Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 80. szám

és neje hagyatéki ingatlanait természetben* jelölje, és adja ki az illetők részét és annak folytán az elöljáróság a természetbeni felosztást tón) leg eszközölte és az 1—3. pontok alatt felsorolt pertárgyaknak "A-öd részét nekik természetben megjelölve át is adta volna a hivatkozott lanuk esküvel erősi'ett vallomásai által nemcsak hogy raegczáfoltatik, hanem igazoltatik azon döntő befolyással bíró tón) körülmény is, hogy az eiöljáiósági tagok egyenesen alperesek felszóllitása folytán szálltak ki velők az emiitett helyekbe/, és a felmérést és természetbeni megjelö'ését az osztályrészeknek alperesek tették meg ; ők ástak az elkülönítő vonalokon gödröket, és búztak barázdákat; az előljárósági tagok pedig csak ellenőriztek a felmérést es akkor alpereseknek az elöljáróság által osztályrészeik nem jelöltettek ki; alperesek akkor azokat birtokba nem vettek, hanem azon kijelentést tették, hogy felpereseket fel fogják szóllitani, hogy egyezzenek ki és részük felett sorsot húzzanak. Alperesek beismerése által bizonyítva van, hogy ők az 1—3 pont alatt fel-orolt ingatlanoknak 3A öd részét, habár felperesekkel a felosztás iránt nem egyez tek ki. birtokokba vették ós részint megjelölték, részint mégis munkálták: bizonyítva vau azon másik dönlő körülmény is. hogy a perlágyát képező ingatlanokat 1881. év marozius haváig és illetve az alperesek által történt birtokba vétel előtt leiperesek békésen bírták. — Az előadottaknál fogva, és tekintve, hogy alpereseket közös osztatlan hinokba I t<. bevezetés, még azon esetb-n. ha felpei esekkel szemben jog hatályai bírónak tekintethetnék is, stin jogosította fel a közösségnek önhatalmú megszüntetésére és a peres ingatlanoknak természetbeni birtokba vételére ; t. i. s/5-öd részének bii tokbavételére kizárólagos és Vs-öd résznek elkülönítve felpereseknek kijelölésére még pedig annyival kevésbé, mert alpereseken kivül még más örökös társaik is lettek azon ingatlanokba bevezetve, a kik a természetbeni osztály megtételénél nem működtek közre és alpereseknek a fentidézett közokiratok szerint osztályrészük nem is teszik azon ingatlanoknak 3/5-ödét, miként ők birtokba vették és maguk is beismerik, hogy azon inoatlanokban felpereseknek is vannak részeik és ők a felosztás és birtokbavétel ellen liltakoztak is ; tekintve továbbá, hogy törvény szerint senkinek nem szabad mást önhatalmúlag birtokában háboritni, a birtokháboritás pedig épen személyes cselekvényekben nyilvánul és minden önjogositott egyén saját cselekvényeért felelős ; azok pedig alperesek ellenében a fentebbiek szerint perrendszerüen igazolva lettek és szavatosságnak ily esetekbea nincs helye ; tehát alpereseket az 1—3 pontok alatt felsorolt ingatlanokra nézve birtokháboritóknak nyilvánitani és a visszaadásán elmarasztalni, a gödrök betöltésére kötelezni és a további beavatkozástól felperesek viszszahelyezése mellett eltiltani kellett. Felpereseket keresőtöknek az Ítélet jecdelkező részében körülírt legeltetési jog birtokba és használatába való viszszahelyezés iránti iészével azért kellett elutasítani, mert azon állításukat, hogv alperesek a négy holdnyi lerületü legelő rész után. melyet felperesek birtak és hasznai ak. marhákat hajtottak volna ki a legelőre ós illetve, hogy alperesek őket korábban gyakorolt legeltetési jogukban küJjelekben nyilvánuló cselekmények által korlátozták avagy megakadályozták volna, nem igazolták ; alpereseknek azon állítólagos kijelentésük pedig, hogy azon négy holdnyi területű legelőhöz jogot formálnak, azt használatba veszik és a legeltetési jogot azon négy hold legelő hely arányában jövőre is használni fogják, valamint azon a hivatkozott tanúik vallomásai által különben igazolt körülmény is, hogy Zeha Tógyer alperes egy holdnyi területű legelőhöz a legeltetési jogot átengedte Botos Andrásnak, egy magukban birtok haboritási cselekvényt nem képeznek és jeledül a bérleti szerződés folytán nevezett a'peres es a haszonbérlő között csak személyes jogviszony kelettkezett, és ez birtokháboritás alkatelemének nem tekinthető. A marosvásárhelyi kir. Ítéli) tábla 1882. évi június hó 6-ik napján következő ítéletet hozót. „Az első bírósági ítélet azon nem felebbezett részében mely szerint felperesek az 1881. évi 310. számú keresetüknek azon ágával miszerint a mfrátái 209. tjkben 1612a 16226 1613, helyrajzi számok alatt felvett hat hold