Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 61. szám

Budapest, 1888. Vasárnap, július 8. 61. sz. Huszonötödik évfolyam. Tartalom: Jogesetek. — Tiszaeszlári végtárgy. — Curiai Értesítő. Jogeset. A vasúti engedmény okmányban a szomízéd állammal leendő vasúti kapcsolat létesithetése nem foglaltatván s nem biztosíttatván, az, hogy a kormány azon összekapcsolást bizonyos időben meg nem engedte, a vasuttársidatnak kártérítési jogot nem ád, habár az engedmény-okmányban a vasút megnyithatásának ideje meg volt is határozva. Cs. kir. szab. osztrák Allamvasutiársulat — a jogügyek igazgatósága képviseletében a magyar kir. Kincstár e. 769.142 írt kártérítés iránt a bpesti tszéknél 1879. april 5. pert indított. Törvényszék 1881. nov. 15. —8443. sz. a. felperest keresetével elutasította s 950 írt perköltségben marasztalta. Kir. Tábla 1882. mart. 22. — 52716. •z. a. a perköltségek kölcsönös megszüntetésével helybenhagyta — köv. indokolással : „Felperes kártérítést, illetve e ezimen vesztett hasznot követel azon alapon, mert a'temesvár-karansebes-orsovai vasútvonalnak Magyarország határszéliig leendő kiépítésére nyert s az 1874. 28. t. czikkben foglalt engedély-okmány világos tartalma szerint jogosítva volt az építésre kitűzött s az 1874. 27. törvénybe beczikkelyezett, Magyurország s Románia közt létrejött egyezmény kicserélésétől számított 4 év eltelte előtt 3 hónappal a karansebes-orsovai vasutvonalat megnyitni s a közforgalomnak átadni; s miután a Romániával kötött fentebbi egyezmény kicserélése 1874. május 17-én megtörtént, a felpeí-M társulat pedig az engedélyokmány szerint engedélyezett vaspályát a határszélig üzemképes állapotba helyezte: az 1878. május hóban említett vonalrész megnyitásához joga nyílt s a megnyitás napjául 1878. május 20-át ki is tűzte. Azonban a magyar kormány E.F. rendeleteivel a vonalnak a határszélig eszközlendett megnyitását s ezen vonalnak a romániai vasúthoz való csatlakozását betiltotta s tényleg lehetetlenitette azáltal, hogy a határon ott, hol felperes sinei Románia vasutsineivel csatlakoztak volna, egy sínpárt fel szedetett azon okból, mivel Románia a magyar állammal szemben vállalt kötelezettségének eleget nem tett. Ezen ténye által tehát tekintve, hogy az engedélyezett s-üzemképes állapotba helyezett vasútvonalnak forgalomban tartása, a romániai vasúttal való kapcsolat nélkül teljes lehetetlen; tekintve továbbá, hogy azon időpontban, melyben felperes társulatnak joga nyílt a vasúti vonal forgalomba tételére, ugyanakkor a romániai vasúttal leendő csatlakozási közlekedéshez is joga támadt; tekintve végre, hogy felp. társulatot a forgalom megnyitása iránti jogával a Románia részéről egy más vasuti vonal csatlakozására vonatkozó oly kötelezettség nem teljesítésére utalni, melyhez felperesnek köze nincs, lehetetlen — felperest törvényileg engedélyezett jogában megsértette, mely jogellenes cselekménye alperesnek az ő kártérítési kötelezettségét vonja maga után. „Ezen kérdés elbírálásánál kétségtelenül a hivatkozott törvényekben, illetve az azokbanf foglalt nemzetközi szerződésben s engedély-okmányban megállapított határozatok az irányadók. — Ha tehát figyelembe vétetik, hogy az engedély-okmányból csak oly jogok származtathatók, melyek abban határozottan kifejezve vannak; s a szabadalmat tartalmazó okmány már jogi természeténél fogva kizárja azt, hogy belőle oly jogosítványok, melyek benne kifejezetten meg nem adattak, következtetés utján levonattathassanak ; és ha figyelembe vétetik, hogy az engedélyokmány 21. §-ban a vasútvonal megnyitására s üzletben tartására adott jog, még nem foglalja magában azon jogot is: hogy felperes saját tetszése szerint tűzhessen ki határidőt a vasútvonal megnyitására; sőt ez egyenesen a