Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 79. szám

Budapest, 1888. Péntek, augusztus 24. 79. sz. Huszonötödik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARHO Tartalom: Jogeset. — Eötvös beszédje. — Eendeletek. — Cnriai Értesítő. Seriesztöi szállás ai. 1-töl tirály utca 54. sz a. Tekintve, hogy lapunkat folyvást s pontosan küldjük azoknak is, kiknek előfizetési idejük májusban vagy júniusban már lejárt, tisztelettel felkérjük előfizetőinket, méltóztassanak az esedékes előfizetési dijakat mielőbb megküldeni. — Mindent elkövetünk, hogy tisztelt előfizetőink igényei, főkép gyakorlati érdekei kielégíttessenek ; lapunk hetenként háromszor jelenik meg, nagy három hasábos formában, és kapcsolatosan a Curiai Értesítővel, mi csak lapunk számára van engedélyezve — és előfizetési ára mégis évnegyedenként csak 3 forint. Egyszersmind '.öbb oldalroli kérdezősködés folytán jelentji k, mikép felsőbb bíróságainknál a közbenjárást, szorgalmazást készséggel eszközöljük és az ügyekről felvilágosítással s részletesb tudósítással is szolgálhatunk. Szerkeszt. Jogeset. Magában az eltiltás nem képez oly tettleges cselekményt, mely az egy évi békés birtoklás megszakításának tekintethessék s igy a sommás visszahelyezés alapját megszüntethetné. Tatár József Sárkeresztur birája Holczer József e. 4 és fél hold ingatlan visszabocsátása, illetőleg sommás viszszahelyezés iráct 1882. áprilban a sárbogárdi jbiróságnál pert tett folyamatba, melyben megejtett póttárgyalás után — Járásbíróság 1882. okt. 10-én 190S. sz. a. kötelezte alperest a kereseti 4 és fél hold sárga földes gödröt, mely téglavetőnek is neveztetik, felperes község birtokába s használatába 3 nap alatt kibocsátani és a napidijakon felül 39 frt 20 kr. perköltséget megfizetni; „mert fe'peies keresetlevelében előadja, mikép alperes 1882. március 30-án a kérdéses, a lakosság által emberemlékezet óta kizárólag használt gödröt önhatalmúlag körülárkoltatván elfoglalta s használatából azokat kizárta. „Alperes védekezésül előadja, hogy a kérdéses birtokot a keresetben kitett időben nem ő foglalta el, mert ezt tennie jogában nem is áilott, minthogy ő mint a regálejognak csak kis részbeni birtokosa, illetve tulajdonosa azt nem is tehette, hanem a körülárkolást mint jogos birtokos s tulajdonos a sárkereszturi közbirtokosság teljesítette s igy csak is ez lett volna perbe vonható. Tagadja alperes azt is, hogy a község közönsége azon gödröt valaha használta volna, s hogy azon ingatlannak egyátalán békés s háborithatlan használatában lett volna. „A mi azon kérdést illeti, hogy az árkolást a közbirtokosság mint jogos tulajdonos teljesítette e ? ez a per során megczáfoltatott következőkkel: Ugyanis Magasházi F. tanú szinte a közbirtokos püspök gazdatisztje azt vállá, hogy azon sárga földnek részbirtokosai, névleg Pick és Freid is több izben felszólították, hogy azon sárga földről a földhordást tiltsa el, a többi birtokos azonban őt arra nem szólította fel; igy tehát az árkolást nem is a közbirtokosság teljesítette, mert arra a püspök ispánja Magasházi a többi közbirtokostól felhatalmazva nem lett, a mint ezen felhata'mazását Írásbeli okmánynyal igazolni nem is tudta. Fuchs, Róka, Visek és Forits tanuk pedig egybehangzólag bizonyítják, hogy őket az árkolásra alperes Holczer fogadta fel s fizette ki nekik az árkolási dijt. — Igaz ugyan, hogy ezek közül Fuchs s Róka azt vallják, hogy az árkolásnál Magasházi ispán is jelen volt; Vikes s Fórits pedig azt vallják, hogy az árkot Reiber György püspöki csősz mérte ki a tanuknak ; ámde a püspök mint szinte közbirtokos az árkolási bérhez mivel sem járult s igy az árkoltatás egyedül alperes müve volt ; miből folyólag az árkolást nem a közbirtokosság eszközöltette, hanem csakis alperes, ki mint ilyen s a regálejognak kis részbeni birtokosa önhatalmúlag az összes közbirtokosság hozzá'árulása nélkül nem teljesíthette ; s igy kereset egyedül alperes ellen helyesen indíttatott, miután itt a többi közbirtokos ténye nem forog fenn. A mi a másik kérdést illeti, hogy a község azon ingatlannak egyátalán békés s háboritlan használatában volt e ? erre nézve a perben következő adatok merültek fel: „Igaz ugyan, mikép Magasházi vallomása szerint 1868. évtől folytonosan tiltva volt felperes közsé^beli lakosoknak kérdéses gödrökből a földhordás s az ottani legeltetés; ámde ezen tanú, ugy Kiss János s Reiber György tanuk vallomása is figyelembe nem vehető, mert a püspök az ingatlanban szinte részbirtokos s egyik tanú az ő gazdatisztje s a másik kettő cselédje s így kifogás alá esnek; miután a püspöknek is mint közbirtokosnak érdeke az, hogy a földhordástól a lakosság tiltassék el, mint ez Magasházi vallomásával igazoltatik is. Fuchs Róka Ferencz azt vallja, hogy azon föld egyik részéből a földhordás nem volt eltiltva, tehát ezen tanú vallomása már ellentétben áll Magasházi vallomásával. — Igaz ugyan, hogy Nánási János s a tanuk közül többen azt vallották, hogy azon sárga földes gödörből a falu lakossága hosszas éveken át hordott db Sí földet háboritlanul és olt legeltette is barmait, ámde ezen tanuk vallomása, miután érdekelt felek, figyelembe nem jöhet. Ámde Szabó János kifogástalan tanú, kire e perből sem haszon sem kár nem háromolhat, azt vállá szinte, hogy a lakosság hosszú évek során hordta a sáizó földet azon gödrökből s legeltette ott állatait a nélkül, hogy a földhordásban s legeltetésben bárki által akadályoztatott volna. Továbbá szinte kifogástalan tanú Felső Péter is vallja, hogy Sárkeresztur lakossága mintegy 45 év óta hordja már onnan a sárzó földet s legeltet ottan ; végül Felső Mihály kifogástalan tanú is azt állítja, hogy 50 év óta hordja a lakosság a földet s legelteti ott barmait. „Ezen tanuk vallomásával tehát felperes részéről bebizonyíttatott a kérdéses ingatlannak hosszas évek során át békés s háboiitlan használata. De eltekintve mind ettől, ha a község hosszas éveken át békés s háboritlan használatot nem tudott volna is igazolni, még ez esetben sem lett volna alperesnek joga a foglalást egyedül eszközölni s a községet onnan egyoldalú eljárással kizárni, mert arra alperes a többi közbirtokos által felhatalmazva nem lett s nem is igazolta sem azt, hogy mint a regálejog bérlője lett volna az árkolásra a közbirtokosság által megbízva, sem azt, hogy az árkolok bérének kifizetésével is ő bízatott volna meg. Mindezt ő megbizás nélkül tette, mely eljárása törvénybe ütköző, mert senkisem tulajdonithat magának több jogot, minta mennyivel bír". Kir. Tábla 1883. márczius 14-én 55878. sz. a. megváltoztatta s a perköltségekkölcsönös megszüntetésével, felperest keresetével elutasította következő indokolással: „Ezen egyedül a birtok háboritást megelőző békés használatra fektetett keresetnek helyt adni nem lehetett; mért alperes tagadásával szemben felperes oly békés használati jogot, a melybe sommás uton visszahelyeztethetnék, nem bizonyított. „Azon felperesi tanuk vallomása, kik saját előadásuk szerint a per kimenete által érdekelve vannak, egyátalában tekintetbe nem vehető. Szabó János, Felső Péter, s Mihály tanuk által pedig a keresetben állított békés használat bizonyítottnak azért nem tekinthető, mert ezek vallomásának hitelét megerőtleníti az alperesi tanuk ellenkező vállomása, hogy t, i. a peres terület, a háboritást megelőzőleg, már több év óta tilalmaztatok, s hogy nzok, kik ezen tilalom ellenére azt legeltetés vagy földhordás által használni akarták. — ebben tettleg megakadályozva lettek." Kir. Curia a tábla Ítéletét megváltoztatta, s az első biróságit hagyta helyben, oly értelemben, hogy Sárkeresztur lakói azon jog gyakorlatába, hogy kérdéses helyről sárga földet hordhassanak, s azon legeltethessenek — visszahelyeztetnek; — indokaiból s különösen azért: „Mert Róka F., Szabó János, Felső