Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 73. szám

Budapest, 1888. Vasárnap, augusztus 5. 78. sz. Huszonötödik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom: Jogeset. — Tiszaeszlári végtárgy. — Cnriai Értesítő —főlapon. Szerkesztői szállás aitg. Höltiráiy ittcza 54. sz. Jogeset. Oly perbeli költségek; melyek az illetékes perbírósága által még nem állapíttattak meg, nem tartoznak a kisebb polgári peres ügyekbeni eljárás alá, habár az Összeg 50 frtot nem halad is meg. Nicolae G. Maria — Monegutíu Salomia e. 37 írt 25 kr iránt a szerdahelyi jbiróság előtt sommás pert inditott — Járásbíróság 1882. nov. 25.-2372. sz. a. alperest a perr. 111. §. alapján ölmarasztalta, mert a tárgyalásra megjelent ugyan, de csakhamar eltávozott, s két óra alatt vissza nem tért. Marosvásárhelyi kir. tábla 1883. febr. 15. 383. sz. a. az első biróság Ítéletét s egész eljárását az 1881. 59. t. cz. 39. §. e. p. alapján megsemmisítette, s a keresetlevelet visszaadatni rendelte ; „mert felperesi követelés összege 50 frtot meg nem haladván, a kereset az 1877. XXn. t. cz. 11. §. 1. pontja szerint ezen törvény szerinti illetőség és eljárás alá tartozik, melytől eltérésnek helye nincsen; „minthogy tehát az eljáró biróság a helyett, hogy a keresetet visszautasította volna, azt elfogadta s mint sommás biróság felette határozott hivatalból is figyelembe veendő semmiséget követett el." Kir. Curia a tábla végzésének megváltoztatásával, a sommás biróság s igy az eljárt szerdahelyi jbiróság illetékességét megállapította s a kir. táblát az ügy érdemébeni határozat hozatalra utasította ; „mert a perköltségek, ugy az ügyvédi munkadijak s kiadások megállapítására a perrend 251., 252. §§. — ugy az ügyvédi rendtartás 58. §. értelmében, de az ügy természete szerint is kizárólag a per bírósága illetékes, — oly költségek tebát, melyek az illetékes biróság által még megállapítva nincsenek, — nem képeznek oly pénzköveteléseket, melyek az 1877. 22. t. cz. 11. §. alapján a kisebb polgári peres ügyekben való eljárás alá tartoznak, ha az összeg 50 frtot meg nem haladna is. „Ez esetben pedig kétségtelen a keresetlevélhez csatolt költség-jegyzékből, valamint a fel- s alperes között 180 írt iránt lefolyt perben hozott táblai határozatból, hogy jelen követelés első sorban dr. Löew Gyula által képviselt Mcolae G. Maria, bíróilag meg nem állapított perköltségeinek, illetőleg ügyvédi munkadijak s kiadásoknak megállapítását, — azzal kapcsolatosan a költségek megtérítését czélozza; „mindezeknél fogva az ügy helyesen lett a per bírósága előtt megindítva," (1883. június 26.—2451. sz. a.) Yé&tároalás a tisza eszlári Mnitota. A törvényszék ítélete aug. 3-án hirdettetett ki — vádlottak teljes felmentésével, a mint ez múltkori értekezésünk érveiből alaposan következtethető is volt. Az ítélet következőleg szól: Schwarz Salamon tisza-eszlári sa-kter, Buxbaum Ábrahám ibrányi tanitó, Braun L. Udvariban sakter, Woüner Hermán napszámos a btk. 278. §. szerinti gyilkosság bűntettének, — Scharf József eszlári egyházfi, Junger A. eszlári birtokos, Braun Brenner Abr. napszámos, Lusztig Samu eszlári kereskedő, Weiszstein Lázár eszlári haszonbérlő, Taub Em. metsző Polgáriban, a gyilkosságbani részesség — végre Vogel Amsei tutaj os sáfár Fehéregyházáról, Smilovics Jankel vasnági napszámos, Hersko D. tutajos Szeklenczéről, Grósz M. bérlő és Klein J. napszámos Eszláron a bűnpártolás vétségének vádja alól felmentetnek. Indokok: A vizsgálat és végtárgyalás adatai szerint Huri Andrásné szül. Olajos Julianna t,-eszlári (ujfalusi) lakos 1882-ik évi april elsején délelőtt három nappal az izraelita húsvét (passah) ünnepek előtt, cselédjét a 14 éves Solymosi Esztert elküldötte a község másik részét képező Ó-Faluba Kohlmayer József boltjába festékért és koromért a lakóház pitvarának a közelgő húsvéti ünnepek alkalmából leendő kifestésére. Solymosi Eszter, miután még Lánczy Gáborné, Kasala Teréz, Csordás Gáborné szül. Szakolczay Zsuzsánna szomszédoktól is megbízást kapott ugyanazon kereskedésben egyes bolti czikkek bevásárlására, d. e. 10 és fél óra tájban hazulról elment, a mint azt Hrabár Gyula is bizonyítja. Délelőtt 11 óra tájban megérkezett az Ó-Faluba, hol a bolt felé haladtában találkozott nővérével, Zsófival, a ki éppen akkor gazdájával, Rosenberg Hermannal bort vitt Taub Emánuel lakására s a kinek kérdésére akkor csak annyit mondott, hogy a boltba megy; de találkozott ez útjában még Jakab János, Szabó Julianna és Tanyi Gábor kihallgatott tanukkal, volt is Kohlmayer boltjában s ott vörös festéket vásárolván, néhány pereznyi időzés után eltávozott. Útközben Rosenberg Hermán lakása előtt haladván el, az ut közepén nővérével Zsófival megint találkozott, beszédbe ereszkedett, majd annak kijelentésével, hogy sietni kell, mert otthon várai fogják a festékkel, nővérétől elvált és sebes léptekkel folytatta útját Tótfalu felé, a mely irányban testvére Zsófi, egész az Ó-fálu végén levő malmon tul követte tekintetével, a meddig Rozenberg Hermann magasan fekvő háza kapujából ellátni. Ugyanazon malom alatt elhaladni látta öreg Tanyi Gábor, majd Hajdú József, kissé tovább Tapasztó Miklós, ismét tovább Kaposi József, míg végre Tapasztó Miklós azt is látta, midőn a leány a zsidó templom előtti téren elvonuló töltésen vissza áthaladt, és midőn állítása szerint az idő a déli 12 órához elközelgett. Solymossi Eszter délután 2 óráig haza nem térvén, Huri Andrásné annak felkeresésére indult Ó-faluba, Itt Solymossi Zsófitól azon értesítést nyervén, hogy Eszter eljött a boltból és még déli 12 óra előtt hazafelé indult, azon gondolatban, hogy talán már otthon fogja találni, visszatért lakására, de ezt se n odahaza, sem anyjánál, özvegy Solymosi Jánosnénál fel nem találta. Özvegy Solymosi Jánosné Huri Andrásné utján hirt vévén leánya eltűnéséről, szintén annak keresésére indult, de bár az egész falut bejárta, a leány nyomára nem akadt. Leányának eredménytelen keresése után este felé özvegy Solymosi Gáborné társaságában sírva térvén haza, midőn útközben a zsidó templom mellett haladt el, Scharf József zsidó egyházfi és annak neje Müller Léni a templom melletti lakásukról kijöttek eléje az útra a biztatták ne búsuljon, meg fog kerülni a leánya, felemiitvén, hogy Nánáson is történt hasonló eset, ott is elve^ze^t egy gyermek, akkor is a zsidókat gyanúsították, s a gyermeket későbben a réten megtalálták. Özv. Solymosi Jánosné Scharf József, és neje ezen nyilatkozatának kezdetben mi jelentőséget sem látszott tulajdonítani, midőn azonban a következő napon valaki azon gyanút keltette benne, hogy leányát a zsidók emésztették el, minthogy továbbá ezen hir april 3-ikán már az egész falut bejárta, april 4-ikén elment Vencsellőre a járási szolgabíróhoz, a kinek leánya eltűnését bejelentvén, gyanújának kifejezése mellett kérte, hogy a zsidótemplomot vizsgálja meg. A szolgabíró azonban ez alkalommal a gyanút hihetetlennek találván, Solymosi Eszternek csupán országos köröztetése iránt intézkedett. Később azonban Scharf József egyházfi 4 éves fiának, Samunak, többek előtt elejtett egyes mondásaiban az özv.