Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 65. szám

Budapest, 1883. Szerda, július 18. Tillf 65. sz. Huszonötödik évfolyam. Tartalom : Jogeset. — Tiszaeszlári végtárgy. Jogeset. Azon kifejezésnek, hogy adós tartozásának visszafizetését becsületbeli kötelességének ismerje, nem lehet más értelmet tulajdonítani, mint azt, hogy a hitelező jogilag fennálló követelésének visszafizetését adós becsületének lekötésével akarta biztosítani, adós részéről elismerten más bizonyíték hiányában; de nem azt is, hogy itt jogilag érvényesíthető kötelezettség fenn nem forogna. Gr. Dezső Sz. Ottó ellen 92,000 fi-t és jár. iránt, 1881. nov. 9-en bpesti tszékhez beadott keresettel megkezdett és letárgyalt rendes perében A tszék 1882. aug. 16.—23837. sz. a. következőleg itélt : „Felperes kereseti követelésével elutasittatik és köteles alperesnek 360 ti-t perköltséget 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett megfizetni. Az Ítéleti illetéket felperes köteles viselni. Felperesi s alperesi ügyvéd munkadija és költségei 360 írttal állapittatnak meg feleik ellenében. Indokok: Felperes beismerte alperes azon állításainak valóságát, hogy alperes a közte és felperes között fenforgott hitelezési ügyletekből kifolyólag összesen a következő összegekkel vált felperes adósává, és pedig: a) a 72,000 frtnyi váltók beváltása czéljából alperes által átvállalt aranyzáloglevél tartozás fejében 84,000 írt. b) a hazai első takarékpénztár által leszámítolt váltók fejében 30,000 írt. c) a magyar általános hitelbanknak felperes által alperesért adott váltók fejében 20,000 fit; összesen tehát 134,000 írttal; beismerte továbbá felperes azon alperesi állítást is, hogy alperes az 5. és 6. sz. a. csatolt okmányok szerint 30,000 frtot felperesnek lefizetett, melynek lerovása után az a) és b) alatti összeg, vagyis 104,000 írt maradt fizetetlenül. Hasonlóképen beismerte felperes; hogy az 5. és 6. szám alatt csatolt levelek tőle származnak, hogy azok valódiak, hogy azok a kereseti követelésre vonatkoznak és hogy az 5. sz. a. leyél válasz az alperes által felpereshez intézett 4. sz. a. csatolt levélre. »Az 5. sz. a. csatolt levél szerint felperes azon kívánságot intézte alpereshez, hogy az az a) b) és c) alatt fentebb emiitett 134,000 frtnyi tartozásból a b) alatt említett, pesti első hazai takarékpénztári váltótartozások kiegyenlítésére felperesnek 30,000 frtot átadjon, mely esetre felperes alperest az a) és c) alatti 84,000 frt és 20,000 frtnyi tartozásainak fizetése alól teljesen felmentette. Hogy alperes felperesnek ezen ajánlatát elfogadta és hogy alperes felperesnek a 30,000 frtot tényleg megadta, az a 6. sz. a. csatolt okmányok és felperes beismerése által be van igazolva. Ezen beismerések mellett felperes kereseti követelését azon állításra állapítja, hogy az a) és c) alatti 84,000 frt és 20,000 frt követelések alóli felmentésnek nemcsak a 30,000 írtnak megfizetése volt feltétele, hanem az is, hogy alperes, ha azon kedvező helyzetbe jutand, hogy az imént emiitett összegeket felperesnek egészben vagy részben viszszatéritheti, azokat felperesnek visszatériteni tartozik. „Felperes eme érvelésének beigazolására az 5. és 6. sz. alatti okmányok tartalmára hivatkozott. „Alperes tagadta a felperes által vitatott további feltétel kikötésének valóságát. „A felperes által bizonyítékul felhozott, tőle származó 5. számú levél tartalma szerint azonban az a) és c) alatti 84,000 frt és 20,000 frtnyi alperesi tartozás teljes elengedése feltételéül egyedül az köttetett ki felperes által, hogy alperes felperesnek a b) alatti váltó tartozás kiegyenlithetésére 30,000 frtot fizessen. „Igaz ugyan, hogy ezen feltétel kikötése után az 5. sz. alatti levélben, még pedig újonnan bekezdett mondatban, felperes annak ád