Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 66. szám

— 262 — aüg! 30-án 7796. sz. a. Ítélete hagyátik i a munkadíjaknak 25 frt kész kiadásoknak 7 frt 84 krra való leszállításával helyben - - indokaiból és különösen azért; „mert az, hogy felperes alperesi ügyvéd helyettesekint és utóbbitól nyert megbízások folytán járt el, nem monti fel alperest attól, hogy felperes munkadijait közvetlen megtérítse ; azt pedig, hogy ezen munkadijakat és kiadásokat ügyvédének, Wolkenberg Károlynak lefizette volna, alperes maga sem állítja; a munkadijakat azonban a költségjegyzék 22. és 34. tételeinek törlésével, ugy több felszámított tétel mérséklésével, a kész kiadásokat a 15., 18., 26. és 30. költségjegyzéki tételek mellőzésével fentkitett összegre leszállítani kellett, azért, mert ezen itt megjelölt tételek még akkor i", ha a kiadás igazolva volna, jogosoknak, hasznosoknak és szükségeseknek nem tekinthetők. (1883. június 26.—2112. sz. a.) Ügyvédet birságban marasztaló végzés ellen csak egy fokú felebbezésnek van helye. Viczmándy János ügyvéd bírságolási ügyében — Munkácsi kir. Járásbíróság 1882. szept. 4-én 4330. sz. a következő végzést hozott: „Azon felfolyamodáSj melyet Kühtreiber M. a Hubert s Preusz elleni árverési ügyben beterjesztett s a bírósági végzések megsemmisítését kérelmezte — elfogadtatik s felterjesztetni rendeltetik; egyidejűleg azonban annak készítőié -1 alajvóia Yipvnv.'mJir Tn-rw^n v,^,. ved. a íeíiolyamodasbau hasznait következő szavak miatt: „Ezen a jogi történelemben páratlan jograblási eljárások" — továbbá „a foganatosításokat azon Beregi Endre telekk. vezető, ki felfüggesztve volt. Huberth uramnál dolgozott ezinkostárs, ki ellen 5 rendbeli fenyítő vizsgálat van folyamatban" stb. stb., sőt még az előadó birót is kisebbíteni nem átalíotta; az 1874. 34. t. cz. 67. §. értelmében 50 frt pénzbirságban maraszt alt at ik. Kir. Tábla 1883. márczius 7-én 1672. sz. a. Viczmándy felfolyamodására következő végzést hozott: „tekintve, hogy a beadott felfolyamodásban a bíróság tekintélyét s irántai köteles tiszteletet sértő kifejezések foglaltatnak; „tekintve, hogy Viczmándy János ügyvéd, miután a felfolyamodást ellenjegyezte, az abban foglalt kifejezésekért felelős: a neheztelt végzés a kiszabott birságnak 25 írtra való mérséklése mellett helybenhagyatik". Viczmándy János ez ellen is felfolyamodást adott be. Kir. Curia azt hivatalból visszautasította ; „mert ügyvédet birságban marasztaló végzés ellen az 1874. 34. t. cz. 67. §-ának negyedik bekezdése szerint csak egy fokú felebbezésnek van helye". (1883. június 25. — 3682. sz. a.) Büntetőjogi eset. Az a miatt vád tárgyává tett rágalmazás tényálladéka, mikép bizonyos,ásvány• lelet tárgyábani vizsgálat vezetésével megbízott közhivatalnokról az állíttatott, hogy nem jár el önérdek nélkül, s a lelet jutalékot magának megszerezni akarja, fen nem forog, midőn bebizonyult, mikép a közhivatalnok azon féllel, ki ellenében lett vizsgálatra kiküldve, s ugyanazon tárgyra nézve szerződésre lépett, s a lelet jutalékot tőle megvette, az általa kijelölt értéknél olcsóbban. A közhivatalnok hivatalos kiküldetésére vonatkozó functiója s felelőssége mindaddig tart, míg hivatalos eljárásáról beadott jelentése végérvényesen el nem intéztetett. Ily szerződés későbbi megszüntetése magánjogi hatályát megszünteti, de nem. az ily szerződésnek a közhivatalnoki jellegből kifolyó megengedhetlen voltát, állásávali összeférheti entvgét is. Bender Zsigmond 32 éves aranyműves rágalmazás vádjára karczagi tszóknél perbe fogatott — Törvényszék 1882. decz. 22. vádlottat a btk. 260., illetve 270. §. 2. pontjába ütköző rágalmazás vétségében bűnösnek kimondotta és a jogerőre emelkedéstől 6 havi fogházra ítélte. Kir Tábla — vádlott s kir. ügyész felebbezósére 1883. febr. 12. a tszék ítéletét indokaiból helybenhagyta. Kir. Curia mindkét alsó bíróság ítéletét megváltoztatta és vádlottat felmentette. Indakok : Bender Zsigmond elleni irád lt>nv('i/e ahhan foglalandó Össze, hogy vádlott Pólya Béla megyei ioügyész ellen, mint a m. kir. pénzügyminisztérium által bizonyos ásványlelet tárgyának felderítése végett elrendelt vizsgálat vezetésével a megye részéről megbízott hatósági közeg ellen a pénzügyminisztériumhoz 1880. szept. 