Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 73. szám

1 ' lap, melyet Braun Lipótnál találtak meg. Igaz ugyan, hogy rendes gondolkodási móddal, olvasás nélkül is mindenki azt fogja mondani, hogy abban semmi gyanús nem lehet, miután fel nem tehető, hogy azon izgalmas időben, vagy általában nyilt levelezőlapon irjon valaki, ha héber nyelven is, titkokat. Hisz nem tudhatja, hogy a postai hivatalnokok között nincsen-e akár egy tudós, a ki héberül is tud, akár egy kikeresztelkedett zsidó, a ki azt megérthetné. De ettől eltekintve, annak tartalma elolvasás után már csak annak lehet rejtélyes, ki a keleti népek képletekben gazdag irmodorát még csak hirből sem ismeri. A zsidó különösen feltétlenül hisz Jehovájának igazságosságában s azt tartja, hogy a mi történik a világon, az ő akarata szerint történik. Azért bármi szerencsétlenség, nyomor éri, ezt nem a véletlennek tulajdonítja, hanem hogy az igazságos isten ez vagy amaz csapást csak azért küldte rá. mert parancsai ellen, ha talán öntudatlanul is, de bizonyára vétkezett, megszegte tán a szombatot, vagy más hibát követett el, s ha máisemmi vétekről nem tud, hát azzal okolja magát, hogy talán nem elég őszintén és magába szállva, imádkozott. Hogy a sok közül csak egy példát hozzak fel: Izsák rabbi, Salamon HaLevi fia, a 17-ik században volt budai rabbi, nagytudományu és vallásos férfiú, ki az erény ességnek mintaképe volt. Ez egy krónikát irt koráról és élményeiről, mely bizonyára nem az eszlári vizsgálat félrevezetése czéljából íratott. Ezen krónikának egyik elbeszélésében, mely saját és gyermeke fogságra hurczoltatását ecseteli Buda akkori megvétele alkalmából, ez áll: „Szeretett fiam pedig a pusztaság és halálos sötétség országában még három hónapig maradt a kegyetlenek kezei között a nélkül, hogy megmenthettem volna, mig végtére nagy vétkeim miatt a fogságban meghalt. Ha a nevezett krónikás a 19-ik században élt volna, aligha elegendő ok nem lett volna ezen önvallomás, hogy Solymosi Eszter meggyilkoltatása miatt ő is rabságot szenvedjen. Igazoltatott egyébiránt vádlottnak egy másik levelével, melynek sem valódisága, sem keleté kifogás alá nem eshetik, hogy az már két hónappal előbb is atyjának ugyanily szellemben irt, hogy tehát az ő irmodora Solymosi Eszter halálával semminemű összefüggésben nincs. De hát elég e levélről! A dadái hulla feltalálásának körülményei is bizonyítékként szerepeltek arra nézve, hogy Solymosi Esztert a vádlottak ölték meg. Tüzetesen ki lett mutatva e kombináczió képtelen Tolta. Én csak azt jegyzem meg, hogy még az esetre is, ha igazolva lenne, hogy az nem Solymosi Eszter hullája, a igazolva lenne, hogy a ruhák azonban övéi, hogy igazolva lenne, hogy a hullát zsidók hozták Mármarosból és — 292 — zsidók dobták Dadánál a Tiszába, a mi mind nincs igazolva, akkor is ez a most gyilkossággal vádolt Schwarz és társai ellen mit sem bizonyítana. Először mert nincs igazolva, hogy Solymosi Eszter nem él még, másodszor mert a gyilkossággal vádoltak más embei*ek tényeiért, főleg miket azok akkor követtek el, ha elkövettek, midőn ezek már fogva és a legszigorúbb őrizet alatt voltak, feleletre nem vonhatók. Legerősebb és legmeggyőzőbb argumentum azonban nemcsak a vádlottak, hanem az összes eszlári zsidók ártatlansága mellett az, hogy midőn e vád már vizsgálat tárgyát képezte, keresgélni mentek, hol az egyik, hol a másik Esztert az ország legkülönfélébb vidékein s valahányszor egy-egy vak hir kerekedett, hogy itt vagy ott tartózkodik egy ismeretlen magyar leány, költséges utat tettek, hogy megláthassák azt ; vagy bármi kósza hir jött is, hogy jön Eszlár felé, összesereglettek mindannyiszor ott, hogy megláthassák a hajadont, mely megjelenésével szabadítsa őket meg a veájok fogott bűntény terhe alól. Psychologice ezt másként, mint, hogy ártatlannak érezték magokat valamennyien: megmagyarázni nem is lehet. Két dolog van még, mit szó nélkül nem hagyhatok. Egyike ezeknek a tanuk állítólagos megvesztegetése, másika az összes zsidóságnak ez ügyben állítólag kifejezést nyert szolidaritása a vádlottakkal szemben. A mi az elsőt illeti, nagyon kétes előttem, nem-e vezethető ez is vissza egyszerűen azon eszközökre, a melyekkel csak izgatni akarnak, bár tudják, hogy bizonyítási jelentősége nem lehet. Vegyük csak először is Vámosi Julcsa