Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 70. szám

Budapest, 1888. Vasárnap, július 29. 70. sz. Huszonötödik évfolyam. Tartalom: Egy pár észrevétel a tiszaeszlári perre. — Keresk. jogeset. — Tiszaeszlári végtárgy. — Curiai Értesítő — főlapot Eu w észrevétel a tisza eszlári perre. III. Vizsgálódásainkat ezen hírhedté vált bűneset felett még folytatni kivánjuk, hogy még némely észlelettel hozzá járuljunk az eszmék tisztázásához ezen ügy keletkezése, kifejlődés és általában különleges természete tekintetében. Nem tehetünk róla, de az bennünket- mindinkább azon meggyőződésre kényszerit, hogy itt nem szorosan bűnvádi ügy, hanem inkább politikai ügy forgott szőnyegen; következéskép az eljárás is nem annyira büntető jogi, mint politikai jeléggel birt mindig. Az oly könnyen terjeszthető s gyorsan terjedő gyanúsítás tárgyát felkarolta, és felhasználta az antisemitizmus és ez a sötét balitéletek s vakbuzgó szenvedélyek segélyével, a társadalmi állás befolyásával is, insceuirozta azon jeleneteket, melyek ezen bűnvádi eljárást alakították s jellemzésére szolgáltak. Az antisemitizmus volt itt folyvást a főszereplő tényező, azon antisemitismus, mely Németországból importáltatott, hol annak egyedüli forrása, keresztények részéről, a német élhetetlenség, kenyér irigység, s kereseti, üzleti ügyetlenség — az antisemitismus, melynek magyar képviselői Solymosi Eszter esetével s figurájával csakugyan el is mentek Németországba nevetséges vándor productiókra. Különben az ügy politikai jellege nélkül nem is lehetne érteni s megmagyarázni a szenvedélyességét, mely ezen ügykörül oly nagy mérvben kifejlődött; azon szenvedélyességét, mely mindjárt kezdetben a vallatási, vizsgálati actusokban nyilvánult, s a legkomolyabb természetű szakszemléken s vizsgálódásokon keresztül, magába a törvény termének szentélyébe is behatolt, s jóformán ott is uralomra emelkedett. Ezt magából az eset büntetőjogi természetéből megmagyarázni — alig lehetséges. Olaszországban van két kerület, melyekben a büntető jogszolgáltatás nem igen, csak nagyon ritkán érvényesülhet. Egyikben a politikai vádlottak mindig számithatnak az esküdtek felmentő verdictjére; mig a másikban a közönséges bűntettesek sem szoktak bűnösöknek találtatni ; esküdtek ugy mint tanuk politikai légnyomás alatt állanak, másrészt a jog helyét elfoglaló szenvedélyek uralma alatt rettegnek a bosszútól, mely őket a szigorú Ítélet kimondása folytán érhetendi. Daczára ennek nem fordult elő ott még eset, melyben a szenvedélyek oly magas fokra emelkedtek, a szenvedélyesség oly nagy tért foglalt volna el az eljárás folyamán, mint történt ez az eszlári ügynél. Ezen szen vedéi yességnek, s a forrásául tekintendő különleges politikai irányzatnak, ugy a kifolyásául szolgált elfogultságnak, szilárd jogi meggyőződés hiányának, a való és valótlanság közötti ingadozásnak, sőt még a szakészleletekre s bizonyolásokra is kiterjedő habozás s ellenmondásoknak jelenségei ezen bűnvádi eljárásnak úgyszólván összes actusaiban nyilvánultak; nem volt ment azoktól maga a végtárgyalás sem; sőt a mi legkülönösebb, azok a hatalom legfelsőbb rétegeiben is honosak lettek. Csak néhány ily szomorú jelenséget idézünk állitásunk igazolására. Magok a szakértő orvosok, már praeoccupálva levén, a tudomány szabályainak s ismereteinek mellőzésével, a hullaszemlénél s bonczolásnál észleltek, illetlőeg véltek észlelni oly dolgokat, melyek nem léteztek, s bizonyítottak oly tulajdonságokat, minőségeket, melyek nem is létezhettek. A macerált hulla, ennek testrészei, minősége felett, beismerten kimerítő vizsgálódás, tüzetes mérés