Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 64. szám

— 255 ­mert a világitásnál ugy látszott mintha a kézben lett volna; a" kézfej roncsolt­ságát pedig akkor nem is vette észre; különben csak felületesen vizsgálta s ezen j könyvet Horváth G. bemondása után irta. Ezután felolvastatott a június 19 s 20-ki jkönyv. — a szakétői véle­ményei. 1882 novemberben a védők a hulla kiásatását s újbóli megvizsgálását szorgalmazták, mi teljesitetvén: Mihál­kovics. Scheuthauer s Belki orvostaná­rok pót vizsgálatra s pótszakértöi véle­mény beadására hivattak fel; kik e czélra a hullarészeknek Budapestre kül­dését kérték, minek hely adatott, de csak annyiban, hogy a hulla fele kül­detett oda, másik fele Nyíregyházán visszatartatott. Felolvastatott a dec. 8-ki jköny. is az obducáló és exhumáló orvosoknak a vizsgálóbíró kérdéseire tett nyilatkozata­ikkal, ugy az egyetemi tanárok látle­tete és szakértői véleménye is. Midőn «bben azon részre került a sor, mely a hulla csempészetre vonatkozik, az elnök felszólalt, előadván mikép az első s a dec. 8-ki szakértők nézetei lényegesen ellentétesek levén, felül vizsgálatra az orsz. közegészségi tanács kéretett fel; egy­szersmind, miután a bpesti szakértők minden megbizás nélkül s állásukat tulhágva a hullacsempészetre is kiter­jeszkedtek, sőt a hullának Esterreli ugyanazonosságát is kimutatni töreked­tek, midőn pedig ezek vizsgálata, s el­birálása egyedül a biróságot illeti : vé­leményük ezen része azon ponttól „A hullacsempészeti elmélet hivei* — egé­szen befejezéséig a tszék által semmis­nek mondatott ki s birói tollal töröl­tetni rendeltetett. Eötvös kétségbe vonja azon intéz­kedés jogosultságát, melyet sem törvény, sem a gyakorlat nem támogat, sőt, mint a közvádló felolvasá, a bünv. eljárás 60. §. világosan azt tartalmazza, hogy a szakértők a feltett kérdéseken kivül olyanokra is kiterjeszkedhetnek, melye­ket tudományuk útmutatása szerint a fennforgó esetre döntő horderejüeknek találnak; — ezek folytán most a tö­rölt rész felolvasását kérték, mi telje­sittetett. Felolvastatott a közeg, tanács vé­leménye is, mely minden indokolást nél­külöz. A szakértői vélemények s vizs­gálatok felolvasása az orsz. müvegyész véleményével fejeztetett be, mely abban Összpontosul, hogy a ruhákon talált fol­tok vérfestenyt nem tartalmaznak. Ezután következett az egyetemi szakértők meghallgatása, s először is Belki tanáré, ki az elnöki kérdésekre előadja, hogy ha a hulla hajainál fogva vizben, fatörzsben fenakad, mi Eszterrel valószinüen történt, nem szükséges, hogy a haj minden szállá hozzá tapad­jon, elég a haj féloldala is s mégis ugyanazon procedúra történik a többi hajnál is, mert ha a rotthadás itteni fokozata következik be, akkor a felhám leválik s azzal a haj kihull, vagy rész­ben, mint itt, letörik; véleményük adá­sakor tisztában voltak, hogy felhám már nem lehetett; a pillaszőrök mégis még meg voltak, mert azok rövidek, nem súrolódhattak sehová s azok gyökerei leghosszabbak s ferdén mennek; az al­test szőrzete ruhadörzsölés folytán is hiányozhat, de elég volt reá a felhám leválása után a viz folyása, mely azo­kat lemosta; a hajaknak metsző eszkö­zökkeli eltávolítása nem feltételezhető, mert a hajcsonkok a fejbőr niveauja alatt végződnek, hová metsző eszköz nem fér. Szerinte az, hogy a körmök erőszakosan távolittattak-e el, vagy ki­hulltak, nem állapitható meg s ha a köröm tul van az ujj végén, s megta­pogattatik, annak létezése iránt csaló­dás nem lehet; hogy a nő gyakorolta a nemi közösülést, megengedhető, de ezt jelen esetben nem lehet bizonyitani; a bonczjkönyvben a szüzhártyáról nem tétetvén emlités, a szüziességről vagy ellenkezőről nem lehet szólni. Eszter nyakának átmetszése után, Móricz szerint a vér csendesen folyt végig a bőrön — mire Belki megjegyzi, hogy szökellő — vérzésnek kellett volna támadni, s felette valószinütlen, hogy vérnyom nem találtatott volna, ha a metszés megtörtént; a vér két oldalon csak akkor folyik le csendesen, ha az a viszerekből származik. Elnök a közeg, tanács eltérő ál­lításait tevén kérdés tárgyául — Belki azt feleli, hogy nem érzi magát hiva­I tottnak ezen legf. fórum véleményének i kritizálására. A szemek szine körüli vé­I lemény külömbségeket az által magya­rázza meg, mikép a szem tekék annyira fel voltak fordulva, hogy a szempillát egészen fel kellett emelni, hogy szem