Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 74. szám

— 296 — tatást 500 írtért elvállalta s előlegképen 80 irtot Vogel Amseitől fel is vett. Az alku megtörténtével Yogel Amsei azt mondotta, hogy a hullát két zsidó a szentmártoni révben fogja neki átadni, utasítván öt, hogy azt tőlük átvévén, Eszlárig szállítsa s ott ereszsze szabadon. Június 7-én szeklencei tutajosok (Hersko Dávid és társai) haladván el Kerecseny mellett, minthogy közöttük felismerte régi ismerősét, Hersko Dávidot, sajkán elment annak tutajához s megbeszélvén vele a dolgot, Hersko Dávid a hullaszállitást 120 írtért elvállalta; mire ő utasította, hogy 'Párkánynál kössön ki, a hol a hullát szándékozik neki átadni. Erre Hersko Dávid tovább utazott, ő pedig június 10-én este a hullának átvétele végett elindult a szentmártoni révhez. Június 11 -én reggel megérkezvén a szentmártoni révhez, a Tisza parton GTOSZ Márton és Klein Ignácz tisza-eszlári zsidókat pillantotta meg, kik kocsiban a hullával reá várakoztak ott s miután magukat kölcsönösen megismertették, nevezettekkel ezek kocsiján Tárkányba utazott. Oda szállítva, délután 3 óra tájban Tárkányba érkezvén, a hullát a kocsiról levették, s ő azt a kocsin volt deszkából készített kis tutajon a vizbe vive, Hersko Dávidnak átadta s a kikötött jutalomból 40 irtot adott neki. A két tisza-eszlári zsidó tőle azzal vált el, hogy sietnek, mivel még a hulla ruházatáról kell gondoskodni, kijelentvén, hogy azt az eszlári parton egy asszony fogja átadni s egyúttal kitanítván, hogy a hullát miképen kell felöltöztetni, különösen hangsúlyozván, hogy a festékes kendőt a hulla egyik csuklójára kell kötni s a hullát Tisza-Eszláron alól kell szabadon ereszteni. Vogel Amsei vádlott tagadja, hogy ő bizta volna meg Smilovics Jankelt a hulla szállításával. Vádlott Grosz Márton és Klein Ignacz szintén tagadják, hogy ők lettek volna azok, kik a hullát Szentmártonnál, illetőleg Tárkánynál Smilovicsnak átadták. Solymosi Eszternek az anyja és több asszonyok által felismert ruhái a t.-dadai csonkafüzesben kifogott hullán feltaláltatván a gyilkosság és a bűnpártolásra vonatkozó vád tekintetéből szükséges annak tüzetesebb megvizsgálása, hogy az emiitett hulla Solymosi Eszter hullája volt-e vagy nem ? Eltekintvén egyelőre Smilovics Jankel, Hersko Dávib vádlottak és Matej Ignácz tanúnak vallomásaitól, megemlittetik, hogy a hulla felismerésére bocsájtott tanuk közül Solymosi Eszter anyja, özvegy Solymosi Jánosné, továbbá Eszter testvérei és mások is, a kik őt életében ismerték , a megtekintett hullában az eltűnt ' Solymossi Esztert fel nem ismerték, minthogy azonban a hulla haja és szemöldök szőre hiányzott, arcvonásai a m. kir. egyetemi tanárok és országos közegészségügyi tanács véleménye alapján feltételezhető több napi vizben léte miatt szükségkép elváltoztak; a mely körülményt a hulla arczának ferdesége az ajkak duzzadtságát és a nyelvnek a fogak közti voltát igazoló tanuk bizonyítják és minthogy ezek szerint valószínű, hogy a hulla arcza már nem volt felismerhető állapotban, midőu a tanuk megnézték és azért ezen tanuk nyilatkozatának magában véve jelentőséget tulajdonítani nem lehet; tekintetbe véve még azt is, hogy a hulla nem a rajta volt ruházattal tétetett ki szemlére, áll ez azon tanukról is, kik a bullában Solymosi Esztert felismerni vélték, akik különben is e részben nyilatkozatukat a végtárgyaláskor megváltoztatták és e miatt esküre sem bocsájtattak. •A bonczoló orvosok véleménye szerint a hulla Legalább 18, de valószínűleg 20 évet is elért egyéné volt. Ezen cicikor meghatározással szemben áll a hulla exhumanicziójánál alkalmazott m. kir. egyetemi tanárok véleménye, mely szerint a hulla 14—17 éves egyénre mutat és némileg az orsz. közegészségügyi tanács véleménye is, melynél fogva a legtöbb jel arra mutat, hogy a hulla 16—18 éves teste volt, de ki nem zárható, hogy nem volt-e egy két évvel idősebb. A boncoló orvosok megállapították, hogy a halál oka általános vérszegénység volt, melyet a belvizsgálat által konstatált tüdőgümőkór, tüdölégdag, a jobb szivgyomrocs túltengése, a máj kisebbedése és szemesésedése, valamint gyomorhurut idéztek elő; továbbá, hogy a hulla már mint ilyen került a vizbe, hogy legfeljebb 10 nap