Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 31. szám

Budapest, 1883. vasárnap, márczius 18. 31. sz. Huszonötödik évfolyam, TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom. Kormány felelősség. — Sajtóügyi, keresk. és polgárjogi esetek. — Perorvosl. korlátozása. — Curiai Értesítő. JL korniáiiyfelelősség fejlődése Magyarországban. Schvarcz Gyula, úrtól. III. A III. András törvényeiben ismét nyomait látjuk azon törekvésnek, mely a nemzeti önkormányzat elvének elemeit a felségi jogok korlátozására érvényesíteni igyekszik vala. Az 1291: 9. igy hangzik: >A nádort, tárnokmestert, cancellárt és országbírót országunk hajdani szokása, szerint, országunk nemeseinek tanácsával fogjuk választani, fentartván a fehérvári egyháznak azon előjogát, melylyel a cancellársághoz már rég bir vala:« — törvény, mely az angol törvényhozás 1258-diki törvényczikkére emlékeztet, sőt emennél is, mely az államtanács tagjait felerészben a parliament által választatni, másik felében a király által kineveztetni rendeli vala, — hogy ugy mondjam egészségesebb magvát rejti magában mintegy a majdan századok múlva megtestesülendett parlamentarismns alapgondolatának. Ugyancsak az 1291-dikitörvényczikk 31-dik pontja pedig a közigazgatás és jogszolgáltatás legfőbb megyei tisztviselőinek feleletrevonását évenkint és ugyancsak az országgyűlésen — tehát ennek ellenőrzése mellett — rendeli el eszközöltetni: »Minden esztendőben egyszer országunknak mind fÖurci (bárói) mind nemesei tartoznak megjelenni Fehérvárott a közönséges országgyűlésen, hogy vizsgálat alá vegyék az ország helyzetét minden tekintetben, a bárók (főispánok stb.) magaviseletét, hogy miként járt el közölök mindenik a maga megyéjében és hocjy mennyire tartotta meg közölök egyik, másik az ország törvényeit, hogy ott (az országgyűlésen) rögtön elvehessék érdemeik jutalmát és bűntetteik büntetését a Mi általunk és a tanácsosaink által hozandó ítélet szerint* Ily ellenőrzési jogban keresett a magyar nemzet törvényhozása mintegy kárpótlást az alkotmánybiztositékkép még mindig egyházi átok által helyettesitett fegyveres ellentállási jog mellőztéért. A képviseleti rendszer eszméjét, melyet IV. Béla már-már megtestesítendő vala, egyszerüleg elejté ezen országgyűlés törvényhozása, egész készséggel térvén vissza a hagyományos tömeges országgyűlések intézményéhez: ámde hét év múlva már a magyar törvényhozás ismét egy nevezetes lépést tesz előre a kormányfelelősségi elv keresztülvitelének érdekében: értem az 1298: 23. törvényczikket, melyekként formulázva valóságos esemény a modern alkotmányosság irányában haladó európai államélet fejlődési történelmében: »Hogy királyi Urunk udvara minél fényesebb módon igazgattathassék és hogy Magyarországot minél helyesebben lehessen kormányozni, elhatároztuk, miszerint királyi Urunk vegyen maga mellé minden három-három hónapra két-két 'püspököt, egyiket a kalocsai, másikat az esztergomi érseki megyéből, s ugyanannyi nemest — ez utóbbiakat mintegy az ország összes nemeseinek képviseletében — a kiket most mi magunk választottunk, s ezek föntartására gondoskodjék (a király) illő fizetésről ; egyébiránt, ha a király ezt tenni elmulasztaná, mindaz, amit ezen, melléje adandóit tanácsosok tanácsa nélkül tenne (a király) érvénytelen legyen,vonatkozzék az (a király intézkedése) akár valamely nagyobb adományra, vagy méltóság adására, akár más fontos dolgokra^ Nem volt ugyan még benne III. András e törvényében a kormány felelősség elve oly teljességgel mint később II. Ulászló 1507diki 5- és 7-dik czikkeiben, de azért III. András e törvénye egyenesen belevonja már a magyar akotmányba a modem miniszteri felelősség rendszerének egyik elemét, azon követelményt t. i., mély a király uralkodási actusainak érvényességét a király tanácsainak beleegyezésétől (ellenjegyzésétől) teszi függővé. Valóban, ha hiányzott is III. András e törvényéből még a modern miniszteri felelősség rendszerének másik eleme, azon követelmény, melynek később II. Ulászló 1507-diki törvényének 7 dik