Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 54. szám

— 214 — házott 2100 írtra a tulajdonjog átruházás folytán — a Kroo Hermán javára 5174 frt. erejéig elrendelt alzálogjogi eljegyzés épentartásával, Lukáca Dániel javára bekebelezi étik." Kir. Tábla 1882. decz. 11. 30440 sz. a. megváltozt atta, és Lukács I >ánielt kérvényével elutaaitotta; „mert a törvényszéknek 1164. sz. a. kelt azon végzése, mellyel a Melczer Aurél s Lércí Aranka javára bekebelezett zálogjognak 2100 frt. erejéig Müller Francziska javára való átruházása hekebeleztetett, — a kir. táblának 30430 s a Curiának 10949 sz. végzése által megváltoztatván, — a zálogjog átruházásának Müller Francziska javára való bekebelezése megtagadtatott; minek folytán Müller Francziska telekkönyvi előzőként bejegyezve nem volt: az általa, kiállitott B. engedményi okirat alapján nvih ánkönyvi bejegyzések a kérdéses telekkönyvekben nem ezközölhetők (telekk. 61. 71. §§.) Kir. Curia a táblai végzés megváltoztatásával, az első bíróságit hagyta helyben köv. indokolással: „mert a kérvényhez A. alatt csatolt Melczer Aurél s neje által 1878. jun. 1. telekkönyvszerüleg kiállított nyugtában, ugyanezek elismerik hogy a Szántó Sámuel ellen fentlevő s ennek a kászonyi 73. s 947. sz. telekjben foglalt ingatlanaira bekebelezett 2500 frt s 1000 frt, összesen 3500 frt. kövételésükből Müller Francziska által 2100 frt. összeg kielégitetett, s azok egyszersmind megengedik, hogy ezm kifizetett öszszegre nézve az engedmény Müller Francziska javára bekebeleztessék; Mert a B. alatti hasonlókép telekkönyvszerüleg kiállított okmány szerint Müller Francziska. a rég Melczer Aurél 9 neje által engedmény utján átruházott 2100 frt követelést Müller Zsuzsannára. — ez pedig kérvényező Lukács Dánielre átruházta; s mindkét okmányban az engedmény bekebelezése megadatván; a kérelem elintézésénél a telekk. rend. 120. §-nak a) pontja nyer alkalmazást „Mert azon körülmény, hogy Croo Hermannak Melczer Aurél s neje, illetve Müller Francziska ellen 1164 sz. a. benyújtott engedmény, illetve alzálogjogi bekebelezés iránti kérelme harmadbiróságilag megtagadtatott, — Lukács Dániel kérelmének elutasítására azért nem szolgálhat, mert ezen két kérelem között oly összefüggés, melynél fogva az előbbinek elutasítása a másikét is maga után vonná — egyáltalában nem létezik ; „és mivel Croo Hermannak 1164. SÍ. kérelme a telekk. rend. 120 §. c pontja alapján kérvényezési jogosultság hiányából utasitatott el" {1883. május 30. — 2401. sz. a.) Váltójogi eset. A váltó lejárat előtt ovatoltatván, a kibocsátó elleni viszkereset nem érvényesíthető. Az 1876. évi váltótörvény nem tartalmaz oly intézkedést, mely szerint a váltó az elfogadónak csődbe jutása esetében a csődnyüás napján lejártnak tekintendő volna1. Fodor István — Kálmán Benő hagyatéki s Lévai Jozefa csődtömege e. 1150 frt váltókövetelés iránt a debrebzéni tszéknól pert folytatván — Törvényszék 1882. június 20.—5016. sz. a. alpereseket elmarasztalta. Kir. tábla 1882. okt. 2.-4385. sz. a. helybenhagyta még azért is: „mert a kei*eseti váltóknak az 1. sz. a. közjegyzői okmányban hivatkozott activ követelésekkel való kapcsolata, a közjegyzői okmány keleté által, mely a váltót két évvel megelőzi, megczáfoltatik. Kir. Curia Lévai Jozefára vonatkozólag mindkét alsó bírósági Ítéletet megváltoztatta, s felperest keresetétől elmozdította, a perköltségeket kölcsönösen megszüntetvén. Indokok: A kereseti váltók nem az 1876. évi váltó tör. 41. §. harmadik kikezdésében meghatározott időben, hanem a lejárat előtt ovatoltattak; s igy Lévay Jozéfa mint kibocsátó elleni viszkereset a fenti §. értelmében nem érvényesíthető, mivel az idézett váltótorvény, melynek hatálya alatt a kérdéses váltók keltek oly intézkedést, mely szerint a váltó az elfogadó csődbe jutása esetében a csődnyitás napján lejártnak tekintendő volna — nem tartalmaz, „E szerint a váltójog alapján támasztott keresetnek Lévay Jozéfa csődtömege ellen hely nem adható ; de köztörvényi követelésképen sem ítélhető meg ellene a váltóösszeg; mivel eltekintve