Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 68. szám

nem indítványozom e tanú megesketését. Farkas Gábor mint községi biró, oly ténykörülményekre hallgattatván ki, a melyek az ő hivatali működésében tapasztaltakra vonatkoznak, nem találom helyén, hogy esküre bocsáttassék. Végre Roth Borbálát illetőleg, miután nézetem szerint ő semmi olyan lényeges körülményekre nézve nem tett vallomást, a melyek a jelen ügyre valami befolyáesal lehetnek, de különben is előélete sem látszik egészen kifogástalannak, őt sem tartom hitre bocsáthatónak. — Többi ellen nincs kifogásom, s özv. Sólymon Jánosnét sem tartom esküre bocsáthatónak, mert feljelentő, s ez ügyben igen közelről érdekelt, tehát törvénykezési gyakorlatunk értelmében esküre nem bocsátható. A védelem részéről Eötvös Károly következőleg nyilatkozik: En a közvádló helyettes kir. főügyész ur indítvány ához hozzájárulok azon kivételekkel, a miket jelezni szerencsém lesz; nevezetesen: én Farkas Gábor tanúnak megesketését szükségesnek tartom: nem azon kérdésekre és feleletekre vonatkozólag, a melyekre nézve az elnök ur ő nagysága által kihallgattatott, mert azokra nézve a helyettes főügyész ur előterjesztése nézetem ezerint teljesen alapos, miután azok hivatalos eljárására vonatkoznak. Hanem azon feleletekre vonatkozólag, a melyek a védelem részéről intéztettek hozzá. En mindenesetre szükségesnek tartom, hogy ő azokat hitletétele által erősítse meg; továbbá Roth Borbálát illetőleg én más nézetben vagyok mint a helyettes főügyész ur, mert Roth Borbálának vallomását azon körülményre, hogyRecsky András urnák Mari nevü szobaleánya, — mivel neki beszélt, — gazdája által megveretett; továbbá Scharf Móritz vallomására, hogy mikor Móritz börtönben volt miként nyilatkozott és végre azon eljárásra vonatkozólag, amelyben ő, noha teljesen indokolatlamul és büntetlenül részesittetett és a mely eljárás nagyon is szomorú világosságba helyezi azt, hogy a személyes szabadsággal miként bántak el itt és ott egy esztendő lefolyása óta: mondom ezen körülményekre nézve én igen fontosnak tartom vallomását és azt legnagyobb részben tanúvallomás természetűnek kell tekintenem, különösen azon Mari^ leányt és Scharf Móriczot illetőleg. En ez oknál fogva Roth Borbálának, özv. Klein S.-nénak megesketését szükségesnek s törvényesnek tartom s kérem a tek. törvényszéket, hogy ez értelemben határozni kegyeskedjék. A mi Cseresnét illeti, én sem tartom törvényesen megeskethetőnek őt; meit ő abban a dologban oly tanú, a ki egyúttal a denuncziáns szerepet vitte, még pedig igen sajátságos körülmények között. Mert a mint tudni tetszik, azt már tudta másfél esztendő előtt; azóta mindig hallgatott és csakis az bírta vallomása megtételére, mint ö mondja, hogy a zsidóság nyer és a kereszténység veszt. Ily törvénytelen indokból származó s igen is jellemző denuncziaturájának esküvel való megerősítését részemről helyesnek nem tartom. A törvényszék a tanuk megesketése iránt következőleg határozott: Cseres Mihály és Szelei Gábor és Feuermann Hermán mint tanuk már megesketve lévén, ujabbi megesketésök feleslegessé válik. Sipos István és Farkas Eszter vallomásuk jelentéktelensége miatt, Roth Borbála pedig, ki csavargó életmódjánál fogva aggályosnak mutatkozik, esküre nem bocsáttatnak. Solymosi Jánosné bár nemcsak panaszos, hanem egyéb körülményekre nézve tanúnak is mutatkozik, azonban a mennyiben az ő állításai más tanubizonyitékokkal is támogattatnak, ennélfogva megesketése feleslegessé vált. Farkas Gábor községi biró nem csak olyan körülményekről tanúskodott, melyek birói hivatásába vágnak, ennélfogva az ő megesketése is elrendeltetik. A többi tanukra vonatkozólag pedig törvényes akadály fenn nem forogván, ezek is mindnyájan megeskettetni határoztatnak. A július 23-ki -•- már 28-ik v'lés — legnagyobbrészt j könyvek s más iratok felolvasásával telt el, és csak két egyén tanuzására szorítkozott. A többször emiitett Rákóczi Rároly napszámos ki hallgattatott. Ez emberölésért nyíregyházai börtönben ült, mikor a zsidók is szenvedtek, és azt adta elő, hogy ott Hersko neki négyszemközt