nélkül szakvéleményt nyilvánítottak stb. A politikai szenvedélyektől vezérelt szereplők már a bonczolás előtt terjesztgették, hogy ez és ez a betegség okozta halálát annak, kinek hullája ^gzakértői szemle tárgyául még csa •zolgálandott. Csakis ezen befolyásnak tulajdonitható, hogy a tanuk, bámulatos összhangzással, mind ugyanazon testrészeket nézték s oly tulaj donságoka o észleltek, melyeknek azt kellett kitüntetni, hogy azok Eszternél nem, vagy más alakban voltak meg, — bizonyítására annak, hogy a hulla nem lehet Eszteré. Mikép magyarázzuk máskép, hogyan tulajdonithassuk más oknak s forrásnak az előfordult hamis eskütételeket, a vallomások visszavonását, az ugyanazon tanuzásbani ellenmondásokat, a tanuk vásárlását, szerzését, mi minden részről oly merészen űzetett. Magában a tárgyalási teremben folytatása volt a kiemelt befolyásnak s jelenségeknek. Az antiszemita szerepvivők dühöngéseikkel, melyek elfojtására nem létezett sem erkölcsi, sem phisikai erő, terrorizálni igyekeztek a törvénykezés tényezőit, lerontására mindannak, mi a vád s bűnösség ellen szolgálhatott. A közvádló — bár ennek hivatását távolról sem tartjuk egyedül a bűnösség és elitélés érvényesítésére szoríthat ónak — inkább a védelmet, mint a vádat képviselte. A védők legnagyobb mérvben kezeik köze ragadták az inquisitorius hatalmat, mit a védők kötelessége s védelem jogosultság nem involválhat magába. Az elnök habozott, ingadozott a vádló s vádlottak között azok ügyének vezetésében. Ezen befolyástól, mely alól senki sem tudta magát emancipálni, mint emiitettük, a legfelsőbb hatalom sem volt mentes; mire mutatnak különböző képviselőitől származott ellentétes utasítások, észleleti kiküldetések stb. És ha ily szokatlan elfogultságot és szenvedélyességét legnagyobb büntettek eseteiben sem észlelhettünk akár Olaszországban, melyről fentebb megemlókezénk, akár más országban: természetes, hogy különös oknak kell lenni mi azt nálunk előidézte. És ez szerintünk nem lehet más, mint a legsötétebb balitéletekkel, osztálygyülölséggel párosult politikai társadalmi irányzat, mely itt a büntetőjog s igazságszolgáltatás érdekeinek, követelményeinek háttérbe szorításával, oly szomorú kifejezésre talált. És ily körülmények között lehető-e jogilag, hogy az akkép befolyásolt, az oly viszásságok között alakult bizonyolás alapján a tényálladék megállapittathassék s a bűnösség kimondathassék ? Kereskedelmi jogeset Abból, hogy egy harmadik személy azon árut, melynek vételára követeltetik, beigazoltan felperes érdekében adta el, — nem következik, hogy meghatalmazás hiányában felperes, saját személyében s nevében Jelléphessen a vevő ellen. Musquitter Lajos — Gselmann J. e. 200 frt iránt a nagykanizsai járás — mint kereskedelmi bíróság előtt pert folytatván — Járásbíróság 1882. július 2. — 5265. sz. a. felperest keresetével elutasította az esetre, ha alperes először föesküt tesz arra; „hogy az A. könyvkivonatban jelzett 2. hordó borra vonatkozó ügyletet (írünwald Miksa vele nem mint íelperes meghatalmazottja felperes nevében, hanem saját személyében s nevében kötötte; továbbá, hogy az adásvevés tárgyát képezett 2. hordó bor vételára literenként nem 20 hanem 18 krban lett kialkudva;" — ezzel kapcsolatosan másodszor pótesküt tesz arra: „hogy a fent kitett 2. hordó bor vételára részbeni törlesztése fejében Grünwald Miksának már 20 ftot fizetett; ellenesetben alperest a 200 frt tőke, kamatai s 22 frt perköltség fizetésére kötelezte; „Magától értetvén, hogy ha alperes a főeskünek első részét nem — hanem csak másik részét tenné le a póteskiivel kapcsoltan — akkor a bor ára nem 20