Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 86. szám

Budapest, 1888. Szerda, Szeptember 12. 86. sz. Huszonötödik évfolyam. Tartalom: Jogi haladásunk ujabb ténye. — Polgári jogesetek. — Kereskedelmi jogeset. — Büntetőjogi esetek. — Rendeletek. — Cur.Ért. aíölapc Jogi haladásunk ujabb ténye. III. Alig lehet feltenni, mi legalább nemzeti reputátiónk érdekében is nem hihetjük, hogy legyen szakember, ki fel ne fogná s be nem látná, mikép a statáriális eljárás szabályai a jogfogalommal, a minden ember irányában fentartandó jog igényeivel merő ellentétben áll. ^'iodenkinek meg kell győződve lenni arról, miszerint mai napság egy jogállamban ily intézmény a bűnvádi törvénykezés rendszerében helyt nem foglalhat a nélkül, hogy igazságügyünk szervezete középkori színezetet ne öltsön magára. És mint már mondottuk, annak épen a jelen esetben nem igen lehetett volna helye. Ugy látszik azonban és valószínűen ugy is vaD, mikép az intéző körök az oly borzasztólag szomorúakká fejlődött események által meglepetni hagyták magokat s az utolsó perczben nem voltak többé képesek az eszközök közt választani s az egyedül helyes uton megmaradni. Elnézték a leggyalázatosabb dolgokat, melyek szenvedélyes kitörésekre vezettek, anélkül, hogy azokat csirájukban elfojtották volna. Eltűrték éveken át és különösen egy év óta az antiszemitizmus lázitó működését annyira, hogy az merészkedett még a törvényszék termében is szenvedélyeinek nyilt kifejezést adni. Eltüretett, hogy ezen fajgyűlöletnek, egy a jogállam kiegészítő részét képező osztály üldözésének szolgálatjára egész sajtó alakulhasson s létezhessék a fővárosban magában nyomda, melynek subsistentiája, keresete, ily szellemű nyomtátványok, a leggyalázatosb irodalmi szemet terjesztésében öszpontosul. És azok, kiknek közbiztonsági hivatásuknál fogva kötelességük lett volna az osztálygyülöletre ingerlő dolgokat megakadályozni, elfojtani, nemcsak szemet hunytak a szenvedélyek terjedésére, sőt önmagok, nyilvános helyeken is, közreműködtek azok fokozására. Az izgatások szemökláttára folytak, s a hatósági közegek meg sem mozdultak, hivatalos hatalmukat igénybe venni eszükbe sem jutott. És a mikor a szenvedélyek tettlegességekbe mentek át, midőn az osztálygyűlölet nem a nép tarmészetes hajlamai, hanem a gaz izgatások folytán, személy s vagyon elleni lázadássá fajult ; akkor hatósági közegeink észrevették, hogy a hivatalos hatalom már kisiklott kezeikből. így jutottunk azon szomorú eredményre, mikép a szellemi zűrzavarban, fejet vesztve, más segélyt a statáriumon kivül nem voltak képesek az illetők feltalálni. De épen ily helyzetben, a bűnös tettek ily alakulásában, alkalmas eszköznek mutatkozott-e a statárium a jogrend helyreállítására. Véleményünk szerint legkevésbé sem ! Mert magok a statárium ósdi hivei is csak azt czélozhatják, hogy a bűntetteseket, a bűnösséget sújtsa a büntetés, s nem akarhatják, hogy épen a valódi, vagy főbünösök meneküljenek s helyettök holmi mellékszemélyek szenvedjenek. Azért is a statárium szervezetének akkép kellett alakulni, hogy a sajátságos s kivételes eljárásban lehető legyen az ezen rendkívüli szigor által sújtatni kívánt bűntetteseket, és pedig mindannyit kipuhatolni s a rendkívüli bíróság elébe állítani. Ennek felel meg a statárium ősi szelleme s értelme, midőn az csak egyes, egyszerű, bár kiválóan nagy bűntettekre szorítkozott és a komplikált bűntettekre ki nem terjesztetett Ennek kifolyásául szolgált az eredeti statárium-rendszer azon szabálya, minélfogva annak alkalmazásától tartózkodni kell: „Si tales emergerent circumstantiae, ut confrontatio cum