elbeszélte, hogy a hullausztatást ó eszközölte, miért a tutajosnak 56 ftot adott ; elbeszélte hogyan szállították a hullát s mikép került Dadára, hozzátévén azt is, hogy a többiek e dologban ártatlanok. Felszólittatván, mutassa meg azt a zsidót, ki neki azon vallomásokat tette, ő körülnézett és Smilovicsra mutatott, ezt jelölvén ki Hersko helyett, — Smilovics természetesen azt feleié szemében, hogy nem igaz a mit beszélt, jóformán nem is láthatta őtet; ők szombaton vitettek be Eszlárról s vasárnap már Rakamazra mentek. Még Buchta Amália bábaasszony hallgattatott ki Móricz életkorára nézve, ki a szülésnél jelen volt; határozottan állítja, hogy" 1868. augusztusban született; emlékezik bizonyosan, mert előbbi évben ment lakni Eszlárra s a szülés következő évben jött elő, a melyben a mennykő bele ütött a ref. templom tornyába. — Az öreg Scharf is megerősíti ezen vallomás valódiságát. — Buchta még előadta, hogy vizsgálatnál többszőr lett kihallgatva s a vizsgálóbíró erővel rá akarta fogni, hogy ő szerezte s vitte a hullaruhákat, mit ő mindig határozottan tagadott s a tutajosok nem is ismerték fel őtet. Az irományok közül, melyek telolvast attak, megemlítendő a szombathelyi ügyészség átirata.meljben egy hírlapi közlés után az foglaltatik, hogy Klein Ignácz f. év tavaszán azon a vidéken járt, a kávéházban többek előtt azt beszélte volna, mikép a zsidók tudják, ki ölte meg Esztert, de még nem érkezett meg ideje, hogy azt felfedezze, hanem majd később, valószínűen végtárgyalásnál fogja megmondani. — Klein eziránt most megkérdeztetett, Szombathelyre sehogy sem tudott emlékezni, hanem „Steinamanger" említtetvén, eszébe jutott, hogy ott csakugyan járt, s a vele történteket el is beszélte, de tagadja, hogy a fentebbi nyilatkozatot tette volna'; lehetetlen, mondja egész biztossággal, hogy azt beszélte volna, arról nem is folyt beszéd. Felolvastatott Szabolcsmegye alis~ pánjának átirata Móricz felügyelete s vele való jelenlegi bánásmód iránt. — Scharf József folyamodott is az alispánhoz, hogy apai jogát érvényesíteni kívánván, kéri Móricz kiadatását s az apai házba küldetését a végből, hogy azután gondozás és ellátás végett testvéréhez, Jakabhoz, ki Hajdu-Xánáson bérlő, küldettessék; mire azonban az alispán visszautasitólag határozott, mivel belügymin. rendelettel ő levén egyedül feljogosítva urnák eldöntésére, hogy mikor áll be Móricz elboesáthatásának ideje ; s ö ez idő szerint az elbocsáttatást nem véli megengedhetőnek. A mai tanuk megesketésére nézve a törvényszék következőleg határozott A mennyiben Kakóczy Károly tanú vallomása Smilovicsra vonatkozólag, részben pedig az eddig tapasztalt adatokkal ellentétben áll: az ó megesketése felesleges lett; Buchta Amália tanú megesketése iránt törvényes akadály fenn nem forogván, ennek megesketése elrendeltetik. Rinevezések. Az igazságügyminiszter Szuhay Zsigmond nagyrőczei kir. járásbirósági segéd - telekkönyvvezetöt ugyanazon kir. járásbírósághoz telekkönyvvezetővé. Zánkay Lajos kaposvári kir. törvényszéki irodatisztet a veszprémi kir. törvényszékhez irodaigazgatóvá, és Fridrich Ernő nagykikindai kir. járásbirósági dijnokot az ugyanottani kir. törvényszékhez írnokká nevezte ki. Továbbá Császár Edvin, Ruttkay István és Illés Károly budapesti kir. törvényszéki aljegyzőket ugyanazon kir. törvényszékhez jegyzőkké, Homan Ferencz pécsi kir. törvényszéki írnokot pedig a pécsi kir. törvényszékhez segédtelekkönyvvezetővé. A hódsághi kir. közjegyzői állomásra Mezey Zsigmond ó-becsei közjegyzői jelöltet nevezte ki.. Ügyvédi kamara. Abalassa-gyarmati ügyvédi kamara részéről ezennel közhírré tétetik, hogy Paczolay János deméndi és Vilim János balassa-gyarmati lakos ügyvédek, önkénytes lemondásuk folytán e kamara ügyvédi lajstromából kitöröltettek. Felelős szerkesztő és kiadó laptulajdonos : SZOKOLAY ISTVÁN. (IV. kerület, üöWfa-utoza sz. 1.) Mejrjelen e lap hetenkint vasárnap, szerdán és pénteken. — EUfizetégi ár; htlyben és vidékre egész évre 12 írt, félévre 6 tit, negyedévre 3 irt osztrák értékben. Hudapest, 1883. Sehlesinger Ignátz nyomdája, (rostély-utcza Károlykaszárnya.)