kormány engedélyétől volt feltételezvz; ha továbbá figyelembe vétetik, hogy a Magyarország s Románia közti vasuti kapcsolat létesítése felperes engedélyokmányában nem foglaltatik s az részére nem is biztosíttatott, a megnyitás s üzletbentartás joga pedig a két ország közti vasuti összeköttetéshezi jogot nem foglalja magában; ha végre figyelembe vétetik, hogy az id. nemzetközi szerződésben a csatlakozás jogát a két kormány csakis egymás irányában biztosította; a két kormány közti megállapodás pedig felperes javára jogokat nem eredményezhet, s abból ilyeket maga részére következtetés utján annál kevésbé származtathat, mivel a csatlakozást a két kormánynak csakis egy időben s egyszerre volt joga létesíteni; s miután az eziránti nemzetközi megállapodás a két országra nézve kötelező volt: a magyar kormánynak nem lehetett joga ezen megállapodástól eltérő intézkedést tenni: akkor nem marad fenn semmi kétség aziránt, hogy alperes oly jogellenes cselekményt, mely az ő kártérítési kötelezettségét megállapíthatná, el nem követett, „Egyébiránt felperes persorán maga is beismerte, hogy a magyar kormány önhatalmilag nem adhatott jogot arra, ho^y felperes forgalmi eszközei átmehessenek Románia szomszéd területére, sőt még Romániával szemben sem tartozott a csatlakozást létesíteni addig, mi" a másik vonal meg nem nyittatott ; annál kevésbé volt köteles a romániai vasút vonalait Magyarország határára átbocsátani. A határon való átkelés már azért sem volt lehetséges, mert a mint felperes perirataiban beismerte, Románia részén a közlekedés csak Vercserováig volt megnyitva s a két szomszédország vasutvonalainak csatlakozása, mint a nemzetközi szerződés tárgya, csak a két ország megegyezésével volt létesíthető; másrészről pedig azon körülmény, hogy az 1874. évi egyezmény szerint minden kapcsoló vonalon létesíteni kellett közös nemzetközi állomás felperes beismerése szerint is a kitűzött 4 évi építési idő folyama alatt nem létesíttetett, bizonyítja azt, hogy az összeköttetés a két ország vasutai között létesíthető nem volt, „Nem vétethetett figyelembe felperes azon érvelése, hogy a csatlakozási jog megszerzéséhez nemzetközi szerződés nem szükségeltetett, mert ezen jogosítvány megadatott azáltal, hogy a vasuti egyezmény alapján a kapcsoló forgalom lehetségesitésitése czéljából mindenki az engedélyezett vasutaknak engedélyét egész a határszélig nyerte meg; és alperes a Romániával szemben szerzett csatlakozási jogát gyakorlás végett felperesre ruházta; s hogy ezen jog gyakorlása a szomszédos vállalatoknak a dolga; mert a vasútnak határszélig való kiépítése a két kormány részére fentartott csatlakozás engedélyezése nélkül, a csatlakozás jogát meg nem állapítja; ilyennek gyakorlása tehát a két szomszédos vállalat megegyezésétől nem függhetett. „Minthogy ezek szerint az E. rendelet az idézett törvényben foglalt szerződésből folyik s felperest oly cselekmény gyakorlatában akadályozta, melyhez joggal nem bírt; annak illetéktelen használatától tehát felperest eltiltani joga volt; a ki pedig jogával törvényes korlátok közt él, az még ha másoknak kárt okozott volna is, azért felelős nem lehet: „ennélfogva felperes keresetével helyesen utasíttatott el. Kir. Curia a tábla ítéletét helybenhagyta köv. indokolással: „mert nem döntő ugyan azon körülmény: vájjon a romániai vasútvonal azon része, mely Vercserovától a határszélig terjed, volt-e már 1878. május 20-án is oly állapotban, hogy a két vasút kapcsolása megtörténhetett volna ; „habár továbbá az engedmény-okmány 21. §-ban az engedélyezett vasút megnyithatásának ideje meghatározva van; „mind a mellett helyben kellett hagyni a tábla ítéletét, az abban foglalt többi okokból, s főleg azért, mert a Magyarország és Románia kí'zti vas-