Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 59. szám

— 235 — fegyházra levén jogéi-vénye.=ien elitélve, e büntetését jelenleg szenvedi, egységesítés céljából 8 havi fegyházra változtatik át s ennek tartama akkor veendi kezdetét, midőn vádlott azon szabadságvesztés büntetését kitöltendi, melyet jelenleg szenvedi. „Egyebekben a kir. tábla Ítélete hhagyatik. Indokok: Helyesen mondotta ki s indokolta a kir. tábla azt, hogy vádlottra fenforgó esetben megállapított büntetés azon büntetéssel nem összesíthető, mely reá korábbi jogérvényes ítéletekkel kiszabatott, miután az öszbüntetéssel fenyítendő bűnhalmazat alapfeltételét épen az képezi, hogy a büntetendő összes cselekmények azon időből származzanak, midőn vádlott azok egyike miatt sem ítéltetett még el s ez az 1880. 37. t. cz. 36-ik §-ában félreérthetlenül ki van mondva. „Ellenben nem fogadható el a kir. táblának azon nézete, hogy a vádbeli cselekményekben a helyesen mellőzött rongálás esetét ide nem értve, eszmei bűnhalmazat foglaltatnék; „mert vádlott két elhatározás folytán két egészen önálló törvényszegést követett el, melyek elseje abban nyilvánul : hogy a hatósági közegeknek zárkájába való jogosított behatolását eltorlaszolás és veszélyes fenyegetés által akadályozta; másika pedig abból áll: hogy a hatóság egyik közegét akkor sérelmezte meg, midőn az már a zárkán belül volt; s ennélfogva a behatolás megakadályozásának a lehetősége már megszűnvén — a sérelmezést csupán boszuból ejtette. „Ehhez képe3t a btk. 96 §-a értelmében anyagi bűnhalmazat forogván fen; ennek megfelelően összbüntetés volt szabandó, melynek azonban a büntetés azon mértéke megfelel, mely a táblai ítéletben megállapítva lett". (1883. június 12. 2931. sz. a.) Véitárpalás a tisza-eszlári MaioM A hullacsempészetre vonatkozó vizsgálat hétfőn, július 2-án kezdetett meg. Megelőzőleg fel kell említenünk, mikép bizonyos Cserés Andrásné eszlári napszámosnő f. évi június 22. megjelent az eszlári községi elöljáróságnál s ott következő vallomást tett: 1882. június 16-án az állítólagos Solymosi Eszter megkerülését megelőző pénteken, átelleni szomszédomban lakó Groszberg Leónál voltam reggel 8 óra tájban, a midőn ez nejének zsidóul azt mondta: „Eredj Jákobnál, vedd a ruhát s menj felfelé a nagyfalusi füzeshez". Mire Groszbergné kijelenté, hogy ő nem megy, s átkozódott, erre férje Groszberg Leon rá rivalkodott, hogy el kell menni. Én ez idő alatta Groszbergné papucsát kentem meg olajjal. Ezután Groszbergné elment hazulról szemem láttára, hogy hová, merre ment, azt nem tudom. Este felé láttam, hogy Groszbergné előjött. Nekem szappanra levén szükségem, azonnal átmentem Groszberg lakására megvásárolni azt, a mikor is Groszberg Leon előttem zsidóul azt kérdezte nejétől: „Hol voltál olyan sokáig, azt hittem, vizbe fúltál !" Erre Groszbergné szintén zsidóul azt felelte: „Nem tudtam odaadni ott, mert szél fujt, le kellett mennem egész a, löki füzesig s ottan adtam által." Groszberg Leon aztán ismét kérdé nejétől: „Megmondtad, hogy öltöztesse fel?" Groszbergné felelte: „Mondtam." Később mikor hallatszott, hogy az Eszter ruháinak kiszállításával Groszbergné gyanusittatik, négyszemközt azt mondtam neki : „Ugy-e ifiasszony, mégis csak igaz az, hogy maguk ölték meg a leányt ?" Groszbergné ezt tagadván, ismét mondtam neki: „No én csak annyit tudok, hogy mikor a zsidó fiúgyermek megszületik : körülmetélik s vörös porral hintik be. Miből van hát a vörös por?" Szükségesnek tartom még ez alkalommal bejelenteni, hogy a Solymosi Eszter eltűnését követő éjjelen sok helybeli és idegen, köztük egy szőrös sipkájú fehér strimpflis zsidó is volt Groszberg Leonnál, ott nagy zajjal lévén figyelmessé lettem, s kinéztem, miközben kijött Groszberg Leon a házunk közti keskeny utcza közepére s kezeit tördelve zsidóul többször mondta: „Mit tettünk? Mit tettünk?" Én tovább is hallgatóztam s azután a kertből tisztán hallottam zsidóul mondani: „Hozd a kapát és ásót!" Hogy ez ki volt nem tudja. Erről a vizsgálóbiró Bary s atszék értesittetvén, amaz azonnal kiment Eszlarra, s a végtárgyalás folyama alatt Cserésnét beidéztette s vallatás alá vette. Ugyanazt vállá, a mit a községi elöljáróságnál beszólt, — annak