Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 89. szám

A kir Ouria polgári ügyekben szünet utáu már tartott egy teljes tanácsülést, melyben következő kérdés vétetett I tanácskozás alá : Azon perek, melyeket több gör. keleti hitközség a gör. kath. vallásra áttért tagjaiból alakult gör. kath. hitközségek ellen az úrbéri rendezés alkalmával kihasított papi telek birtoka iránt folyamatba tett, a rendes biróságok hatósága alá tartoznak-e 1 Ezen kérdést a kir. Curia 9. sz. döntvényével akkép intézte el : hogy ily perekkel érvényesíttetni kivánt igények nem a rendes biróságok hatáskörébe, hanem közigazgatási útra tartoznak. Jogeset. Mksodszori perújításnak hely nem adathatik, midőn ugy az eskü, mint a tanuk is oly körülmények bizonyítására lettek volna alkalmazandók, melyeknél még az alappert is megelőzőleg a tanuk perujitóv&l együtt s egyszerre jelen voltak s így tekintettel a bizonyítandó körülmények kiváló fontosságára is még valószínűnek sem mutatkozik, hogy ezen bizonyítékokat perujitó már az alapperben nem ismerte, vagyis nem használhatta volna; mi ugy az 1868-ki perrend, mint az 1881. 59. t. cz. által a másodszori perújításra határozottan megkívántatik. Djubek János — Spuchlák János e. ingatlanok birtoka iránt a rózsahegyi tszéknél 1879. okt. hóban keresetet támasztott, melyre 1881. márczius 17-én 574. sz. a. Ítélet hozatott s ez jogerőre emelkedett, minek folytán felperes 1881. júliusban perújítással élt uj bizonyítékok alapján; mi ezen perben már második perújítás leendett. Törvényszék 1883: február 17-én 397. sz. a. helyt adva a perújításnak, az alapperbeli 574. sz. Ítéletet hatályon kívül helyezte s alperest kötelezte a kereseti ingatlanokat alperes birtokába kibocsátani azon feltétel alatt, ha felperes főesküt tesz arra, hogy ó alperesnek Katalin leányával való egybekelésekor csakis nevezett leányának a kereseti ingatlanoknak életfogytiglani haszonélvezetét ígérte, nem pedig együttesen alperesnek s leányának. VA megszűnt haszon iránti keresetével azonban felperest eskületétele esetében is elutasította — következő indokolással : „A kért perújításnak az 1881. 59. t. cz. 69. §. 2. pontja afapjáu helyt adni kellett, daczára, hogy e per megoldásánál már alperes is élt perújítással, mely esetben az idézett törvény 72. §. bekezdése szerint felperes perújítással nem élhetne ; tekintve azonban, hogy a 226. s 574. számú tszéki ítéletek alperes meg nem jelenése folytán hozattak ; nyilvánvaló, hogy ujitó felperes a 226. sz. ítélet alapját képező perben a most letárgyalt per ben felhozott bizonyítékokat nem használhatta. De ezeken kívül íelperes a peres ingatlanok birtoklására vonatkozólag egy egészen uj bizonyítékot is, és pedig alperesnek saját beismerését s ebből ki- I — 354 — folyólag tanú és eskü általi bizonyítást hozott fel; s mivel a perújítást nem ügyvédi mulasztásra, hanem csakis az 1881. 59. t. cz. 69. §. 2-ik pontjára fekteti: ugyanazért alperesnek az 1881. 59. t. cz. 70. és 72. §-ára támasztott kifogását a 72. §. második bekezdése értelmében mellőzni kellett. „Az ügy érdemét illetőleg, tekintve, hogy felperes a kereseti ingatlanokhoz való tulajdonjogát az 1879-ki keresetleveléhez csatolt A) telekk. kivonattal — azt pedig, hogy azokat alperes birtokolja, alperes saját beismerésével igazolta: felperes azon ingatlanok feltétlen kibocsátását követelheti alperestől. Tekintve azonban, hogy alperes a jóhiszemű birtoklásra azt hozván fel, mikép azok életfogytiglani használata neki felperes által a leányávali egybekelésekor átengedtetett s át is adatott ; s minthogy e körülmény jelen per elbírásánál döntőnek tekintendő és minthogy ez a felajánlott tanuzás által be nem bizonyittatott, a mennyiben a tanuk azon igérettételét nem az egybekelés, hanem az eljegyzés idejére teszik és pedig azzal, hogy felperes nem az egész, a per tárgyát képező ingatlanságnak, hanem csak egy 10 öl széles telekből 5 öl széles teleknek átengedéséről tett volna említést, minthogy felperes az arra alperesileg kínált föesküt elfogadta : ennélfogva az neki odaítélendő volt. „Az elmaradt haszon azonban még ez esetben sem Ítéltethetett meg felperesnek, mert alperes jóhiszemű birtokos volt és mert felperes erre vonatkozó állítását — szemben alperesi tagadással — bizonyítani meg sem kísérletté". Kir. Tábla 1883. május 22-én H8U. sz. a. megváltoztatta, a felperes által kért másodszori perújításnak helyt nem adott s az előbbi újított perben 1881. évi 574. sz. alatt hozott első bír. ítéletet hatályában fentartotta — következő indokokból : „Előrebocsátva, hogy jelen perujitási kereset az 1881. 