Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)
1883 / 78. szám
- 311 — a hol a 3 orvosi tényező közt kiegyeztethetetlen eltérést vagy elkerülhetlen összeütközést lehet tapasztalni, választani kell, mind nekem a védelem, mind a törvényszéknek az ítélet alapossága érdekében,, hogy a különböző nézeteket tolmácsoló tényezők közül melynek nézete fogadtassék el. Ezen eltérések lényegileg, sőt egészben, a mennyiben itt figyelembe vehetők, a következők : vonatkoznak a hulla korára. A bonczoló orvosok azt mondják, hogy legalább 18—20 éves s egyátalán kizárják azt, hogy ezen hulla egy 14 évesé is lehetett. Azonban az exhumáló orvosok, tehát az egyetemi tanárok és a közegészségügyi tanács határozottan megállapítják, illetőleg megengedik, hogy a hulla 14 éves leánytól is származhatott. A további eltérés vonatkozik a halál okára. A bonczoló orvosok azt állítják, hogy az a leány, a kitől az s'ármazott, általános vérszegénységben halt el ; az exhumáló professzorok és a közegészségügyi tanács ezt bebizonyitottnak egyáltalában nem vélik, — Arra nézve, hogy a halált általános vérszegénység okozta volna, a látleletben adatokat felfedezni nem tudtunk ; sőt az exhumáló professzorok szerint jelenségek vannak arra nézve, hogy a halál oka a vizbefulás is lehetett. A harmadik eltérés vonatkozik a halál idejére. A bonczoló orvosok azt állítják, hogy legfőlebb tiz nap óta lehet az illető egyén halott, a kitől a hulla származik ; az exhumálló egyetemi professzorok 6 — 12 hetit állapítanak meg, de a minimális idő nézetük szerint hat hét lehetett. A közegészségügyi tanács azt mondja, hogy a halni ideje meg nem állapitható, a mi más szóval azt teszi, hogy meglehet, hogy ár, Trajtler urnák és társainak van igazuk ; de meglehet, hogy az egyetemi tanároknak van igázok. Itt tehát a közegészségügyi tanác3 mit sem mondott. A 4-ik eltérés vonatkozik a vizbenlét idejére. A bonczoló orvosok azt állítják, hogy a hulla legfőlebb 3 —4 napig lehetett a vízben ; az exhumá ó orvosok az egész időt v^gy legalább annak legnagyobb részét 6 — 12 hétben állapítják meg a vízben eltöltöttnek. A közegészségügyi tanács azonban egy kissé sajátságos véleményt ad, mondván, hogy az 14 és még ennél is néhány napnál tovább lett volna a vizben, nem valószínű. Ebből azt értem, hogy 14—20 napi vizben létet megenged a közegészségügyi tanács, többet nem zár ugyan ki, de nem tart valószínűnek. — Az ötödik eltérés a nemi előéletre vonatkozik. A bonczoló orvosok azt á'litják, hogy a hullán, a míg élt, nagymérvű közösülés gyakoroltatott. Az exhumáló orvosok és a közegészségügyi tanács azt állítják, hogy erre nézve a látleletben egyáltalán nincsenek adatok. — Eltérés van a haj és a szőrzet tekintetében is. A bonczoló orvosok egyhangúlag állítják, hogy a haj és a szőrzet mesterségesen van eltávolítva : szóbeli nyilatkozataik szerint pedig le van borotválva. Ezzel szemben az exhumáló profé-sorok a hajat és a szőrzetet rohadás következtében eltávolítottnak konstatálják. A közegészségügyi tanács pedig itt is bölcs Salamoni Ítéletet akarván mondani, azt állítja, hogy nincs ugyan kizárva, hogy rothadás folytán letörhettek, azonban sokkal valószínűbb, h°gy ugy vannak leborotválva. Tehát itt is a valószínűséget állítja fel a nélkül, hogy positivumot mondana, a nélkül, hogy akár a letörést, akár pedig a rothadás folytán való lemállást, vagy eltávolodást kizárná. Körülbelül igy áll a dolog a körmökkel is A bonczoló orvosok azt állítják, hogy a körmök szépen ápoltak voltak, de elfelejtették a látleletbe felvenni, hogy tapintották vagy metszették-e? Az exhumáló professzorok pedig körmöket nem találván s előttük biztos lévén, hogy a körmökéi nem rohadtak, azt mondják, hogy miután epidermist nem láttak és a körmök meg nem voltak, tehát azok az obdukálás alkalmával sem voltak ; a közegézségügyi tanács pedig igazat adva az exhumáló orvosoknak, azt állítja, hogy miután nincs az orvosi látleletben igazolva, hogy a körmök konstatáltattak, ennélfogva megtörténhetett, hogy június 18. 