Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 67. szám

miszerint az országbírói értekezlet IV. sza­kaszának 9. §.-a 1-ső pontja szerint a csőd alatti ingatlanság fenntartására fordított kiadások, minden egyéb ki­állásokat megelőzőleg a birtok vételárá­ból — és a csőd alatti jövedelméből, mint előnyös tétel kifizetendő ; tekintve miszerint a jelzett ingatlanságok a cső­dön kivül végrehajtási zálogjogot nyert hitelezők által adattak el, és így a csődtömeggondnok kezelése alá csak is azoknak időközi jövedelmei vétethet­tek fel, ehhez képest a csődtömeg csak is az ingatlanság időközi jövedelme ere­jéig volt a kereseti összegben marasz­talandó. A perköltségek, habár felperes a beruházásokat a birtok hasznosításá­val jóhiszemüleg eszközölte, de miután a csődtömeg részéről erre nézve felha­talmazva nem volt. megszüntetendők ; a felek képviselői munkadíjának saját te­leik ellenéibeni megállapítása a prts. 252. §.-án alapszik. A Kir. Tábla 1883. január 3. 5088. sz. a. köv. végzést hozott: „Tekintve, hogy a kereset felperesnek magához a csődtömeghez és nem bukott­hoz való jogviszonyára van alapítva, a ennélfogva ezen kereset nem a csődbí­róság, banem a csődtömeg személyes bírósága hatásköréhez tartozik, és te­kintve, hogy a csődbíróság azt, hogy hozzá benyújtott valamely kereset ha­tásköréhez tartozik-e ? hivatalból kö­teles megvizsgálni, s igy jelen kereset a fentiek szerint az eljáró elsőbiroság ál­tal tárgyalás elrendelése nélkül hiva­talból lett volna visszautasítandó: a ne­heztelt ítélet s azt megelőzött egész eljá­rás ügybirósági hatáskör hiányából meg­semmisíttetik, s a keresetlevél hivatal­ból visszautasittatik". Kir. Curia vizsgálat alá vevéu. kö­vetkező végzést hozott: rTekintve, liogy felperes mint a tö­meg hitelezője állítólag a tömeg jogta­lan gazdagodásából eredő követelése ér­vényesítése tekintetében lép fel, mily nemű követelés az 1881. XVII. t, ez. 48. §-a. 3-ik pontja szerint a tömeg tar­tozásai közé tartozik. „Tekintve, hogy ily eset ben az imént idézett t. cz. 152. §-a. értelmében az eljárás rendszerint a csődbíróság előtt indítandó meg; oly körülmény pedig, mely e részben kivételt képezne, jelen esetben fenn nem forog; „Tekintve végre, hogy a mondot­tak szerint az eljárás a csődbíróság mint illetékes bíróság előtt helyesen lett meg­indítva: a kir. itélő táblának végzése megsemmisíttetik és az oda ntasittatik hogy a pert alperesnek az első bírósági ítélet ellen beadott felebbezése folytán felülvizsgálja. {1883. június 26. 470 sz. a.) Téiíároalás a tísza-eszlári bűnügyben. Július 10-ki — már 24-ik ülés — nagy részét Róka csendlegény ujabb kihallgatása s Vayval. Karancsaival való szembesítése, ugy a másik esendlegény Kazimir isméti vallatása foglalta el. — A volt csendbiztos Vaynak ezen csend­legénye, mint közöltük, Matejra nézve azt vállá, hogy a csendbiztos általi bán­talmaztatásáról mit sem tud, most e kérdésben Klein s Vogel tekintetében lett kihallgatva. Előbb hosszasan elbe­széltették vele, hogy micsoda dolga volt a hulla feltalálása után annak őrizeté­nél s elszállításánál. Megjegyzendő az, hogy szerinte Eszter anyja nővérénél Szeutesiuéuél volt elszállásolva s midőn sógora Szentesi reggel kijött, azt mondta volna Rókának: az a két asszony egész éjjel nem aludt, mert mindig csak az­zal voltak, hogy Solymosiné miért nem vállalja el a hullát magáénak, mikor az az ő gyermeke! — -leien volt, mikor a zsidók s tutajosok T.-Lökre vitettek, kik szerinte is tyúkólakba s istállóba zárattak, de nem a csendbiztos, hanem a vizsgálóbíró s ügyész által. Kiút őr­kődőtf Kiéin a Vogel vallatásánál, me­lyet maga a csendbiztos teljesített, a vizsgálóbíró kint járván s az ablakon át hallgatódzván, minek - - a kihallga­tás teljesítését illetőleg Vay ismét ba­tárOZOttan ellene mond. Klein vallatá­sáról Róka csak azt tudja, hogy hallotta kívülre az ütést. vagy csattanást, nem tudja, az állát ütötte-e fel a csendbiz­tos vagy arczul csapta, továbbá kard­csörgést is hallott. Egyebet nem hallott, hanem mikor Vogellel a vallatás véget ért s kijött Karancsai. ez mondá neki : no ezt (Kleint) jól megitattuk, ez bö­györőzik. Vogel egy szót sem szólt sem kijövetelekor, sem nyíregyházai utjok­ban, csak panaszkodott, hogy beteg. — Hersko vallatásáról semmit sem tud mondani. A