okául, hogy egy évig hallgatott mindezekről, azt adja elő, hogy félt a szigorú természetű férjétől, ki azt mondá, hogy ne avatkozzam a zsidók dolgába, mert különben küszöbre teszi fejemet. A végtárgyalás folyama ma következő volt: Váradi Antal dadái csősz, midőn a dadái határban fekvő csonkafüzesnél a hulla kifogatott s eltemettetett, nem volt jelen, hanem csak kiásatásánál; ő bánt is el vele, t. i. egy ajtóra fektették s ő megmosta, de nem apróra, csak ugy leöntötték és locsolták vizes kannákból; ruháit is kiöblitette és kiterítette száradni. Mikor kiásatott, a földből nem lett kiemelve, ekkor távolabb állván, alig emlékezik valamire, nem látta, de nem is hallotta, hogy valami kendő lett volna kezében. — Vadja, mikép másnap, midőn kivétetett, ^ igen nagy szaga volt; öltözetéből emlékezik egy rojtos, alul veres csiku kötőre, mi előtte volt, ingválra kis fodorral anyakán és kis fehérvirágu keszkenőre, miben valami volt. A ruhákra, mig száradtak, nagyon vigyáztak, senki sem közelíthetett oda és ki nem cseréltethettek; mikor mosta azokat, olyan nyálkások voltak. — ^ Solymosinét ott csak harmadnapra, hétfőn látta. Oláh György előadja, hogy pajtása mondván neki mikép a füzesben egy hulla van fenakadva, oda ment s kihúzta s akkor 4 — 5 oláh jelent meg, egyik tudott kicsit magyarul is; egyiknél ásó volt, s mivel a hulla arczal feküdt a vizben, azzal megfordították s akkor látta, hogy nőszemély hullája, balkezére keszkenő volt kötve, meghagyta az oláhoknak hogy hagyják ugy mig visszajön, a elment az elöljárósághoz jelenteni; visszamenvén, a hulla máiéi volt ásva, mert mondák az oláhok büdös és este van. — Jelen volt akkor is, midőn a vizsgálóbiró kiment, s amikor a ruhát leszedték róla — az embereknek távol kellett maradni ugy 50 60 lépésre. Látta jól a hullát, semmi melle sem volt, hanem egészen sima, mint valami gyereké, ruházata volt: veres csikós kendő, kis visitke apró virágokkal, kék kabát szinte apró virágokkal. Fején semmi haj sem volt, sem szőr a testén; karján horzsolást nem látott, de mikor a gödröt felbontották jobb keze izülete el volt törve. Másnap Solymosiné is ott volt. Litvai József is megnézte, mikor még a vizben feküdt arczczal, fején, mint mondja, hátul nem volt haj ; hogy volt-e kezén kendő smily ruhában volt, nem tudja; szaga a vizben is nagy volt. Következett Smilovits Jankel 44 é. zsidó napszámos, ki vádolva van, hogy egy hullát átadott Hersko Dávidnak a Tiszán leszállítás végett. Tagadja, mit tanuk is bizonyítanak. Akkor tájban egy szentesi kereskedőnek, Weilnek szállított fenyőt tutajokkal és leírja egész útját napról-napra. Kerecsenyben több napig volt s onnan harmad magával, Dr:mus és Szirkával indult el; a tiszanánai határban, „Gólya" kocsmánál találkozott Hersko val, ki 50 krt kért kölcsön: Szolnokra érve elfogatott. Első kihallgattatásakor július 5-én hasonlóan vallott, de július 15-én már azt vállá, hogy Kerecsenyből június 11-én vasárnap reggel Eszénybe ment Ke3ztenbaumhoz 5 frt követelését beszedni. Most ezt tagadja s azt mondja, hogy azért vállá, mert a vizsgálóbiró fenyegette, meg volt ijedve. Felolvastatik a vizsgálóbiró előtt tett vallomása, mely szerint akkor, midőn Kerecsenyben volt, oda jött tutajon Vogel Amsei is, ki elbeszélé az eszlári esetet és hogy a zsidók most egy más hullát akarnak szerezni s azt mint Esztert Eszlárig leusztatni; felkérte, hogy ő szállítsa a hullát Eszlárig s ott ereszsze el; pénz van elég s az egyik megbízó Mendelovics. Vogelnek azt feleié, hogy ő maga nem vállalkozhatik reá, hanem fog valakit szerezni, miért Vogel 500 irtot ígért s 80-at ki is fizetett, mondván, hogy a hullát két zsidó a szentmártoni révben fogja átadni, azok fognak gondoskodni a ruháról is, melybe Eszlárnál fel fog öltöztetni. Azután találkozott Herskoval, elment a tutajához s mondá neki, hogy egy hullát kellene tutaj alatt Eszlárig szállítani, mit az 120 írtért el is vállalt s általa utasítással láttatott el, mit részletesen előadott. Ezeu július 18-ki vallomását a vizsgálóbiró előtt okt. 19-én mindenben megerősítette s aláirta. Most azonban mindent tagad s azt mondja, azért tette, mert félt, hogy csendbiztos elé kerül s megkínozzák, mint látta Vogelt kinoz-