5y. t. cz. életbelépte előtt tétetett folyamatba, a perújítás megengedésének kérdése az idézett törvény 100. §. e) pontja intézkedéséből folyólag a perrend 318. § a szerint döntendó el : felperes perujitási keresetének helyt adni nem lehetett, mert a perrend idézett §-a szerint perújításnak rendszerint csak egyszer van helye sa megújított perben ügyvesztessé lett fél kivételkép csak azon esetben élhet perújítással, ha az ujitott per befejezése után az ügy érdemére vonatkozó uj bizonyítékot talált es egyszersmind kimutatja, hogy azt sem az ujitott, sem az alapperben nem használhatta ; miből nyilvános, hogy felperes perujitási keresete, a mennyiben az a perrend 315. §. a)b) pontjaira van fektetve, a törvényes alapot nélkülözi és ugyanazon §. e) pontja, illetve a 318. §, sem nyerhet alkalmazást jelen esetben ; mert eltekintve attól, hogy felperes perujitási keresetében határozottan meg sem jelölte azon bizonyítékokat, melyek alapján a pert megújítani akarja, a menynyiben a kihallgatandó tanukat meg sem nevezte és az egész átalanosságban felemlített esküt közelebbről meg nem határozta; valamint eltekintve attól is, hogy a válasziratban csakis a már elleniratilag alperes által felhívott tanukat kérte kihallgaitatni, s ezen tanuk nagyobb részére alperes már az 1880. évi 5916. sz. perujitási keresetben hivatkozott; ezek tehát uj bizonyítéknak nem is tekinthetők ; a felhívott két aj tanura vonatkozólag pedig felperes mivel sem tette valószínűvé, hogy ezen uj bizonyíték a korábbi ujitott perben nem állott volna rendelkezésére: miután ez azon tényéböl, hogy a perfelvételi határnapon meg nem jelent — még nem következtethető". Kir. Curia a tábla ítéletét helybenhagyta ; „mert a tanuk oly körülmények bizonyítására hivattak fel, melyeknél még az alappert is megelőzőleg felperessel együtt s egyszerre jelen voltak s az eskü is ezen körülményekr e vonatkozik ; ennélfogva pedig s tekintettel ezen körülményeknek kiváló fontosságára, még valószínűnek sem mutatkozik, hogy ezen bizonyítékokat felperes már az alapperben nem ismerte, vagyis nem használhatta volna ; „minthogy pedig ugy az 1868. 54. t. cz. 318. §-a, mint az 1881 59. t. cz. 72. §-a a másodszori perújítást határozottan azon esetre korlátozza, midőn a pervesztes fél, ki még perújítással nem élt, oly uj bizonyítékot talált, melyet az ujitott s az alapperben nem használt; és egyúttal ezen második perújításnak megengedhetését világosan annak kimutatásától feltételezi: hogy a pervesztes fél ezen uj bizonyítékokat nem is használhatta : kétségtelen, hogy az idézett törvényszakaszokra a második perújítás megengedése jelen esetben jogosan nem állapittathatik". (1883. szept. 4. — 5817. sz. a.) Büntetőjogi eset Az erős felindulás enyhítő körülményül j lévén a törvény áltul megállapítva, az az enyhítő körülmények jogi természete szerint a büntetendő cselekmény elkövetője részére csak akkor számítható be, ha indító okát nem maga azon egyén jogtalan vagy helytelen magatatartása | képezi, a ki a btk. 281. s a 301. §-ában meghatározott valamelyik büntettet.habár I az ingerültség, de az önmaga hibája folytán jelköltött ingerültség alatt követte el. Boros Lajos 33 éves kovácsmester Czibeli Istvánon elkövetett szándékos emberölés büntette miatt m.-szigeti tvszéknél bünperbe fogatott — Törvényszék 1882. nov. 28-án vádlottat a 279. §. értelmében bűnösnek kimondotta s vizsgálati fogsága betudásával 15 évi fogyházra stb. stb. itélte. Kir. Tábla 1883. január 2-án azon változtatással hagyta helyben, hogy a 281. §. első pontját is alkalmazandónak találta és a büntetés tartamát az el*ó bir. ítélet hozatalátóli 9 évre leszállította ; „mert a vizsgálati adatok megczáfolják ugyan, mintha vádlott forgópisztolya dulakodás közben sült volna el és | sértette meg az elhalt Czibelit, ugy a jogos védelem fenforgását is kizárják ;