szinét lehessen látni, mit azonban a laikusok nem tevén, csak a piszkos és kissé kékes köthártyát látták s ezt vet­ték szemnek s azért mondák szinét kéknek; mig az orvosok egészen fel­emelték, a szemet tüzetesen megnézték s igy a szem valódi szinét — a barnát látták, feltéve, hogy a szaruhártya nem volt nagyon elhomályosodva — mely­nek szennyes szine alatt a piszkos barna értetik. Ha a maczerált hulla nem sokára vizből kivétele után szem­léltetik, a körömre nézve bámulatos csalódás foroghat fenn — annyira ha­sonlit a körömágy a szépen fénylő kemény körömhöz, hogy megkülönböztetése csak tüzetes vizsgálat után lehető — szak­értői szempontból sem annak, hogy a hullát felismerni vélték sem az ellenke­zőnek jelentőséget a rothadás folytán nem tulaj donithat, mert tapasztalásból tudja, hogy 3—4 napos hullánál is ne­héz a felismerés s nagy csalódásokkal jár. A lábjegyre nézve állítja, hogy a felhám már előbb hiányozván, de a csu­takkali dörzsölés az irhát is elsodorhat­ta, igy a hegjegy eltávolitathatott, mi azonban nem bizonyítja, hogy az nem is volt meg. A hulla viaszképződése már eltemetése előtt fellépett s ez egy adat arra, hogy a hulla nem volt puffadt, mert a viasz képződése után a szövetek már fonnyadnak s arra legkevesebb 2 és fél, egész 3 hó szükségeltetik. Az ál­lítólag két egymásra hajló lábujra nézve azt mondja, hogy annak más okát nem látja, mint azt, hogy szük szekrénybe beszorittatott s igy az ujjak egymásra tolattak. A 20-ik tárgyalási napon — pén­teken — folytattatott az egyetemi ta­nárok kihallgatása. Mihalkovics tanár a vérkieresztésre nézve öszhangzólag nyi­latkozik Belki tanárral, hogy okvetle­nül ivalakban, időközönként erős ivalak­ban kellett a vérnek frecskendezni; és pedig akkor is, ha edénybefogatott fel, s oldalt ment is ki, mégis kellett lát­szania a vérsugámak. A haj fennaka­dását s kihullását s az egész hajzatra egyenlő procedúrát, illetőleg ugyanazon nézeteket nyilvánítja, mint Belky. Nem tételezhető fel a hajak és szőröknél metsző eszközök használata, habár vé­geik nem voltak is czafatosak, mert le­szakadás után is végeik simák lehettek. Feltételezhető szerinte is, hogy a sze­mérem test szőrei a ruháhozi dörzsölés folytán hultak ki; a körmöknek maguk­tól kellett lehullani, mi vizben 4—5 hetet igényel, földben sokkal többet; nézete szerint is az első szakértők té­vedésben voltak a körmök létele iránt, azoknak a körömágyat nézvén. Nem le­hetett könnyű, hogy az első szakértők felismerjék a hullaviaszkot ; ez főleg vizi hulláknál nagyon nehéz, ahhoz nagy gyakorlat kell; képződhetett az az első s 2-ik boncolás közti időben is, de valószínű, hogy azelőtt képződött; a felhám s irha hiányát azonban könnyen felismerheték némi gyakorlottság mel­lett: ha pedig a ruha netán oly hullá­ról adatott reá, mely zsírral s felhám­mal beszűrődve volt, ez tíz napi vizben létei alatt is ben maradhatott a ruhá­zatban; a tutaj alól nem kellett a hulla szagának kiéreztetni; nem felte­endő okvetlenül, hogy bántották-e a ha­lak s férgek a hullát, sőt még két­séges is , hogy bántják-e a hul­lát; csontfejlődés alapján az életkort egy bizonyos évre nem lehet meghatá­rozni, hanem csak valami időközre, mert az ismeretek annyira még nem fejlőd­tek ki s valószinüen később »em fog­nak ; és erre nézve a fajok, s külö­nösen magyar népfajnál nincs különbség ; a bölcsesség fogak mint Belki is állitá, különböző életkorban jelennek meg. Igen érdekes azon nyilatkozata, melyet M. tanár a megmetszés után vérnyomok fenmaradásáról tett; szerinte bármikép történt is a sebzés, nem tör­ténhetett, hogy a tért kisebb nagyobb közre be ne szennyezze; 3 a vér a rendelkezésre állott rövid idő alatt ugy eltávolitassék, hogy annak sem a ruhán sem egyebütt nyoma ne maradjon. A homlokcsont varratja eltűnhetett mimt az első szakértők állítják, mert az korán áll be s a hosszabb ideig fenmaradás kivételt képez, a hulla sértés nélkül mértföldekig huzathatott a tutaj alatt; de ha röviden 3 láb hosszú kötéléi volt megkötve s június 11-től 18-ig hurczol­tatott akkor még is erősebb ütéseknek lett volna kitéve. További kérdésekre ő is nyilvá­nítja, hogy daczára az időközben előállt, több rendbeli szakvéleményeknek, előbbi véleményéhez mindenben ragaszkodik és a közegészs, tanács nézetei bírálatába nem bocsátkozhatik. Felhozatott 1791-ből szinte egy

Next

/
Oldalképek
Tartalom