Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 81. szám

hogy az ellene foganatosított végrehajtás ellen annak időjében törvényes jogorvoslattal élhetett és ez által kereseti károsodását megakadályozhatja volna; tehát a saját mulasztásából is eredett károsodásért alperes ellen jogos igénye nem lehet.* (1&83 aug. 14. — 5506. sz. a.) Eötvös Károly védbeszéde. (folytatás.) Feltaláltatott a hullacsenipészet, a hullausztatás theoriája; de hogy lélektanilag hogyan volt az lehetséges, hogy az azonosság annyi kétségtelen jele es bizonyítéka daczára valakinek eszébe juthatott, hogy hullacsempészet forog tenn, arról késóbb fogok szólani Most csak azt jegyezem meg, hogy a magánvádló azt feleli a hulla azonossága vagy nem azonoságára nézve, hogy Solymosi Eszter ruhája egy idegen hullán volt ós így ez nem bizonyít semmit, sőt azt mondja, hogy tény, a hullán talált ruha Eszter hullájáról való, mi szintén a gyilkosságot bizonyítja. Tehát azt mondja : tény. Már t. maganvádló ur. ha valaki ténynek állit oly dolgot, melyet sem maga nem látott, sem senkitől nem hallott és a melyre nézve objektív bizonyíték nincs és a melyet nem tud támogatni semmivel, akkor elhiszem, hogy fenn foroghat gyilkosság, de különben nem. Miért tény ez ? hogy lehet az ilyen állítást a világba kilökni bizonyíték nélkül ? Ki látta, hogy azon ruha Solymosi Eszter testéről vetetett le, mely különböző volt a dadái kullától ? Ki látta, midőn megélték ? Ki Játia elejétől az egész dolgot. Van arra csak egyeden bizonyíték ? Nincs és nem is fog lenni, és igy eredmény sem lesz, hogy valaki azt állithassa, hogy tény, mikép azon ruha Solymosi Eszter testéről vétetett ; ahoz nagyon sok bizonyíték kellene, annyi, a mennyinek milliárdnyi részét sem képezi vádló egyszerű állítása; tudni kellene, hol volt a hulla a melyről a ruha levétetett, ki vette le, ki adta át, és ki öltöztetie a dadái hullára, hol történt az öltöztetés stb; hzek azok, a miket tudni kellene és a melytk nélkül az egész nem egyéb mint üres beszéd, s e nélkül nem fog találni a magánvádló bíróságot az országban soha, mely ezt ténynek fogadja el. Van azonbenegy köjülmény, a mire a magánvádló figyelmet felhívom, t. i. hogy a vizben levő hula egészen másként rothad el, mint a földben hvő hulla. Ha Solymosi Eszter teste a földben volt és az a ruha rajta lett volna, nemcsak azon foltok lennének láthatók a ruhán, hanem tö! bek s másfélék, lízéit ajánlom, vegye figyeembe nemcsak azt, a mit itc az egyetem szakértői mondanak, a minek ugy látszik nem hajlandó hitelt adni, hanem azt is, mit Európa hatalmasabb nemzete.nek kiváóbb tudósai és oly emberek mondanak, kiket, higyje cl, nincs zsidóknak annyi pénzük, melylyel őket meg lehetne vásárolni. — Ha ezt figyelembe veszi, meggyőződhetik arról, hogy a földben levő "hulla rothadása mikép történik, hogy azon rothadásból minő foltok támadnak a ruhán és hogy azon foltok az itteni ruhákon néni voltak. És hogy messze ne is kelljen mennie, visszaidézem azt, a mi itt az egyetemi szakértők által e tárgyban mondatott. A mi azon feltevést illeti, mondja Scheuthauer, hogy ezen ruhák talán más hullán leltek volna ; tegyük fel, hogy ezen ruhá*', mint Scharf Móricz mondja, azonnal adattak fel Eszterre, s annaí hulláján maiadtak mindaddig, mig a hullacsempészekuek azokra szükségük nem volt; a dadái hulla felölöztetéséhez anynyit lehetne mondani, hogy a ruhák legalább két hónapig, de talán még tovább is Eszter hullájáu voltak. Jgen, csakhogy ekkor a földbe elásott Eszter hulláján vörös vérfesteny által megfestett, savóval telt fehamhólyagok keletkcaek volna, melyek felpattanva, a bennök levő haemoglobinnal áztatott ruha egy másik hullára adatott volna és akkor azon két nap — mert azt mondják, hogy a hulla két napig volt a tuiaj alatt — elégtelen lett volna arra, hogy a vér kimosódjék anynyira, hogy a spectroskop segítségével, melyet dr. Eeiletár használt, nyomai fölfedezhetők ne lettek volna; mert ezen készülékkel meg ismételt mosás után is meg lehet a vérnek legkisebb nyomát is állapítani. Azt is mondta Scheuthauer, hogy még akkor is, ha éveken át lothadási folyamatban volt a holttest, a legkisebb mennyiségben is föl lehet a haemoglobint fedezni; itt pedig nem konstatáltatok semmi ; már pedig Felletár föltalálta volna a legkisebb részt is. Az azonosság praegnans jele és bizonyítéka, maga a festék is ; fekete festékért volt utoljára Solymo-i Eszter és ugyanazon festék találtátólt kezén, ugyanazon kötelékben, milyent minden paraszt leány használ e vidéken. Igaz, mondják : a festéket könnyű a kézre kötni. Ezt könnyen lehet mondani, de a ki állítja, annak bizonyítani is kell, hogy más kötötte a kendőt a hulla kezére, puszta állítással nem talál Magyarországon egy törvényszéket, mely ennek hitelt ad. A legfontosabb bizonyíték azonban az úgynevezett tehéntaposási hegjegy, melyet hiába hagyott ki a vizsgálóbiróság az eljárási jegyzőkönyvből, és mely hiába hagyatott ki az első szakértők bonczleletéből. Itt az több tanúvallomásokkal lett bebizonyitva. Mindenekelőtt méltóztassék emlékezni, hogy Szakolczai Julcsa elmondotta itt, hogy ö meglátta a tehéntaposási heget Eszter lábán ; de Solymosi Jánosnó maga is elmondta, hogy hat—hét hónappal elveszte előtt heg támadt Eszter Iában ; Szakolczai Julcsa meztelen lábán mutatta meg a helyet, hol a heg Eszter lábán volt; Zurányi részletesen elbeszéde és gondosan le is rajzolta a heg alakját a láb azon táján, a hol Szakolczai Julcsa mutatta Szűcs János határozottan leirta; Kóii Horváth Géza bonezsegéd pedig, ki hivatalos minőségben volt alkalmazva, június ll-en a törvényszék előtt hit alaMi vallomásban mondja, hogy a lábujj tövén a lemosás után is egy igen jelentéktelen, alig néhány milliméternyi vooal maradt; tehát még Horváth Géza is, ki pedig ha tüzetesen kérdeztetett, nem igen emlékezett semmire, világosan kijelentette, hogy a heg ott volt a lábon ; s végre. Kiss Jenő bonezorvos július 11-én állítja, hogy az öreg ujjtól a n-gyedtkij találtunk egy kis vonalat, azonban ezt nem tartottuk érdemesnek a jegyzőkönyvbe felvenni. E megjegyzését dr. Kissnek igazolja Zurányi is, ki a negyedik ujjig rajzolta a lehéntaposást és ugy irta le a heget, mint dr. Kiss Jenő, Szűcs János is azt vallotta, hogy a heg inkább hosszúkás volt. Vannak tehát hit alatti tanuk: dr. Kiss Jenő és Horváth Géza, valamint Szűcs János és Zurányi Kálmán. Szakolczai Julcsa nem lett meghitelietve, de az ó vallomása is jelentékenynyé válik azoké folytán, a kik azt állítják, hogy Solymosi Eszter lábán életében láttak a heget, látták ezt a dadái hulla lábán is; igaz, hogy a magánvádló Zurányi és Szűcs tanuk vallomása ellen kifogásokat tesz, de olyanokat, a melyeket feleslegesnek tartok tárgyalni, mert azok sem alakilag, sem tartalmilag figyelembe nem vehetők. Es ha csak némi súlya volna is ezen kifogásoknak, tárgyalnám azokat, de ha csak a hit alatti tanukat ves szűk is figyelembe, még akkor is világos, hogy 4 tanú kons atálta ezen heget. Azonban nem folytalom tovább, hanem állítom azt, hogy az elfogultságnak nagy mértéke kellett ahhoz, hogy valaki az azonossági bizonyság ezen mértéke mellett és a heg jelenlétében nyilatkozó positiv bizonyíték daczára is kétségbe merje vonni a hullának Sólymost Eszterrel való azonosságát. De van még egy hatalmas bizonyíték, a mely iránt én kérdést teszek, ha valaki az azonosságot kétségbe vonni merészli, és ez az, hogy mondja meg : a dadái hulla ki volt? Mert ha egy leány bizonyos ruhában elvész, a Tiszaparton husz kilométernyire a Tiszánál lejebb és 79 nap múlva ugyanazon ruhában és alakban egy hulla megtaláltatik, ha akkor még is találkozik ki kétségbe meri vonni az azonosságot, elő kell állania azon bizonyítékkal, hogy hát a hulla kicsoda ? Mert ha daczára a ruha ugyanazonosságának, daczára annak, hogy a rothadás foka megfelel az eltűnési időnek, daczára, hogy a kor megfelel Eszter korának, daczára annak, hogy a szőrzet és szemnek szine megfelel, daczára, hogy avizbefulás sincs kizárva, mint halál-ok, daczára a specziális hegnek, valaki mégis, kétségbemeri vonni az azonosságot Eszter hullájával: annak keresztlevelet kell kiállítani azon hulláról, mert a nélkül puszta beszéd a kifogás, s nem egyéb, mintfelbujtogatása a nép gyöngéd érzelmeinek. A hullán talált azonossági jeleket megsemmisíteni a vizsgálat közegei nem voltak képesek, azok jelentőségét sem lehetett félreismerniök semmiképen, de miután a rituális gyilkosság gondolatában már annyira bent voltak, hogy abból kimenekülni többé képesek nem lehettek, nekik lehetetlen volt elismerni azt, hogy az ép uyaku hulla Solymosi Eszter hullája legyen. Gondoskodni kellett tehát, miként lehetne az azonosságnak a már kétségbe nem vonható bizonyítékait valahogy kikerülui, vagy ártalmatlanná tenni. Volt egy forrásuk, a honnan merítették a bölcsességet ós annak titkait, az a forrás, a melyre már előbb is rámutattam, a hvpothtsiseknek kifogyhatatlan gazdag forrása A bonezoló orvosok a jobb kar alatti részének izmát eltávolítva találták; — nem keresték, nem gondol-