terülelü, a többi mfrátai birtokosok legelőjétől természetben el nem különített legelőjük után gyakorolt legeltetési joguk használatába Í vissza helyeztetnének s alperese % további \ beavatkozástól eltiltassanak feltétlenül ; elutasittattak, érinilenül, a többi részében pedig — az alperesek által felpereseknek megtérítendő perköltségek összegének 76 frt. 87 krra. leszállítása mellet — a felhozott első bírósági indokokból heljben hagyatik. Felperesi ügyvéd felebbezési munkadija és kiadásai a 4 frt. 15 kr. bélyegeken kivül 4 frt. 50 kibán állapittatnak meg saját felével szemben. A vi. kir. Guria következőleg határozott : „Mindkét alsóbiróság Ítélete inegváltoztattatik és felperesek visszahelyezés iránti keresetükkel egészben ehitasittatnak, a perköltség pedig kölcsönösen mcgszüntettetik. Alperes ügyvédének fellebbezési munkadija bólveg kiadás nélkül megbízói irányában 5 frtban állapittatik meg. Indokok: Tekintve, hogy birtokháboritás csak önhatalmú eljárás által követhető el, jelen esetben azonban, miután alperesek bírói határozat alapján s bírói végrehajtó, illetve kiküldött közreműködése meilett lettek a birtokba behelyezve, utóbbiak önhatalmú ténye nem forog fenn, s annak eljárása alpereseknek birtokba vezetése körül, jelen viszszahelyezősi per keietén kívül esik; ennélfogva felperesek a megháborított birtokba visszahelyezés iránt támasztott keresetükkel elutasitandók voltak. A perköltség tekintettel a per körülményeire lett kölcsönösen megszüntetve. (1883. július 13. 4385. sz. a.) Eötvös Károly védbeszéde. (Folytatás.) A boiiczoló orvosok azt mondják, legalább 18 — 20 éves, az egyetemi szakértők azt mondják, 14—17 éves. Miutái nap, hét, hónap számra csontokból a kort nem lehet megállapítani, az egyetemi szakértők megengedik a 14 evet. A külföldnek nagyhirü tekintélyei szintén sőt egyenesen kimondták, hogy az a nő, kinek a hullája volt ez, az ivaréves korszakban, a pubertás korszakában volt, abba epén csak hogy belépett. Igaz. hogy a bonezoló orvosok általam fel nem fogható bátorsággal mind ezen bizonyítékok daczára megmaradnak a maguk véleménye mellett, pedig napnál fényesel bben igazolva van, mert saját beismerésükkel subjektive, látleletükkel objektíve vín igazolva, hogy ők mindazon hullarészekxek a vizsgálatát, melyekből a hulla korát meg lehetett vclna határozni, gondosan mellőzték ; ellenben mindazon je enségek, melyekből ók a kort megállapították' a kor megállapításánál alkalmatlanok. Sőt daczára ennek Tidjtier Soma, Kiss Jenő, megkísérli a kir. tudományos egyetem szakértőinek véleményét egyenesen megostromolni. Azt mondják: a homlokcsont homlokvarrata el volt csontosodva, tehát legalább 18—20 éves volt.. Ez irtóztató tévedés. Az orvos-növendéket, ha ilyet állítana, megbuktatnák a rigorozumon, mert a homlokvarrat kereszt-koponyáknál nem csontosodik el 80 esztendős korban sem, nem keresztkoponyáknál elcsoutosodik két esztendős korban, ugy hogy ez alapon a'.t a hullát mondhatták volna 3 esztendős leánygyermek hullájának is. így áll a dolog ezzel először. Másodszor azt mondják, hogy tömött volt a koponyacsont. De meg nem vizsgálták, mert a látleletben szó sincs róla. Másfelől pedig akármily tömött volt, abból kort megállapítani nem szokás mert nem lehet. Azt mondják harmadszor, hogy a kor megállapításánál az az általános fejlettséget mutatta, de hogy mit értenek ez alatt, megmondani egy szóval sem tudták. Kiss Jenő próbálta, azt mondván, hogy egyik csípőtől a másikig megmérte, aztán Horváth László a koponya kerületét megmérte. Kiss Jenő az üreges csontokat megtapogatta, aztán mondotta valamelyik azt is, hogy a mellcsont domborusága volt az alap stb. — De mindezek oly dolgok, hogy Európa e nembeli szakférfiai közt nincsen egyetlenegy, de a világon sincsen, a ki megengedi, hogy ezekből kort megállapítani lehet; ellenben igenis az emlőrészek, és azok kifejlődése, azok külső és belső részletei, továbbá a nemzöszervek és azok külső és belső részletei, továbbá a petefészek megvizsgálása hosszam szempontjából, mely ezen orvosoknak saját bevallásuk szerint eszükbe sem jutott, továbbá a méh megmérése, nagysága, alakja, mindezek alkalmasak lettek volna a kor megállapítására, de a bonezoló urak mindezt gondosan kihagyták a látleletből ; már pedig ily körülmények között a kor megállapítása iránti vélemén)ükie súlyt fektetni nem lehet. Ostromukat, a melylyel ők az illető egyetemi szakértők véleményét megtá-