Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 25. szám

— 99 — >mert továbbá azon körülmény alapján, hogy a szolgabíró és esküdtársa a közgyűlési kiküldetés nélkül hitelesítették örökhagyó végrendeletét — a végrendelet alkotását törvénybe ütközőnek tekinteni nem lehet, — minthogy köztudomás szerint 186 3-ban a végrendelet alkotásakor megyei közgyűlések tarthatók nem is voltak. »Ezenfelül felperes a póttárgyalásnál önmaga beismerte, hogy az alperesileg felhozott 4 — 8 alatti végrendeletek szerint Oraviczabányán a bányászmunkások két tisztviselő előtt az előirt formák megtartása mellett, utóbb is, a régi gyakorlat szerint végrendelkeztek. Ha tehát a bányamunkások az Oraviczabányán fennállott s alperesileg bizonyított gyakorlat szerint érvényesen végrendelkezhettek: kétségtelen, hogy az id. törv. szab. 5. §. értelmében a honoratiorok is hasonló módon végrendelkezhettek. >Mert végre nem lehetett fekintetbe venni felperesnek az alispáni, szolgabírói járásbirósági s községelőljárósági bizonylatok ellen felhozott azon kifogását, hogy a bizonylatokat kiállító hivatalos személyek hatáskörükön kívül eső ténykörülményekről bizonylatokat nem állithatnak ki; mivel megyékben az igazságszolgáltatás a közigazgatási hatóságtól csak az 1869: IV. tcz. által különittetvén el,— az elkülönítés előtt felmerült s az igazságszolgáltatásra vonatkozó gyakorlatról, az igazságszolgáltatással egyesítve volt közigazgatási hatóság főnöke érvényesen állithatott ki bizonyitványt. Kir. Curia a kir. tábla ítéletét indokaiból helybenhagyta.* (1883. febr. 7. — 7929. sz. a.) 336. §. azon rendelkezésével szemben, hogy az ott megjelölt minősített lopások, tekintet nélkül az értékre, büntettet képeznek — a 92. §. alkalmazására szolgáló enyhítő körülményt nem képezhet, — a büntetlen előélet pedig Tucsek M. javára, ki maga bevallá, hogy 3 év előtt lopásért már büntetve volt, fel nem hozható. »Azon körülmény, hogy Remjár által a kár megtéríttetett, Tucsek s Lohmanra nézve, miután a kár jóvátétele nem az ő cselekményük, szintén nem szolgálhat oly nyomatékos enyhítő körülményül, mely e két vádlottra nézve a 92. §. alkalmazását indokolná, s így ezekre nézve a büntetés a 340 illetve Tucsekre nézve az őt terhelő halmazatnál fogva a 98. §. lenne alkalmazandó, minthogy azonban a kir. ügyész reá csak 2 évi, Lohmanra pedig a 22. §. figyelmen kivül hagyásával 1 évi fegyházat indítványozott, a vádrendszer elveinek szem előtt tartása mellett nevezettek ily tartamú szabadságvesztésre és pedig Lohmant, miután 2 évnél rövidebb fegyház nem alkalmazható — 1 évi börtönre kellett itélni.« (1883. febr. 8. — 8830. sz. a.) Vádlott a halált okozó súlyos sértés vádja alól felmentendő, ha reá a sérelmezés cselekménye nem bizonyult be; mig az orvosi és felülvizsgálati vélemény szerint egyrészt határozottan meg nem állapíttathatott, hogy a halálos sértés idegen kéz által okoztatott, — másrészt nincs kizárva annak lehetősége, hogy a halálos sérelem Önsértes folytán állott be. Meneshelyi Dániel 19 éves földmives e. halált okozott súlyos testi sértés miatt a z.-egerszegi tszéknél bünper folytatatBüntetőjogi esetek. A kár csekélysége, szemben a btk. 336 §. rendelkezésével a 92. §. alkalmazására szolgálható enyhitö körülményt nem képezhet. Hasonlóan, ha a kár az egyik tettes által téríttetett meg, a 92. §.nem alkalmazható azon bűntársakra, kiktől a kár jóvátétele nem származott. Lomán János, Remjár Márton, Tucsek György, s Vankovics János 20 — 23 éves szolgák s juhászok lopás, abbani részesség s bűnpártolás miatt az ipolysági tszéknél perbe fogatván — Törvényszék 1881. jun. 13. valamenynyit bűnösnek kimondotta s 1. rendűt 6 havi börtönre, 2-kat 6 havi fogházra s két utóbbit 1 — 1 havi fogházra ítélte Kir. Tábla 1882. mart. 13 Remják bűncselekményét orgazdaságnak minősítette s a bűnpártolás vádja alól felmentete, mert nem igazoltatott, hogy a hozzá hozott s általa is használt juhhús lopás által szereztetett volna a tettesek által, — s tekintve fedhetlen előéletét s azt, hogy ő volt egyedül ki a kárt megtérítette — büntetés tartamát 3 hóra szállította. Kir. Curia következőleg ítélt; > Tucsek M. két évi fegyházra, Lohman 1 évi börtönre ítéltetik, Remjár elhalván az eljárás irányában