Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 60. szám

arról, hogy két izben dolgozott Grosz Mártonnál, ki akkor egészséges volt, mert kapált is, és Nagy István zsellér, ki látta, hogy pünkösd táján Braun az utczán lovát vezette s Antal kapuján bement reggel 7 óra tájban. Jul. 4-én, a tárgyalás 12-ik napján ismét Matej vezettetett be, kihez a közvádló számos kérdéseket intézett, melyekre lényegileg következőleg felelt. Mikor Hersko Smilovitscsal találkozott s beszélt, azok tóle 20—30 ölnyire le­hettek, azon szállás pedig, honnan túrót hozott, 50—60 ölre a füzes után befelé. Smilovicsot kocsin nem látta sehol, csak akkor, midőn visszajött, látta, hogy Smilovics azt a tárgyat átadta. Hogy a ruhát hozott nő eszlári volt — Hers­kótól hallá; látta, mikor elment a fü­zesnél felfelé, de azt nem, hogy átment-e az eszlári partra. A nő tőle Herskó mellett vagy 20 ölnyire volt, egy kicsit szemben látta, de mindjárt megfordult s elment; este látta és először, nem tudja, megismerné-e. Elmondja, mily ruhákat adtak reá s hogy ő hóna alatt tartotta, kissé felemelve. Látta a hullát T.-Dadánál is, életkorát nem lehetett felismerni. Herskot több izben kérdezte, hogy mi céljok van a hullával s az min­dig azt feleié, hogy majd megmondja végső alkalommal, ha a pénzt átadja.­Az 56 frtot 2 frt híjával, melyet ő el­vett Tokajban, Wiedernél tették le s mikor kiszabadult, nem ment oda pénzt kérni, mert Hersko máskép rendelke­zett. Azon tegnapi állítása mellett, hogy a szigeti jkönyvben foglalt vallomást nem tette, hogy őt s Herskót itt senki­sem bántotta; hogy ő azt szigeti vizs­gálatánál nem is mondotta; s ezt lelki­ismeretesen vallja; a dolgot ott is ugy mondá el, mint itten. Ott Hersko sCsep­kanicscsal egy órában voltak kihallgat­va, előre Herskó s Csepkanits. Ezután Eötvös s Friedmann védők azt az inditványt tették, hogy Matej vádlottak közé soroztassék és bünperbe fogattassák — hamis tanuzás és eskü vagy a gyilkosság bűnpártolása miatt — kiemelvén, mikép az már 5 ünnepélyes nyilatkozatot tett — egyet közig, ha­tóság, négyet bíróság előtt; elsőt Nyí­regyházán vizsgálóbiró előtt kijelentve mikép a hulla csempészetről mit sem tud, — egyezőleg 15 társa részletes vallomásával; másodikat T. Lökön hol a hullacsempészetet beismeri s óráról órára elbeszéli; ugyanezt a tszék előtt hitelesítés alkalmával megerősítette, ki is bővítette ez volt a 3-ik; — elbocsá­tásakor megjelent községe előjáróságá­nál s itt ismét azt adta elő, hogy Lö­kön hamis dolgokat vallott kényszerítés kínzás folytán — ez volt a 4-ik, végre ezen utóbbi vallomása alapján a m. szigeti tszék megkerestetett újólagos kihallgatására a ennél ismét azt vállá hogy hamisul vallott T. Lökön — meg­erősítve nyíregyházai első vallomását. Most pedig a t szék előtt ismét ellenkező dolgokat adott elő. Ő tehát vagy egyik vagy másik irányban hamis tanu. Azu­tán Matej a hulla csempészetben részt vett, végczéljáról tudomással bírt, az az által szándékolt vétségnek részese és pedig pénzért, melyet részben meg is kapott. — LJ4U — Köz vádló ellenzi mindkettőt; mert egyikre sincsenek meg a kellő előfelté­telek. Mert Matej vallomásáit esküvel még nem erősítette (btk. 21.3 §) A bűnpártolásra nézve pedig azért mivel Matej kijelentette, mikép azon dolog czéljáról tudomása nem volt, az ellen­kezőre pedig positiv adat nem létezik. Elnök kijelenti hogy a tszék mind­kettő felett határozni fog, megjegyez­vén előre is, hogy Matej mostanig vád­lott volt s mint tanu nem állt a bíró­ság előtt csak most először. Matej kikérdezése ezután tovább folyt. Heuman védő számos kérdése­ket intézvén hozzá, ;i feleletekből kitűnt mikép most azt alítja hogy Eíerskoékat ak­kor látta,, mikor a szállásról visszajött, előbbi tszéki kihallgattatásánál pedig akkor, mikor oda túróért ment. Szerinte azzal a gúzazsal kötötték a hullát tu­tajhoz, melylyel Hersko oda húzta, pe­dig szerinte azon gúzs, mely mogyoró­vesszőkből állt, nem volt 3 lábnál hosz­szabb, de azt válaszolja, hogy nem volt messzire, csak 2 ölnyire s a vékonyabb végénél húzta. Azelőtt azt mondá, hogy Jankel fent ment a parton, most pe­dig, hogy a part alatt a víz szélén. Eötvös védő által ís kérdőre vonat­ván, többek közt vallja, hogy Szeklen­czén a községében elment az elöljáró­sághoz bére ügyében s ott a hulla tör­ténetét elmondá, ugy mint most elő­adta. Innen a zsidók szekéren Szigetre vitték, hol ki lett hallgatva, mire néz­ve