14. 60910. sz. a. benyújtott kérvényében azt állította: hogy nevezett főügyész a kérdéses vizsgálat körül nem önérdek nélkül jár el, — és oda törekszik, hogy az ügy mihamarabb befejeztessék és hogy a leletnek a lelőt illető részét saját kezeihez kapja. „A feljelentésben foglalt állítás, — főleg Pólya Béla önérdekének az ő hivatalos eljárásával összefüggésbe hozatala, kétségtelenül olyan, bogy az állitás valótlanságának esetén, megállapítja vádlott ellen a rágalmazás vétségét. A kérdés tehát a btk. 263. §. 1. pontja és utolsó záradéka alapján bírálandó el. „Az 1882. decz. 22-én tartott végtárgyalás alkalmával kijelentette vádlott, hogy ő tudta, mikép a fentérintett vizsgálat teljesítésével Pólya Béla bízatott meg és hogy a vizsgálat vezetésével megbízott közhatósági tagnak azon cselekménye, hogy ez a leletjutaléknak a feltalálóra esendő része a feltaláló Murányi Kálmántól előre megvette, vádlott előtt az állam érdeke elleni cselekedetnek látszott. „Tekintve, hogy Pólya Béla maga is beismerte, hogy ő a hivatalos eljárása tárgyát képező ügyben Murányi Kálmánnal, tehát azon magán féllel, a kinek irányában, esetleg ellenében hivatali eljárásra kiküldetett, ezen hivatalos eljárására vonatkozólag alkura — szerződésre lépett; „tekintve, hogy Pólya Béla maga beismerte, hogy azon leletjutalékot, mely a hivatalos eljárás után és ennek eredményéhez képest Murányi részére megállapítandó volt, ettől megvette; „tekintve, hogy maga is 600frtnál magasabb összegre tette a lelőre esendő részt, a melyet ő 400 forintért vett meg; „tekintve, hogy Pólya Bélának azon mentsége, hogy az ő működése, vagyis a vizsgálat már akkor befejezve volt, midőn a kérdéses vételt eszközölte, — alappal nem bir; mert a közhivatalnok hivatali kiküldetésére vonatkozó functiója és felelőssége mindaddig tart, mig az általa eszközlött hivatalos eljárásról beadott jelentése végérvényesen az illető felsőbbség által el nem intéztetett ; „tekintve, hogy Pólya Bélának azon mentségo sem bir hatálylyal, hogy a közte s Murányi Kálmán között, a leletjutalék iránt létrejött szerződés közös megegyezésükkel később megszüntettetek ; mert a későbbi visszalépés a már létrejött szerződésnek csupán polgári joghatályát szünteti meg, de nem változtatja át a magáníél s közhivatalnok között, ezen utóbbinak hivatalos teendője tárgyát képező ügyben vagy erre vonatkozólag folytatott alkunak és kötött szerződésnek, a közhivatalnoki jellegből kifolyó megengedhetlen voltát, illetőleg nem változtatja meg a vfiLalnoK ez.eii estílekménvének állásával való összeférhetlenségét és nem enyészteti el az önzetlenség még látszatának is, a közhivatal tekintélye érdekében szükséges megóvására kötelezett közhivatalnok ezen különös s kiváló hivatali kötelességének — már az alku és szerződés megkötésében nyilvánuló megsértését. „Ezeknél fogva nem lehetett valótlannak nyilvánítani vádlottnak a kérdéses beadmányban foglalt állítása: : ellenben bebizonyitottnak kelletvén elfogadni azon tényt, hogy Pólya Béla a megjelöli agyben, a közhivatalnok különös kötelezettségét képező önzetlenséget szem elöl tévesztette: „vádlottat a btk. 263. §. bevezetése, valamint e §. 1. pontja, illetőleg utolsó bekezdése alapján felmenteni kellett.* (1883. június 14. 4833. sz. a.) Vílárealás a tisza-eszlári Miiiota. A törvényszék jul. 17-én nem tartott tárgyalási ülést, hanem a védők, hirlaptudósitók s gyorsírók kíséretében kiment a helyszínére, Eszlárra, hogy kísérletet tegyen, vájjon a kulcslyukon át valósággal s pontosan láthatók-e a gyilkosság azon jelenetei, melyek Scharf Móricz szerint a templom pitvarában történtek s hogy a zsinagóga berendezését, fekvését s környezetét megszem-