megszüntettetik — egyebekben a tábla ítélete hhagyatik. Indokok: A kár csekélysége a btk. ván Szabó András parasztember 1880. apr. 16. vádlott pinczéjébe ment, hol együtt néhány pohár bort fogyasztottak el; — hogy azután összevesztek-e valamin, nem tudhatni, — elég az hogy Szabó a pinczéből kiszaladván, az ajtótól egypár lépésnyire a fején történt sebzés következtében földre rogyott, s haza vitetvén 4 óra múlva meghalt. Azt hogy önsérülés vagy idegen kéz általi sebzés történt-e, az orvosi vélemények után, bizton megállapítani nem lehetett. A törvényszéki orvosok szerint idegen kéz által történtnek látszatik, mig az országos egészségi tanács véleménye szerint a halálos önsebzés lehetősége nincs kizárva akkép, hogy Szabó szaladtában fejét a kiálló süveg gerendába ütötte. Azonban a vádlott maga beismerte, hogy a pinczében Szabót bántalmazta — és Borbély József látta, mikor vádlott a kiszaladó Szabó után egy dorongal futott; aboncz jköny szerint pedig a seb minősége olyan, hogy idegen kézzel kellett eszközöltetni. Törvényszék 1882. május 17. vádlottat a vádbeli tényben bűnösnek kimondotta (306. 307. §§.) s a 92. §. alkalmazásával 1 évi börtönre, s a meghalt Szabó András özvegye részére 84 frt, kiskorú gyermekeinek pedig 100 frt kártérítésre ítélte. Kir. Tábla vádlott s kir. ügyész felebbezésére 1882. jul. 18. azon kiigazítással, hogy a 307. §. első bekezdése s a 91. §. alkalmazandó, helybenhagyta még következő indokokból. »mert akkor, midőn a tett elkövetése után az özvegy szidta vádlottat, a miért férjét megölte — vádlott 2 tanú előtt azt felelte »Keresztanyámat tisztelem becsülöm, de arra a fekete hunczfutra haragszom — miért jött be a pinczébe; »mert vádlott, ki látta, hogy a földön fekvő Szabó András fej sebe erősen vérzik, még is az ott levő tanuk előtt sem azt nem mondotta, hogy azon fej sértést nem ő ejtette, sem azt hogy az a pincze ajtó szárfájába véletlen történt beleütközése folytán kapta a fej sértést, — hanem inkább azon szavak közt »miért jött hegyibém, most már nem tehetek róla s Szabó A. állapota miatt jajgatott s öngyilkosságról is beszélt; akkor pedig midőn meghallotta, hogy az délután meghalt — elillant s csak következő napokon a csendlegények fogták el. Az orvosi vélemény szerint pedig az erős koponyának ketté repedését feltüntető halálos fej sértés tompa kemény tárggyal való ütés s nem a szegletes ajtó szárfájába való ütődés folytán keletkezett; de vádlott maga is beismerte, hogy lenyomott lelki helyzetében egy a kezébe akadt doronggal egy ütést tett Szabóra — a mely ütésnek a test egyébb részein nyoma nem látszott. Kir. Curia vádlottat felmentette — köv. indokokból: > tekintve, hogy Szabó Andrásnak vádlott pinczéjében történt sérelmezésekor tanú jelen nem volt, s Borbély József tanú, ki Szabó Andrásnak pinczéből való kiszaladását látta, határozottan állítja, hogy vádlott pinczén kivül Szabó Andrást nem bántalmazta s a megölt özvegyének s fiának Szabó Istvánnak mint érdekelt tanuknak ezzel ellenkező előadása eme ténykörülmény igazolására elégséges bizonyítéknak nem vétethetett »tekintve továbbá, hogy a sérelmezés napján elhalt Szabó Andrásnak tulajdonított, a vádlottat tettesül jelelő nyilatkozatára, miután az a sérelmezés folytán eszméletét elvesztette — suly alig fektethető; s a vizsgálat által az sem bizonyult be, hogy vádlott s a sérült között előzőleg ellenséges viszony létezett volna, s végül »tekintve, hogy az orvosi vélemények azt, hogy Szabó András fején létezett halálos sértés, idegen kéz által okoztatott, teljes határozottsággal meg nem állapították; az országos közegészségi [tanács felülvéleménye szerint pedig annak lehetősége, hogy a kérdéses sérelem önsértés folytán állott elő, — egyátalán kizártnak nem vehető » mindezeknél fogva a tagadásban levő s büntetlen előéletű vádlott ellenében a vádbeli bűntett bebizonyitottnak nem tekintethetett. « (1883. febr. 1. — 15964. sz. a.) Á holt emlékét becsmérlő, többek előtt tett állitások, melyeknek bizonyítása meg nem engedhető, rágalmazás bűncselekményét foglalják magókban. Hegedűs György a vasvári jbiróság előtt rágalmazás miatt perbe fogatott — Tóth György magánvádló panaszára — kinek elhunyt apján követtetett el a rágalmazás cselekménye.