mondja, hogy Lökre este indult Nyíregyházáról, később pedig, hogy haj­nalhasadtakor, csakhogy sötét volt. Je­lenleg az esperesnél kapott szállást, honnan a városba kijárván, egyszet a kapuban egy ur, nem tudja, keresztény-e vagy zsidó, beszélt vele s azt mondá, hogy csak az igazat vallja. Braun A. közbeszól, hogy Matej vele volt a börtönben, beszélt vele és pedig magyarul. Matej azonban kijelen­ti, hogy Braunt nem ismeri, vele nem beszélt s ő magyarul nem tud. További kérdésekre — Funták vé­dőtől — feleié, hogy nem gondolkozott felette, vájjon szabad-e ugy bánni a hullával, mert többnyire részeges volt, Hersko itatta pálinkával; a dolgot azért titkolta, mert Herskora hallga­tott; — Friedmann védő kérdésére: hogy a hullaöltöztetéskor is részeg volt, de nem oly eszméletlenül, hogy a ru­hákra ne emlékeznék; azt a bizonyos 56 frtot Herskotól Tokajban csütörtöki napon kapta, a tszék előtt máskor Ke­recsenyt mondotta s most azt feleli, hogy azt nem mondotta, mert Kere­csenyben nem állottak meg. Előbb azt mondá, hogy a hulla ho­zatalakor este s holdvilág volt, pedig a naptár szerint akkor utolsó fertály le­vén, este nem lehetett holdvilág, mire feleli, hogy biztosan nem tudja, tiszta holdvilágos este volt-e 1 Sműovicsnak félmutattatott a le­vél, melyet börtönből Rosenbergnek irt s melyben hitsorsosait felhivja a beval­lásra, mert ők hárman már ugy is be­vallottak mindent, az is benne van, hogy mindennap fog nekik irni. Következett Csepkanics kihallgatása. Bustyaházáróli elindulásukat előbb szer­dára most keddre teszi. Kerecsenyben egy rész megállt terhelni, ők tovább mentek, látta Herskóékat is csendesen elhaladni. Ott látott parton egy zsidót ki mintegy 200 öl távolságban Hersko­val beszélt, hogy mily nyelven nem értette; nem tudja, visszafelelt-e, előbb azt mondá hogy zsidóul beszéltek. — A szigeti jkönyvről melyben kínoztatás. panaszoltatik, nem tud semmit; Szige­ten azt vállá, hogy őt nem kínozták Nyíregyházán. Matej azt vállá, hogy a bemenetelre szekeret kaptak — míg Gs. szerint azt ők fogadták, de a pénzt reá egy zsidó adta, nevét nem tudja. Hersko Oyörgy napszámos előadja hogy ő is a tutajokon volt; Kerecseny­nél nem vette észre hogy Hersko a partra kibeszélt volna — ó neki dolga volt. A hulláról csak azt tudja, hogy CsepkaDÍcs egyszerre elkiáltotta magát hogy nézétek egy holttest van a víz­ben, a csősz is oda jött, este elásták; ő meg sem nézte mert büdös volt. Ma­tej is mondja, hogy Dadán büdös volt. Közbe néhány sürgósb tanuzás esz­közöltetett Urbán eszlári szülésznő Mó­ricz életkoráról tanúskodik mit 16 évre tesz — mert fiával egyidőbe született 1867-ben, Scharf J. 1868-ban mondja születettnek, mert 1867-ben házasodott. Urbán meg marad állítása mellett. — Csuka Ferencz s felesége tanúsítják hogy Klein szekeret kölcsönzött egy dohá­nyostól, melyen mint akkor mondá Nyíregyházára ment szerdán reggel a csötörtökön jött vissza egyik ezt pün­kösd előttre, másik utánra teszi. Debreczeni Mihály vallja, hogy Ezzter eltűnésének napján a kocsis Ha­talovszkival együtt szántott egész nap, pedig ez azt állította, hogy akkor dél­után hallá Hurinét Eszterrel beszélni. Ők csak este jöttek haza.— Ezt erősiti Lánczi József is, ki különben vallja, hogy Eszter 10 óra tájban ment festék­ért, látta, mikor a menye is adott neki pénzt valamire; és délután 2 órakor már az anyja s többiek keresték Esztert. A védők megtámadják, hogy ezen két uj tanu tudtokon kivül itt megje­lenik, mintha az égből cseppentek vol­na le. — Csepkanics, Hersko, Jura,. Csuha Ferencz s neje megeskettetnek, többié függőben hagyatik. Végre az elnök előterjeszti, hogy Solymosiné részéről több uj tanu jelen­tetett be s azok beidéztettek; továbbá, hogy a községi elöljáróság jelentésesze­rint Vámosi Julcsa beismerte utólag, hogy vallomása, melyre meg is esküdött, hamis, mire nézve az alispántól 3 ki­hallgatási jkönyv érkezett be az elöjá­róság általi kihallgatásáról. Ezen dolgok a védőket erős pa­naszra s nyilatkozatokra vezették ; ki­mondák, hogy ha ezen tanuszerzés s a pol. hatóság beavatkozása tovább tart, Nyíregyházán nem lehetend az ügyet befejezni s ítéletet hozni, szükségessé váland, hogy más tszék delegálása sür­gettessék. Felelős szerkesztő és kiadó laptulajdonos: SZ0K0LAY ISTVÁN. (IV. kerület, zöldfa-utcza sz. !•) B*d»pMt, 1883. gcb'.*liag«rlgná.t2 Bjomdája, (ro«t<ly-*UM KirolykawirDja.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom