN. (IV. kerület, zoldfa-utcza sz. 1.) Mefjelen e llp hetenkint vasárnap, ezerdán e's pénteken. — EKfiietrffli ár; helyben és vidékre egész évre 12 írt, félévre 6 irt, negyedévre 3 trt otttrak értékben. Budapest, 1883. Scklefinger Ignátz myemdája, (rostíly-uttza Károlykaszárnya.)