attól, hogy a kereset nem ezen az alapon indíttatott, felperes azon tagadott állítását, hogy Lévay Józéfa a váltó értékét megkapta, mivel sem bizonyította be. „A perköltség azért szüntettetett meg, mivel a kereset s perbeli eljárás egyszersmind Kálmán Benő hagyatékának csődtömege ellen is indíttatott, illetve folytattat ott: és e tekintetben felperes jogerejüleg pernyertes lett." (1883. június 6. — 141. sz. a.) Jogeset. Daczára azon szerződésnek, melyet az örökhagyó az osztrák jog uralma alatt vejével kötött, s melyben vagyona felét beruházások fejében tulajdonul reá ruházta, másik felét pedig halála esetére neki hagyta: a hátrahagyott gyermek törvényes örökösödése megállapítandó ; miután azon szerződés az át nem ruházott vagyonrész tekintetében halál esetérei rendelkezést tartalmaz, azonban mint örökösödési szerződés, mely a vövel s nem házastárssal köttetett — érvénytelen,— és ugy mint halálesetérei ajándékozás sem érvényes, mivel abban a visszavonhatlanság ki nem köttetett. Gábor Jánosné, szül. Zvetits Erzse — Dobján József e. néhai Zvetits György utáni örökség iránt szegszárdi törvényszéknél még 1874. évben pert kezdvén — Törvényszék 1880. jul. 15.— 5020. sz. a. köv. ítéletet hozptt: „A hagyatéki leltár akkép rendeltetik kiigazittatni, hogy a kocsolai 192. sz. telekjben 2325. sz. a. felvett szőllő abból kihagyatik s az azért cserébe nyert a 198. sz. telekjben alperes részére felvett 1 negyed telek pótlólag Zvetits György hagyatékába felvétetik; s az ekkép megalapított hagyatékból felperes részére az alperes, törvényes osztályrészül az egy negyed telek birói becslés utján megállapított értékének egy nyolezad részét, vagyis 112 frt 50 krt s ennek örökhagyó halálától 1865. aug. 21-tőli kamatait kifizetni tartozik; továbbá köteles alperes tűrni, hogy a C. leltár 1., 2., 4., 5., 6. sz. a. felvett hagyatéki ingó s ingatlan javak eladatván, a vetélár egy nyolezad része fenti idejű kamataival szintén felperesnek kiadattassék — 34 frt 75 kr perköltségnek alperes általi viselése mellett. — A periratok pedig jogerőre emelkedés után a 3. sz. adásveVési szerződés szerkesztése körül felmerült büntetendő cselekmény felderítése végett a bünt. tszékhez áttétetni i-endeltetuek. Az indokolás következő: „Harnal János, Takács Vendel, Harnal György és Sunnai József tanuk vallómásával igazoltatott, hogy a jelenleg is örökhagyó Zvetits György nevén álló 2325. 3z. fekvóség még az örökhagyó által elcseréltetett Harnal Jánosnak a kocsolai 19S. sz telekjben felvett, jelenleg Dobján József alperes nevén álló egy negyed telkéért, miért is ezen egy negyed telek Zvetits György hagyatékába felveendő; ellenben a leltárba helytelenül felvett 2355. sz. szőlő abból kihagyandó; s tekintve, hogy örökhagyó Zvetits György az 1. sz. a felperes által valótlannak nem igazolt okirat szerint, összes vagyona felét alperes beruházásai fejében annak átadta : — a hagyatéki javak feléből felperes örökségi czimeu mit sem követelhet; ellenben a hagyaték másik feléből. — habár az 1. sz. okirat szeriut azt is alperes örökli — az id. törv. szab. 7. §. értelmében — felperest a törvényes osztályrész megilleti — mi a hagyaték felének egy negyed részét képezi — miért ez felperesnek megítélendő, és pedig a szőllőért cserébe kapott egy negyed telek birói becsértékének egy nyolezad részében — a többi javaknál pedig az árverés utján bejövendő vételár egy nyolezad részében — fentebbi kamatokkal stb. együtt. Kir. Tábla 1882. rnárcz. 15.—8443. sz. a. azon változtatással hagyta helyben, hogy a Zvetits György hagyatékául felvett, — a leltár 1., 2., 3." 4., 5.. 6. tételei alatt összeirt javak 1400 frt értékéből a leltári teher 24 frt s az alperes által a javakba beruházott 500 frt levouása után fenmaradt 1196 frt tiszta értékének egy negyed része felperes törvényes osztályrészéül megállapíttatik s alperes köteleztetik az 1. sz. a. csatolt szerződéssel kifizetni rendelt 100 frtot s ezenfelül még 247 frtot 1874. febr. 26-tóli kamataival s 45 frt perköltséggel megfizetni. A periratoknak a bünt. tszékhezi áttétele mellőztetett.