Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 25. szám

— 99 — >mert továbbá azon körülmény alap­ján, hogy a szolgabíró és esküdtársa a köz­gyűlési kiküldetés nélkül hitelesítették örökhagyó végrendeletét — a végrendelet alkotását törvénybe ütközőnek tekinteni nem lehet, — minthogy köztudomás szerint 186 3-ban a végrendelet alkotásakor megyei közgyűlések tarthatók nem is voltak. »Ezenfelül felperes a póttárgyalásnál önmaga beismerte, hogy az alperesileg fel­hozott 4 — 8 alatti végrendeletek szerint Oraviczabányán a bányászmunkások két tisztviselő előtt az előirt formák megtartása mellett, utóbb is, a régi gyakorlat szerint végrendelkeztek. Ha tehát a bányamunká­sok az Oraviczabányán fennállott s alpere­sileg bizonyított gyakorlat szerint érvénye­sen végrendelkezhettek: kétségtelen, hogy az id. törv. szab. 5. §. értelmében a honora­tiorok is hasonló módon végrendelkezhettek. >Mert végre nem lehetett fekintetbe venni felperesnek az alispáni, szolgabírói járásbirósági s községelőljárósági bizony­latok ellen felhozott azon kifogását, hogy a bizonylatokat kiállító hivatalos szemé­lyek hatáskörükön kívül eső ténykörülmé­nyekről bizonylatokat nem állithatnak ki; mivel megyékben az igazságszolgáltatás a közigazgatási hatóságtól csak az 1869: IV. tcz. által különittetvén el,— az elkülönítés előtt felmerült s az igazságszolgáltatásra vonatkozó gyakorlatról, az igazságszolgál­tatással egyesítve volt közigazgatási ható­ság főnöke érvényesen állithatott ki bizo­nyitványt. Kir. Curia a kir. tábla ítéletét indo­kaiból helybenhagyta.* (1883. febr. 7. — 7929. sz. a.) 336. §. azon rendelkezésével szemben, hogy az ott megjelölt minősített lopások, tekintet nélkül az értékre, büntettet képeznek — a 92. §. alkalmazására szolgáló enyhítő kö­rülményt nem képezhet, — a büntetlen előélet pedig Tucsek M. javára, ki maga bevallá, hogy 3 év előtt lopásért már bün­tetve volt, fel nem hozható. »Azon körülmény, hogy Remjár által a kár megtéríttetett, Tucsek s Lohmanra nézve, miután a kár jóvátétele nem az ő cselekményük, szintén nem szolgálhat oly nyomatékos enyhítő körülményül, mely e két vádlottra nézve a 92. §. alkalmazását indokolná, s így ezekre nézve a büntetés a 340 illetve Tucsekre nézve az őt terhelő halmazatnál fogva a 98. §. lenne alkalma­zandó, minthogy azonban a kir. ügyész reá csak 2 évi, Lohmanra pedig a 22. §. figyel­men kivül hagyásával 1 évi fegyházat in­dítványozott, a vádrendszer elveinek szem előtt tartása mellett nevezettek ily tartamú szabadságvesztésre és pedig Lohmant, mi­után 2 évnél rövidebb fegyház nem alkal­mazható — 1 évi börtönre kellett itélni.« (1883. febr. 8. — 8830. sz. a.) Vádlott a halált okozó súlyos sértés vádja alól felmentendő, ha reá a sérelmezés cselek­ménye nem bizonyult be; mig az orvosi és felülvizsgálati vélemény szerint egyrészt ha­tározottan meg nem állapíttathatott, hogy a halálos sértés idegen kéz által okoztatott, — másrészt nincs kizárva annak lehetősége, hogy a halálos sérelem Önsértes folytán ál­lott be. Meneshelyi Dániel 19 éves földmives e. halált okozott súlyos testi sértés miatt a z.-egerszegi tszéknél bünper folytatat­Büntetőjogi esetek. A kár csekélysége, szemben a btk. 336 §. rendelkezésével a 92. §. alkalmazására szolgálható enyhitö körülményt nem ké­pezhet. Hasonlóan, ha a kár az egyik tettes ál­tal téríttetett meg, a 92. §.nem alkalmazható azon bűntársakra, kiktől a kár jóvátétele nem származott. Lomán János, Remjár Márton, Tucsek György, s Vankovics János 20 — 23 éves szolgák s juhászok lopás, abbani részesség s bűnpártolás miatt az ipolysági tszéknél perbe fogatván — Törvényszék 1881. jun. 13. valameny­nyit bűnösnek kimondotta s 1. rendűt 6 havi börtönre, 2-kat 6 havi fogházra s két utób­bit 1 — 1 havi fogházra ítélte Kir. Tábla 1882. mart. 13 Remják bűncselekményét orgazdaságnak minősí­tette s a bűnpártolás vádja alól felmentet­e, mert nem igazoltatott, hogy a hozzá ho­zott s általa is használt juhhús lopás által szereztetett volna a tettesek által, — s te­kintve fedhetlen előéletét s azt, hogy ő volt egyedül ki a kárt megtérítette — bün­tetés tartamát 3 hóra szállította. Kir. Curia következőleg ítélt; > Tucsek M. két évi fegyházra, Loh­man 1 évi börtönre ítéltetik, Remjár elhal­ván az eljárás irányában megszüntettetik — egyebekben a tábla ítélete hhagyatik. Indokok: A kár csekélysége a btk. ván Szabó András parasztember 1880. apr. 16. vádlott pinczéjébe ment, hol együtt néhány pohár bort fogyasztottak el; — hogy azután összevesztek-e valamin, nem tudhatni, — elég az hogy Szabó a pinczé­ből kiszaladván, az ajtótól egypár lépés­nyire a fején történt sebzés következtében földre rogyott, s haza vitetvén 4 óra múl­va meghalt. Azt hogy önsérülés vagy ide­gen kéz általi sebzés történt-e, az orvosi vélemények után, bizton megállapítani nem lehetett. A törvényszéki orvosok szerint idegen kéz által történtnek látszatik, mig az országos egészségi tanács véleménye szerint a halálos önsebzés lehetősége nincs kizárva akkép, hogy Szabó szaladtában fejét a kiálló süveg gerendába ütötte. Azon­ban a vádlott maga beismerte, hogy a pin­czében Szabót bántalmazta — és Borbély József látta, mikor vádlott a kiszaladó Sza­bó után egy dorongal futott; aboncz jköny szerint pedig a seb minősége olyan, hogy idegen kézzel kellett eszközöltetni. Törvényszék 1882. május 17. vádlot­tat a vádbeli tényben bűnösnek kimondot­ta (306. 307. §§.) s a 92. §. alkalmazásával 1 évi börtönre, s a meghalt Szabó András özvegye részére 84 frt, kiskorú gyermekei­nek pedig 100 frt kártérítésre ítélte. Kir. Tábla vádlott s kir. ügyész fe­lebbezésére 1882. jul. 18. azon kiigazítás­sal, hogy a 307. §. első bekezdése s a 91. §. alkalmazandó, helybenhagyta még kö­vetkező indokokból. »mert akkor, midőn a tett elkövetése után az özvegy szidta vádlottat, a miért férjét megölte — vádlott 2 tanú előtt azt felelte »Keresztanyámat tisztelem becsü­löm, de arra a fekete hunczfutra haragszom — miért jött be a pinczébe; »mert vádlott, ki látta, hogy a földön fekvő Szabó András fej sebe erősen vérzik, még is az ott levő tanuk előtt sem azt nem mondotta, hogy azon fej sértést nem ő ej­tette, sem azt hogy az a pincze ajtó szár­fájába véletlen történt beleütközése foly­tán kapta a fej sértést, — hanem inkább azon szavak közt »miért jött hegyibém, most már nem tehetek róla s Szabó A. ál­lapota miatt jajgatott s öngyilkosságról is beszélt; akkor pedig midőn meghallotta, hogy az délután meghalt — elillant s csak következő napokon a csendlegények fogták el. Az orvosi vélemény szerint pedig az erős koponyának ketté repedését feltüntető halálos fej sértés tompa kemény tárggyal való ütés s nem a szegletes ajtó szárfájába való ütődés folytán keletkezett; de vádlott maga is beismerte, hogy lenyomott lelki helyzetében egy a kezébe akadt doronggal egy ütést tett Szabóra — a mely ütésnek a test egyébb részein nyoma nem látszott. Kir. Curia vádlottat felmentette — köv. indokokból: > tekintve, hogy Szabó Andrásnak vád­lott pinczéjében történt sérelmezésekor ta­nú jelen nem volt, s Borbély József tanú, ki Szabó Andrásnak pinczéből való kisza­ladását látta, határozottan állítja, hogy vádlott pinczén kivül Szabó Andrást nem bántalmazta s a megölt özvegyének s fiá­nak Szabó Istvánnak mint érdekelt tanuk­nak ezzel ellenkező előadása eme ténykö­rülmény igazolására elégséges bizonyíték­nak nem vétethetett »tekintve továbbá, hogy a sérelmezés napján elhalt Szabó Andrásnak tulajdoní­tott, a vádlottat tettesül jelelő nyilatkoza­tára, miután az a sérelmezés folytán eszmé­letét elvesztette — suly alig fektethető; s a vizsgálat által az sem bizonyult be, hogy vádlott s a sérült között előzőleg ellenséges viszony létezett volna, s végül »tekintve, hogy az orvosi vélemények azt, hogy Szabó András fején létezett halá­los sértés, idegen kéz által okoztatott, tel­jes határozottsággal meg nem állapították; az országos közegészségi [tanács felülvéle­ménye szerint pedig annak lehetősége, hogy a kérdéses sérelem önsértés folytán állott elő, — egyátalán kizártnak nem vehető » mindezeknél fogva a tagadásban levő s büntetlen előéletű vádlott ellenében a vádbeli bűntett bebizonyitottnak nem te­kintethetett. « (1883. febr. 1. — 15964. sz. a.) Á holt emlékét becsmérlő, többek előtt tett ál­litások, melyeknek bizonyítása meg nem en­gedhető, rágalmazás bűncselekményét foglal­ják magókban. Hegedűs György a vasvári jbiróság előtt rágalmazás miatt perbe fogatott — Tóth György magánvádló panaszára — kinek elhunyt apján követtetett el a rágalmazás cselekménye.

Next

/
Oldalképek
Tartalom