Nyíregyházára szállíttat ásról a már ismert dolgokat mondá el. Ka­rancsay szembesittetvén Rókával, sze­mébe mondja hogy nem igaz a mit a megitatásról beszélt, ö egy szót sem szólt, Róka azonban ismételve meg­erősíti. Vay ezek közben felhozza, hogy Rókát s még másokat is a zsidók hoz­ták be költségükön Nyíregyházára ta­núskodni 5 frt napidíjjal s már június 19-től itt tartózkodik s csak a 3 szün­napra ment haza; Nyíregyházáról már 10 irtot küldött is haza. Kóka csak­ugyan azt mondá az elnök illető kér­désére, hogy jobbára maguk költségén vannak Nyíregyházán — különben pe­dig az költ. kivel bejöttek; kinek ne­vére sokáig nem akart emlékezni, de utoljára mégis megmondá. hogy az bi­zonyos Pollák. Beismeri azt is. hogy csakugyan küldőt! haza 10 Irtot, de 6 nem kap s nem kapott semmi dijakat, hanem mivel felesége mindent eliszik, pénzét magával hozta s azt küldötte haza. hogy fiának szűrt vegyenek. Es e pénzt feleségének küldé. ámbár egy pár perez előtt mondá. hogy azért hozta el pénzét hazulról, mert féltette, hogy fe­lesége elissza. — Vay annak bizonyítá­sára, hogy Róka a zsidók által ellene 5 frt napidíj mellett hamis tanúnak fo­gadtatott fel, bizonyos vagyontalan Kakóczy emberre, mint falujabelire hi­vatkozik, kiről azonban kitűnt, hogy jelen vádlottakkal egy időben börtön­ben ült, mert emberölésért elitélve volt. E dologra vonatkozólag érdekes Eötvös védő ügyvédnek következő nyi­latkozata : „Magán tudomásom szerint Róka és Kazimir itt voltak több napon át Nyír­egyházán és bizonyos felügyelet alatt azok részéről, kik érdeklődnek az igaz­ság kiderítése iránt. (Derültség s moz­gás a hallgatóság körében.) Igen! külö­nös tekintettel arra, hogy itt Nyíregy­házán mindakét táborhoz tartozó — most már ekként kell nyilatkoznom — tanuk oly egyének által kisértettek és experi­mentáltaitak, a kik őket vallomásukból, jobb tudomásukból kizavarni és tenden­cziózus vallomásra bírni töi-ekedtek. E szempontból Róka és Kazimir volt csend­legények itt önkénytes felügyelet alatt állottak — rosz ugyan a szó, melyet alkalmazok, de nem találok mást —ne­hogy illetéktelen befolyásnak, kitauit­tatásnak, kikészittetésnek legyenek ki­téve. Ez történt. Hozzáteszem, hogy ugyanaz történt sokkal jobban, a másik oldalról is. erről talán nincs tudomása Vay volt csendbiztosnak, de nekem van és hogy a másik oldalról a tanuk kö­zül némelyik az orosz papnál, némelyek pedig egyebütt voltak elzárva. Róka vallomásából még megemli­tendők a következő tények. Említtetett már, mikép a zsidók T.-Lökröl Nyíregy­házára elvitetvén, gyalog kellett az utat megtenniök. habár kettőnek volt ko­csija, melyekre felférhettek volna. Róka azt vallja, hogy az a kir. ügyész s vizs­gálóbíró (Bari) parancsára történt, azok nem engedték, hogy felüljenek, miért még Vogelt sem vehette fel Róka. a ki pedig beteg volt, ugy. hogy az azután a talj-iga saralyába kapaszkodott s igy húzatott. — Scharf Aíóriczról Recski csendlegénye Bakó Ignácz azt beszélte neki. hogy: nem bántottuk, csak a csend­biztos fülénél fogva felemelte a pad­lásig, mondván: igy akasztanak fel. ha ug}- nem beszélsz, a mint van. Smilo­vics-uuk azonban uri dolga volt, trak­tálták, szivarokat kapott, sétált szaba­don s beszélhetett mindenkivel, zsidók­kal is. azért — mint mondá - mivel szépen elvállalt mindent. A hullához nem boi sátottak senkit, zsidó nem mehetett oda, de ott volt Ónody. egy gróf, az orvosok. Solymosiék; Juhász Andrásné és Szakolczai leány oda vitetvén az ő felügyelete alatt, azokkal beszélgetett 3 kérdésére azt felelték, hogy a hulla Eszteré. Róka azután még leírja Vay híres vallató gyüszüjét. mely két darab vas­ból áll kulcscsal s középen csappal, be­lülről sima. abba két ujat bedugnak és összesrófolják, mig ki nem pattan a körömháznál vagy az ujjak hegyén, a hüvelykujj természetesen megkékül, meg­dagad. Másnál nem látott még ilyet csak Vaynál, ki azt a comóde tetején tartja; de egyszer sem látta, hogy va­lakinél használta volna. Nem kevés figyelmet érdemel azon vallomása is, mely szerint, midőn a ta­lált hulla Eszlárra vitetett, ugy déltáj­ban a nép között az a hír \vo\t elter­jedve, hogy az egy feslett életű nő hul­lája, és a mi nevezetes, e hir terjeszte­tett, mielőtt a hulla felbonczoltatott volna, mit Róka határozottan erősit,

Next

/
Oldalképek
Tartalom