Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 84. szám

Budapest, 1883. Szerda, Szeptember 5. 84. sz. Huszonötödik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKICSARNO Tartalom: Jogi haladásunk ujabb ténye. — Polgári jogesetek. — Tanulni, szabályzat^ — Rendelet. Jogi haladásunk ujabb ténye. A középkor egyik jog- és szabadságellenes tényezője ismét megjelent előttünk. Az ököljog, a mennyiben a büntetőjog szükséges biztosítékok nélkül érvényesíttetik, megint uj területet nyert, ujabb malomra emelkedett. A statárium ujolag kihirdettetett! Az ósdiak, kik jajongnak az ősi institucziók után, az ósdiak, kik epedve merengenek azon boldog idők felett, midőn a magyar bűnvádi törvénykezésben is korszerű törvény helyett birói önkény — a védelem és szabad akarat jogosultsága helyett a bot s korbács uralkodott — most örömnapra ébredhetnének. Most diadalt ülhetnek ők, kik a modern jog vívmányai, a korszerű, szabadelvű jogi intézmények romjain újra felépíteni akarnák a régi hűbéri rendszer sötét, halottas szagú épületét, melyben, a magánjog szakában a kiváltságok és jogi korlátoltságok díszelegtek; a büntetőjog tekintetében pedig a szellemi és physikai tortura véres eszközei vitték a főszerepet. Mert a statárium is^egyik kiegészítő részét képezé az ősi jogrendszernek, — melyre a mai felvilágosult, előhaladott szellemek szégyenkedve, pirulja tekinthetnek vissza, azon barbár kinövései miatt. mely. k az emberiség igényeit nem kevésbé mint a jogkövetelményeit kímélet nélkül l:1bbal tiporták. Az igaz, a statárium is (a Standrecht) csak épen olyan magyar ősi nemzeti jogintézmény, mint akár az ősiség, akár a municipium és a vár- és megyei szervezet: t i. tisztán német alkotás, a német sovány, sivár talajról a magyar szabad földbe átültetést produktum,mely a német separatisztikus torvényhozásokban legújabb időkig fentaitotta magát, a híresztelt német kultúra nagyobb dicsőségére. De hiszen a mi nagy szellemeinknek, kik a hxlbéri kor sötétségében ábrándoznak, az mindegy, elég, hogy az régi, ősi intézmény, kegyelmet előttük mi sem találván, mi az uj kor szüleménye, mi a kifejlődöttebb szellem teremtménye. Már pedig ahhoz, hogy a statárium reLdszere ellenében erős állást foglaljunk el, nem is szükségeltetik valami fellengző reform-szellem, nem valami tuláradozó liberalizmus — elé^éges lehetne arra maga a jogérzék, a jogfogalom szilárd meggyőződéssé alakulása, szóval a valódi, meg nem hamisított jogeszme magaslatáia való felemelkedés. Mert nincs a bűnvádi jogszolgáltatásban intézmény, nem véve ki sem az írásbeliséget, sem az eljárás titkosságát, sem a népelemnek a birói hatáskörből való kizárását, mely a jog biztosítékait annyira veszélyeztetné, tehát a jogeszmének valósítását oly mérvben mpghiusithatpá: mint azon önkényes eljárás, mely a statáriumnál követtetik. Itt, habár minden staíáriális vádlott mellé kell is védőt rendelni, megszűnteiéinek a valódi védelem jogosultságai, melyek az ártatlanságú a'-, a bűnösség jogos fokozatának, a beszámithatóságnak megalapítására döntő befolyással bírnak, a mi nélkül pedig alapos itélet, igazságos bűnhődés nem is képzelhető, annál kevésbé léesithető lit a bi'onyitási eljárás, mely az igazságos bíráskodás létfeltétele, melynek tüzetes, kimerítő voltát a marasztaló itélet mnlhatlanul szükségei;, csak paródiája a valódi bizonyolásnak, a bűn s bűnösség biztos kivilágításának. Oly bizonyítási eljárás, melynek— épena'egnagyobb büntettek, melyekre alkalmaztatik a statárium — ny< lez napnál tovább nem szabad terjednie, jogi bizonyosságot előáditani képtelen, még önbeismerésnél is, mely tapasztalatként