kifejezést, hogy ha alperes valamikor azon szerencsés helyzetbe jönne, hogy az a) és c) alatti tartozásokat egészben vagy részben megfizetheti, felperes arra számit, miszerint alperes ezen becsületbeli tartozását felperes vagy annak örökösei irányában teljesíteni fogja. „Azonban az 5. sz. a. levél imént hivatkozott részéből, valamint ezen levélnek egész tartalmából kétségtelenül kiderül, hogy alperesnek az a) és c) alatti összegek fizetése alóli teljes felmentésnek egyedüli feltétele az volt, hogy alperes felperesnek 30,000 irtot fizessen. Az ezen feltétel kikötése után következő és fentebb magyar fordításban szószerint idézett felperesi várakozás kifejezése nem képez feltételi és alperesre nem ró jogilag érvényesíthető, beperesithető kötelezettséget. „A 6. sz. a. melléklet elismervény arról, hogy alperes felperesnek a 30,000 frtot megadta. „Eltekintve attól, hogy ezen okmány által felperes az alperesnek az 5. sz. a. levélben tett engedményt többé alperes terhére meg nem változtathatta; ezen melléklet szintén csak becsületbeli és nem jogi kötelezettséget ró alperesre az a) és c) alatti 84,000 frt és 20,000 frt megfizetésére nézve. Ezekhez hozzájárul még az is, hogy felperes beismerte alperes azon állítása valóságát, miként a 30,000 írtnak lefizetése következtében felperes az a) alatti 84,000 frtnyi tartozásról szóló alperesi eredeti kötvényt alperesnek visszaadta. Mindezek következtében a tanú és eskü általi bizonyításnak mint nem ügy döntő tényekre vonatkozónak mellőzésével, felperest alaptalan kereseti követelésével elutasítani és mint pervesztest a perköltségek megfizetése és az ítéleti illeték viselésére kötelezni kellett. A Kir. Tábla 1882. okt, 23.-47282. sz. a. köv. ítéletet hozott: „A kir. törvényszék Ítélete megváitoztatik és köteleztetik alperes a keresetbeli 92,000 frtnyi tőkekövetelést és ennek az 1881. évi nov. 9-től, mint a kereset beadása napjától számítandó 6 százalék kamatait felperesnek 15 nap alatt és különbeni végrehajtás terhe mellett megfizetni; a perköltség kölcsönösen megszüntetik; az ügyvédi munkadijak és költségek megállapítása tekintetében az elsőbiróság intézkedése jóváhagyatván, felperesi képviselőnek a felebbezés szerkesztése körüli munka dí j a és készkiadása saját fele irányában 30 írtban megállapíttatik. Indokok: Alperes a per folyamában ismételve beismerte, hogy ő felperesnek a helyette elvállalt váltókötelezettségekből 1876. évben 30,000 írttal, 20,000 írttal és a 2 •'. alatti adóslevél alapjáu 84,000 írttal, összesen 134,000 forinttal adósa volt. A 4. •/., 5. 7. és 6. 7. alatti levelekből kitűnik, miszerint peres felek ezen szerződéses viszonyra nézve oly ujitási szerződésre léptek, melynél fogva felperes alperest, ha ez 30,000 frtnyi váltók beváltására szükséges köszpénzbeli összeget neki átadja, a 20,000 frt és 84,000 frtnyi tartozások tekintetében kötelezettsége alólielmenti azon további feltétel mellett, hogy alperes, ha netalán valamikor oly kedvező helyzetbe jönne, hogy ezen 20,000 frt és 84,000 frtnyi tartozását egészben vagy részben visszafizethesse, ezen viszszatízetést becsületbeli kötelezettségének ismerje. „Igaz ugyan, hogy felperes az 5. 7. és 6. •/. alatti leveleiben a 20,000 frt és 84,000 frtnyi követelést becsületbeli követelésnek nevezi, azonban ezen kifejezésből korántsem következtetendő az, hogy felperes ennek folytán ezen követelésekről véglegesen lemondott s annak megfizetését alperes akaratától tette volna függővé, mert azáltal, hogy azok megfizetésére alperes anyagi helyzetének javulásáig halasztást engedélyezett, követelési jogát magának fentartotta, sőt midőn ezen jogilag fentartott követelést egyszersmind becsületbeli tartozásnak minősiti, ezáltal csak jogát megerősíteni kívánta. „Ezen jogi felfogást meg nem