19. és20-ik napján sem voltak meg. Végre a hulla előéletére nézve térnek el a vélemények, mert a bonczoló orvosok állítják, hogy a hullának oly finom keze, lába volt, hogy durva munkát soha sem végezhetett, s hogy czipőben kellett járnia; míg az exhumáló professzorok azt állítják, hogy ezt nem lehet kimondani, mert az epidermis hiányzott ; mikor pedig az epidermis hiányzik, a szolgálónak is épen oly finomak a kezei, mint a kisassonynak, tehát e tekintetben az obdukáló orvosok véleménye indokolatlan ; a közegézszégügyi tanács ellenben körülbelül annyit mond, hogy azt ugyan nem lehet kizártnak: tekinteni, mikép mezítláb jart és durva munkát végzett, de valoszitjü, hogy mezítláb nem járt és durva munkát nem végzett. Ezek az eltérések, az exhumáló orvosok és a közegészségügyi tanács közt: egymást kizáró elvi ellentétet nem tudok felfedezni; mert ott is, a hol legnagyobb az eltérés, t. i. a vizbenlét idejére a hajzatra és szőrzetre, a hulla előéletére, a kezek és a lábak finomságára nézve nincs elvi és kiegyenlithetlen eltérés. A különbség csak abban áll, hogy a közegészségügyi tanács nagyobb latitüdeban mozog ; pl. a kornak megállapításánál, másrészt pedig azokra a részletekre nézve, a melyeket biztosan, tehát positiv állítanak az exhumáló szakértők, a közegéssségügyi tanács a valószínűséget megengedi. Nem a positivitás az, a melyre a közegészségügyi tanács véleményét fekteti, hanem a valószínűség, mondván hogy nagyon valószínű ez vagy az. Kérdés tehát itt az, hogy mit értünk orvosi valószínűség alatt ós hogy mit jelent jogi értelemben e szó: valószínű, vagy nagyon valószínű ? Mindenekelőtt megjegyzem, hogy valószínűség vagy valószínűtlenség alapján ítéletet hozni, a mely marasztaló legyen, lehetetlen. A valószínűség az ellenkezőt soha sem zárja ki, mert ez nem jelenti azt, hogy lehetetlen, a mi nem valószínű, hanem jelenti azt. hogy a fenforgott viszonyok közt nagyon nehéz, hogy akkép történt legyen1 de nem lehetetlen : a valószínűség mindig bizonytalanság, a marasztaló ítélet pedig bizonyosság Egy élet, egy csomó szabadság, egy csomó vagyon, a becsület megmérhető és a törvény szakaszai szerint is szigorúan megmért dolog, tehát biztos veszteség, biztos büntetés. A valószínűség azonban soha sem biztos, tehát innen is lehet., tul is azon, mi igaz, lehet igaz. lehet nem igaz. Azért a szakértői valószínűség alapján marasztaló ítéletet mondani nem lehet, mert régi elv a büntetői törvénykezésben, mikép ahoz, hogy egy vagy tizenöt embertől az életet, a szabadságot, a vagyont el lehessen venni, nemcsak a szakértő véleménye, a véleményben nemcsak valószínűség, hanem kétségtelen bizonyosság is kell, olyan, a mely aphysika törvényei szerint másként nem történhetett. Azért, mikor a közegészségügyi tanács valószínűségről, nagy, vagy kevés valószínűségről beszél, akkor a fogalmak oly birodalmában mozog, a hova a törvényszék, a mikor ítélni akar, őt nem követheti. Minthogy eltérések vannak a szakértő orvosok véleményei közt, ennélfogva a törvényszéknek feladata, mert csak egy véleményt vehet a bírói intézkedés alapjául, megvizsgálni először a szakértőnek tudománybeii megbízhatóságát és másodszor a szakértő érveinek bizonyító erejét. Ha egyetlen szakértő volna ott, vagy ha több szakértő volna is, de azok egy nézeten volnának, akkor megbízhatósága fölött nem foroghatna fenn kérdés ; de miután több a szakértő, s véleményeik eltérnek; miután dr. Trajtler véleménye szemközt áll Scheuthauer egyetemi tanár ur véleményével; dr Kiss Jenő véleménye, doktor Mihálkovics egyetemi tanáréval, sKéri Horváth Lászlóé doktor Belkiével, a közegészségügyi tanács véleménye pedig szemközt áll valamennyinek véleményével: a törvényszéknek ily körülmények között nincs egyébb teendője, mint először megvizsgálni ezen szakértők tudománybéli megbízhatóságát, s másodszor midőn erre nézve felvilágosítás*, szerzett magának, megvizsgálni érveinek bizonyító voltát. Itt sajnálaital kell megjegyeznem, hogy ezen pontig jutva, nekem is véleményt kell mondanom mindenekelőtt a közegészségi tanács felett. Sajnálattal mondom előre, hogy azon vélemény a közegészségügyi tanácsra nézve nem lesz kedvező. A szakértők ugyanis a törvényszék előtt tanuk ; a szakértők természete, törvénykezési szereplésének alakszerűsége, szavaiknak bizonyító ereje mind akként ítélendő meg, mint a tanú szereplése, mint a tanú szavainak bizonyító ereje ; a különbség az, hogy a tanú tanúságot tesz eskü alatt oly dolgokról, melyeket árzékeivel észre vesz, de azoknak okait nem kutatja, azoknak okai iránt meg sem kérdeztetik. Azon jelenségnek természete felett ítéletet teremteni, azt megállapítani, a szakértők vagy a bíróság hivatása. Azok természete fölött Ítélni a bíró van hivatva. A tanú egyszerűen érzéki jelenséget állit a törvényszék elé, hallott, látott, tapasztalt, érzett do'gokat stb. A szakértő nyilatkozata szintén ily termé•zetü, de más eredményére nézve; a