czikke ad vala kifejezést, azon követelmény t. i., miszerint a király rosz (alkotmány- és törvénysértő) tanácsosai sanctióval sújtassanak: bőven kipótolta legalább az akkori idők szellemében e hézagot a 3 havi mandátum, — hogy II. András 12 31-diki aranybullájának 3-dik pontját, melyet III. András 1291. törvényének 9-dik pontja csak kibővit vala, másfelől pedig ugyancsak III. András 1291-diki törvényének 31-dik fönidézett pontját, — amazt, mely a roszul kormányzó nádor elmozdittatását, emezt pedig, mely a (nem-központi) főtisztviselőknek országgyűlés általi megszámadoltatását, esetleg azok megbüntetését helyezi kilátásba, — ne is hozzam vele egybefüggésbe, — III. András 1289-diki törvényének megalkotása által Magyarország alkotmánya, a kormányfelelősség elvének szempontjából — legalább de lege, azaz papíron — az akkori idők viszonyaihoz képest teljesen ki lőn építve. Honnét vette a magyar törvényhozás az eszmét a korlátolt monarchiái államformának ily alkotmánybiztositékokra czélzó berendezéséhez ? Honnét különösen a III. András 1298. 23-dikban contemplált kormányfelelősségi elvnek törvénybe igtatásához ? Előbbi kérdésre némi tekintetben tán megadja a feleletet az európai alkotmányjog történelmének alább közlendett kritikai méltatása: ámde III. András most idézett 1298-diki nevezetes törvényének, hogy ugy mondjam, tudományos eredetéhez már is kell néhány szót szólanom. Érdemdús alkotmány történészünk Ladányi azon nézetben van, (Modern alkotmányos monarchiái intézmények a középkori államokban, 9 1.) hogy III. Andrásnak érintett törvényei >nem az angol, hanem az aragoniai intézmények utánzása.* Részemről nem vagyok abban a helyzetben, hogy e nézethez csatlakozhatnám. Nem, tüzetesen az 1298. 23. czikket illetőleg: mert miként alább látni fogjuk, a kormányfelelősségi rendszer azon elemét, mely a tanácsosok beleegyezése (ellenjegyzése) nélkül kibocsátott királyi rendeletek érvénytelenségében nyer kifejezést, egyátalán nem birjuk kritikai biztonsággal kimutatni Aragónia alkotmánytörténelmében oly időpontból, amely III. Andrásunk érintett törvényhozását megelőzte volna; másfelől abban teljesen igaza van Ladányinak, ugy mint Hallamnek, hogy Angliában a kormányfelelősségi elv érvényesülése jóval későbbi keletű mint Aragóniában. Ne ezen államokban keressük a kormányfelelősségi redszer szóban forgó elemének kapcsán III. András 1278 : 28. czikkének tudományos eredetét: hanem keressük ott, a hova nemcsak amaz intézménynek törvényszerinti analogonai, de egyúttal III. András összeköttetései is utalnak: Velenczébeu. E köztársaság fönállásának legrégibb századaiban határozottan monarchiái tetőzetü volt; a dogé mint ilyen felségjogokat gyakorolt. Nem volt az ő uralma autokratori természetű ugyan csak egy pillanatig sem, de lege e köztársaság alkotmány történelmében; ellenkezőleg már a legrégibb időkben egész rendszerességgel körvonalozott korlátoknak lőn az alávetve. De épen ezen korlátok azok, a melyek szóban forgó intézményünknek — nézetem szerint — a XIII. század végével mintául szolgáltak. Ugyanis már az 1032-diki forradalom előtt ott találjuk azon két tribun nyomát, a kiknek meghallgatása nélkül nem volt szabad a dogénak semmiféle fontosabb természetű rendelkezést tennie. Az 1032-diki forradalom szilárdabb alapra fektette az idők folyamában már-már elkallódott tribünök intézményét: ama 2 tribun helyét most két tanácsos váltotta föl, a kiknek állandóiíl a dogé mellett kellett tartózkodniok és a dogé minden egyes kormányzási actusába tanácsadással, felvilágosítással, ha kellett, hát ellentmondással, tiltakozással is bele kellett folyniok. A velenczei köztársaság alkotmánya már a XI. században kimondotta volt, hogy e két tanácsos beleegyezése (ellenjegyzése) a dogé minden egyes kormányzási actusának érvényességéhez mellőzhetlen föltétel. Érvényben maradt e törvény később is, a »Pregadi«-k korában szintúgy mint a senatus megalakulása után. Az 1229-diki forradalom pedig létrehozta egész teljességében a >Rossi«-k azon intézményét, mely