o.omplicibus in promtu haud existentibus absolute necessaria fore adinveniretur" — továbbá akkor „Si ob rerum adiuncta processus intra tempus norma definitum absolvi non posset". valamint ha „ex circumstantiis appareat eum non seductorem sed seductum fuisseu. Mindezen szabályok fentebb kiemelt elvek alapján a statárium természetének szükségképeni kifolyásai, melyek alkalmazása nélkül a statárium gyakorlata még annak ősi alkatói előtt sem találtatott jogosultnak, vagy legalább indokoltnak. Es mivel állunk szemben most a túl a dunai statáriumnál ? Azt hisszük a legelfogultabb ósdiak sem mondhatják, hogy itt egyszerű rablásról, gyilkosságról, gyujtogatásról lehetne szó ; nem azt, hogy az előfordult gonosz, vad merényletek egyenesen, s főleg ezen bűntettekre irányoztattak volna — mint kell irányozva lenni minden egyes, bár veszélyesen elszaporodott rablási stb. bűntetteknél. Ezen merényletek lényeges jellegét nem a rablás, nem a gyújtogatás, még kevésbé a gyilkolás képezte, hanem : a felizgatott nép vak dühének egy üldözőbe vett osztály iránti kitörései, egy hitfelekezet elleni dühöngés, s ezen düh gonosz kifejezéséül a vagyon rombolása, pusztítása, minek csak járulékául következett es3tenként az ingóságok elidegenítése, a személyek ellen használt erőszak nélkül. Nem egyes bűntettek követtettek itt el, hanem valódi forrongás, fellázadás forog fenn egy egész néposztály ellen, — ez által a közrend felforgatására, közbiztonság veszélyére. És a mint minden lázzongásnál, s a közbéke, s rend elleni felkelésnél történni szokott: úgy itt is ezen bünö ? merényletek lázitással, izgatással, álltak kapcsolatban — izgatók, elcsábítok közreműködésével, irányadásával — kiket csak tévútra vezetett, elbolonditott csordaként követett a nép a bűnös tettek végrehajtásában. Eziránt semmi kétség. Minden körülmény, mely eddig is felmerült, azt tanúsítja, hogy a lázongás vezérfonalai bujtogatókra, bizonyos értelmi tényezők kezei közé vezethetők vissza. Ez hivatalosan is ki van fejezve azon rendeletben, melyet a kir. főügyész ezen ügyre vonatkozó bűnvizsgálat tárgyában az illető kir. ügyészekhez intézett, s melyben következő nagy fontosságú nyilatkozatok, s utasitások is foglaltatnak ; „Kijelentem ezennel a kir. ügyész urnák azon, minden gondolkozó ember által osztott véleményemet, hogy valamint bizonyos az, hogy ezen mozgalom ily mérvéket, s ilyen irányt némely hatósági személyek, s némely úgynevezett uri osztálybeliek könnyelmű, meggondolatlan magatartása vagy épen bűnös erkölcsi konnivencziája nélkül soha nem is vehetett volna, — épen ugy lehetetlen, hogy eredménytelen legyen ezen vizsgálat, ha csak azt az illető közegek titkos hajlama, kötelességfeledkezett részrehajlása vagy épen bűnös egyetértése készakarva meg nem hiusítja. „Ez esetben tehát nem arról van szó és leend szó, hogy a vizsgálat néhány félrevezetett, buta suhanczot, együgyű napszámost és inasgyerekeket vessen oda a megtorló államhatalomnak — hanem azt várjuk az illetőktől, hoyy a bíróság elé állítsanak mindenkit — foglalkozás, társadalmi állás, rend, rang és ruházat különbsége nélkül, a ki akár tanácscsal, akár példával hozzájárult ezen lázadáshoz, mely a hazára és a nemzetre már is annyi kimondhatatlan kárt és szégyent hozott* Ezekből a következtetéseket jövő alkalommal fogjuk levonni. Jogeset. Ha a perköltség iránti intézkedés az ügy érdemben kelt bírói megállapodás folyományának tekintetik is: mindamellett, ha az ügy érdemben a bírói határozat felülvizsgálható nem volt is: a legfelsőbb törvényszék a perköltség iránti határozat felülvizsgálatába mégis bocsátkozhatik.