esetét. Negyven krajezár uti előleget ád neki az asszonya, s daczára a kedvező vallomásnak, midőn visszakerül a törvényszékről, hol tanuzási dija és költsége az állampénztárból megtéríttetett, legott visszaköveteli a zsidó asszony a négy hatost. Ez a tanuvásárlás mellett aligha bizonyít valamit. Első vallomása különben is összevág lényegében Solymosi Zsófi és ílosenberg Háni, két egészen kifogástalan tanú e tekintetbeni nyilatkozataival. Mind a három azt állította, hogy jóval 12 után lehetett, midőn Eszter Zsóhval beszélgetett. Támogatást nyer ezen időmeghatározás, Rosenberget nem is említve, a kis Jakab János vallomása által is, a ki azt állítja, hogy már 12 felé járt, midőn Eszter még Ó-Falu felé ment s vele találkozott. Hogy Vámosi Julcsa egy órát, Zsófi pedig csak öreg-délutánt mondott, nem lényeges ellentétek paraszt leányoknál. E tekintetben még mostani vallomása sem áll ellentétben az akkorival. Azt mondta ugyan most eleinte, hogy találkozása a 11 —12 óra közötti időre esik, de tüzetesebb megkérdeztetésre épen 12 óra előttre teszi, kijelentvén a főügyészi helyettes ur kérdésére, hogy csakhamar azután megkondult a déliharang. Vallja továbbá most is, hogy még csak ezután beszélt Eszter Zsófival, mi egy félóráig sem tartott, de végét be nem várta, mert ismét a házba ment. S igy megint csak ott vagyunk,, a mire első kihallgatáskor esküdött. A mi valóságos ellentét Vámosi Julcsa és Solymossi Zsófi első vallomásaik között volt, ez az, hogy Zsófi jó kedvűnek, Julcsa pedig szomorúnak látta akkor az. elveszett leányt. No ez azt hiszem, anynyira individuális felfogás és annyira lényegtelen dolog, (nem levén ritka eset az öngyilkosoknál sem az azt megelőző vidámság), hogy ennek a kedvéért aligha vásárolták meg. De vallomásának ezt a részét Vámosi Julcsa most sem vonta vissza, erről nem is mondja, hogy nem igaz. A másik megvásárolt tanú Hatalóczky András lenne Ez az első kihallgatáskor azt mondta, hogy a délutáni 3 óra tájban hallotta, mint ád ki paranesot Huriné valakinek, kit ő nem látott ugyan, de gondolja, hogy cselédje Eszter lehetett, hogy „menjen már, estig kétszer is megjárhatja még az 0falut." Mi akkor már mindjárt lényegtelennek tax-tottuk e vallomást, mert ha nem látta Hatalóczky, hogy kinek szól Huriné, ha a megszólított mit sem felelt, akkor ez semmit sem bizonyít, mert küldhetett Huriné ekkor mást it a késedelmező leányt keresni vagy újra festékért. Most igy adja elő a történteket: „azt mondtam a Szüszmann korcsmájában, hogy Hurinétól hallottam, mint mondá, hogy háromszor is megjöhetsz a faluból. Szüszmann azt mondta, hogy nem ugy kell mondani, hanem ugy, hogy délután 3-kor is láttam." Erre azt feleltem, hogy nem mondhatok olyat, a mit nem láttam. Nem is vallotta ezt. A mit vallott az lényegtelen, mit megvásárolni tőle alig lehetett volna érdemes. — Nem is történt meg. Nem mondja, hogy pénz adatott vagy igértetett volna neki, sőt elismeri, hogy Altér is az mondta neki „csak igazat beszélj". — Klár pedig, hogy „csak azt mond a mit tudsz, egy szót se tégy hozzá, de ne is végy el abból semmit." Ilyenek a zsidók állítólagos tanuvásárlásai. (Vege következik.) Curiai bejelentések aug. 7.—9,-re. Szentgyörgyi. 5132 Buzdán Taia 130 irt. 5158 Pesko Maczák. 5309 Volk Rotschenk. 5284 Grach Balogh mind viBSzah. 5192 Derm Pechi zárt. ÜSWald. 63 Barbora Tirol 77 frt 1017 Nicolausz Dudzinszky 92 frt. 1633 Ludvigh Fink«lstein 84 frt. 1886 Szimár Müller 65 frt. 1894 Rotholz Krischker visszah. 1954 Kellő Baké 100 frt. Pásztélyí- 1182 Deutsch; Papp bérlet. 507^kPribis Németszentpéter közs. 90 frt. 9^7 Russu Popovits bérlet. 5Í64 Olcsva B Olcsva Apáti közs. végrh. 52S^ Debreczeni Debreczeni 48 frt. o3$3 Farkas Farkas vissah. 5*}5 Belik Ocskó 88 frt. Lehoczky. 3202 Schanczer Victor RadJ Lajos e. visszahely. 4176 Gottén Zavodil Anna Sauna Ferencz e. visszahely. 4908 RaczkeviU Gyula Fogarassy Sándor e. biztosítás 744/V. Engel József fia cég Venczel Móricz és neje ellen, biztosítás. Felelős szerkesitö i» kiadó laptulajdcnoí : SZ0K0LAY ISTVÁN. (VI. kerület Király-uteza M.) Hegjelen e lap helenkint vatarnap, iterdan it pinteken. — Elöfiaetíii ár: helyben ét vidékre egé»z évre 12 frt, félévre 6 frt, negyedévre 3 frt o»»trák értékbwt^ Badapett, 1888. 8 e h 1 • l i n j e r I f n itt nyomdája, (reítél/utesa Kirolykaiíiroya)