előtt elhunyt egyéné volt; az egyetemi tanárok véleménye szerint pedig a halál legközelebbi okául az általános vérszegénység ez esetben el nem fogadható, és a körülmények oda mutatnak, hogy a hulla vizben fult, a bonczolás előtt több hetekkel meghalt egyéné volt. Az orsz. közegészségügyi tanács véleménye szerint a boncjegyzőkönyv nem nyújt biztos adatot arra, hogy a halált vérszegénység vagy más testi baj, avagy fulladás okozta volna, a halál beálltának ideje pedig meg nem határozható. A bonczoló orvosok azon nézetben voltak, hogy a hulla 3—4 napnál tovább nem lehetett a vizben; a hymen hiánya és a hüvelynek szerfeleti bőségéből következtették a nemi közösülésnek nagy mérvbeni gyakorlatát; az egyetemi tanárok és az orsz. közegészségügyi tanács véleménye szerint pedig a közösülés nagy mérvbeni gyakorlatának bizonyítására a bonczadatok nem elégségesek. Az egyetemi tanárok azon véleményben vannak, hogy a hulla több heteken át a vizben volt, az orsz. közegészségügyi tanács pedig azt, hogy a hulla nem oly hosszú ideig volt a vizben határozottan meg nem állapithatónak mondja, de nem tartja valószínűnek, hogy a hulla 14 s talán ennél is egynehány nappal tovább lett volna a vizben. Megállapították a bonczoló orvosok, hogy a hulla haja és szörzete mesterségesen lett eltávolítva ós kijelentették, hogy a lábak és kezek alkotása azoknak és a körmeinek gondos ápolása nem szólhatnak a mellett; hogy az elhunyt egyén életében durvább munkával dolgozott volna, avagy czipőnélkül (mezítláb) szokott volna járni,, de mindezek bizonyítják, hogy könnyebb, életmódot folytatott, s így minden valószínűség szerint nem azon osztályhoz, tartozott, mely durvább házimunkával foglalkozik. Az egyetemi tanárok véleménye szerint a haj és szőrzet nem mesterségesen lett eltávolítva; a lábak és kezek alkotásából és az első bonczoláskor márteljesen hiányzani kellett körmöknek állapotából épenséggel nem lehet következtetni, hogy a hulla a könyebb életmódot folytató és lábbelit folytonosan viselő osztályhoz tartozott volna: az orsz. közegészségügyi tanács véleménye szerint ugyan sokkal valószínűbb, bogy a haj és szőrzet mesterségesen, pl. borotvával távolittatott el, de a kihullás, lehetőségét sem zárja ki, valamint azt. sem, hogy a körmök már az első bonczolás előtt hiányoztak. Valószínűbbnek mondja ugyan, hogy a hulla életében rendszerint nem foglalkozott durvább munkával és nem járt mezítláb, de az. ellenkezőt nem zárja ki. Ezek szerint a bonczolást teljesített orvosok által megállapított Solymosi Eszter koránál több évvel magasabb életkor bizonyítottnak nem tekinthető; azon jelenségek pedig, melyek az eset ismert körülményei mellett annak kétségtelen bizonyítására szolgálnának, hogy a hulla nem volt Solymosi Eszteré, nincsenek kellően kimutatva. (Vege következik.) Ügyvédi kamara. A budapesti ügyvédi kamara részéről közhírré tétetik, miszerint dr. Lengyel Soma (1. Váczott) és dr. Rusznyák Samu (1. VII. király-u. 11. sz. a.) ügyvédek a kamara lajstromába folytatólag felvétetettek. A nagyváradi ügyvédi kamara részéről ezennel közhírré tétetik, miszerint Rozvány György n.-szalontai, Csapó Kálmán n.váradi. Barna Mihály nagyváradi és. Angyal János sz.-somlyói lakos ügyvédek önkéntes lemondásuk folytán a kamara lajstromából kitöröltettek és hogy dr. Szász Zoltán és Olasz Ákos n.-váradi lakos ügyvédek a kamara lajstromába lehetettek, végül hogy Szucgyay Jenő ügyvéd lakhelyét X.-Varadról , mamára területén belül Tenkére tette át. A kolozsvári ügyvédi kamara részéről közhírré tétetik, hogy Zoltán Gábor széki ügyvéd elhalálozása folytán a kamara lajstromából kitöröltetett és halaszthatatlan teendőire nézve gondnokul Stetin Gerő szamosujvári ügyvéd rendeltetett ki, továbbá hogy dr. Asztalos János Kolozsvár székhelylyel és Kropper Gyula Naszódról ezen kamara területére tevén át lakását, Bethlen székhelylyel a kamara ügyvédi lajstromába felvétetett. Felelős szerkesztő és kiadó laptnlajdonos : SZ0K0LAY ISTVÁN. (VI. kerület Király-uteza 64.) Megjelen e lap hetenkint vasárnap, szerdán és pénteken. — Előfizetési ár; helyben és vidékre egész évre 12 frt, félévre 6 frt, negyedévre 3 frt osztrák értékben. Budapest, 1883. Schlesinger Ignátz nyomdája, (rostély-uteza Károlykaszárnya)