hamis, színlelt is lehet. Ily eljárási gyorsaság mellett azután természetes, hogy a statárium alapszabályául fogadtatott el azon elv : hogy a rendes törvénykezési formaságok abban mellőzendők — mi azonban minden esetre ajogbiztos:ágnak lábbal tapodá a. Mit mondjunk oly rendszerről, melyben a rendem büntetést a halál büntetés kéjezi, melyet a legnagyobb mérvben rögtönzött bizonyítási eljárás alapján kimondani lehet; s a melyben két tanú vallomása elégséges, hogy valaki kötélre jusson ! És nem kell-e pirulnunk oly bűnvádi eljárás alkalmazásánál, melyben a halálos itélet szinte rögtömözve egy pár óra múlva már végre is hadatik — a nélkül, hogy az elitéit perorvoslatot haszna hatna ! Tehát asaiáriális bíróság kiváltságosán csalhatatlanságot arrogál magának, — csalhatlanságot az igazssgkiderítésénél, a bizonyítási (járásban s csalhatlanságot az itélet kimondásánál, így ezen bíróság az ország minden bírósága fölébe állíttatik ; hatalma, jogi ereje messze felül múlja az ország minden fórumának, a felsőbb bíróságoknak hatalmát is. Már pedig ezen biróság alakítása, bíráinak minősítése épen nem nyújthat igényt ily kiváltságos fölényre, •— miután azok az els6 fokú bíróságok köréből jönnek elő. és lehetnek ajogi érettség s tapasztalt-ágban magasra még nem is emelkedhetett egyes biróságok tagjai, is. És ily rendszer, ily eljárás még a 19-ik század vége felé is fentartatik, ujabban és ujabban igénybe vétetik, — minden tekintet nélkül a cultura jelenlegi viszonyaira sazon igényekre, melyek ugy az emberiség, mint a személy szabadság s jogbiztosság tekintetében — és pedig jogosan emeltetnek. Fentartatik akkor, midőn a kiváltságok minden téren kiirtatnak, a hűbériség rendszeréből még fenmaradt jogi megkülönböztetések eltörültetaek. a jog minden részében az egyenlőség érvényesíttetik. És történik ez, midőn minden részről a kor igényeinek megfelelő, a szabadelvű intézmények behozatala s megszilárdulása felé irányoztattnak a törekvések — akkor, midőn bizonyos ügyekben már aj esküdtszéki intézmény is müküdésben van. így azután megélhetjük még azon állambölcsess^gi tünetet is, hogy az ország egyik felében a statárium — másik felében pedig, ugyanazon közönséges bűntettekre vonatkozólag, az esküdtszékek fognak bíráskodni. Hogy ily abnormis helyzet a jogérzékkel, a jogrend megszilárdításával összeegyeztethetlen — nagyon természetes következtetés. És az, kinek eminenter kellenék őrködni a jogérdekek biztosítása, a mai culturának is megfelelő jogállapotok fentartása felett : az némán nézi el a középkor jogszo'gáltatási műveleteit, a mai társadalom botrányául. Jogeset. A haszonbérlő harmadik személyek ellen sommás visszahelyezést keresettel csak akkor léphet fel, ha azok által közvetve a bérbeadónak jogai megháborMattak ; mi nem forog fenn. midőn az, ki a bérlet tárgyát tulajdonosától megvásárolta, ezen jogát bérbeadás utján tényleg igénybe vette. Bérlő jogsérelem miatt nem léphet fel akkor sem. midőn a tulajdonos és a vevő közt alakult adásvevési szerződésben az köttetett ki, hogy \evoa bérlőt a birtok tényleges átvétele után is egészen a bérleti idő leteltéig a bérletben megtűrni tartozik; miután ezen szerződés feltételeit vevő és a tulajdonos függetlenül a bérlőtől állapítván meg, azokat korlátlanul módosíthatták is, Hexner Jakab — Luzsna község, Szerqfin Máté és Nikola Antal e. rózsahegyi jbiróság előtt sommás visszahelyezést pert tett folyamatba 1882. évben bizonyos korcsináltatási jog bérletére vonatkozólag — Járásbíróság 1883. február 15-én •2G0. sz a. felperest keresetével elutasította, a perköltségeket kölcsönösen megszüntetvén ;