Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 57. szám

hó 25-én, 8276. sz. alaít, és a magy. kir. államvasutak XXXVII. osztály mér­nöksége 1881. évi október hó 26-án feljelentést tettek a kaposvári járás szolgabírói hivatalánál Tánczi Ádám mosdósi lakos ellen, hogy az ennek tu­lajdonát képező két ló 1881. évi októ­ber hó 17-én, a pályatesten tartózkod­ván, a 11. számú vonat kénytelen volt a 877. szelvénynél megállani. A kaposvári szolgabírói hivatal panaszlott kihallgatása után az iratokat a kaposvári kir. járásbírósághoz küldte, utalva a K. B. T. K. 111. g-ára,1) a nevezett járásbíróság pedig utalva a K. B. T. K. 112. §-ára2) illetéktelenségét állapította meg, a mire a nevezett szol­gabírói hivatal a hatósági kör megálla­pítását kéri. A m. kir. minisztérium következő­leg határozott: „Az érintett ügy ellátása bírói ufera tartozik; „mert a feljelentések, de panaszlott önvalomása szerint is a tulajdonát ké­pező őrizet nélkül levő két lő 1881. évi október hó 17-én a pályatesten tartóz­kodván, e miatt a 11. számú vonat kénytelen volt megállani ; „mert a magy. kir. közmunka és közlekedési miniszterek 1867. november hó 14-én, 6219. sz. alatt kelt rendelete következtáben ujolag kihirdetett, és az 1878. XX. tcz. VIII. czikke által a hozzá­tartozó póthatározmányokkal együtt ha­tályában fentartott 1851. november hó 16-ki vasúti üzletrendszabály 07. §-a szerint a pálya közvetlen közelében ál­latok csak gondos felügyelet alatt legei­tetethetnek, és arra ügyelni kell, hogy azok a pályára es a hozzátartozó ré­szekre ne menjenek, s a kerítéseket át ne hágják; „mert Tánczi Ádám, illetve miután a kaposvári szolgabírói hivatalnál 1881. évi november hó 12-én felvett jegyző­könyv tanúsága szerint nevezett a kér­déses napon otthon nem volt, neje szül. Gál Erzse, ki a lovakat a pályatest melletti rétre kihajtotta, s ott őrizet­lenül hagyta, megszegni látszik a vas­pályára vonatkozó, az életbiztonság és egészség oltalma végett kiadott fentebb hivatkozott rendeletet; „mert a K. B. T. K. 111. §-a szerint kihágást követ el az, ki a vaspályákra vonatkozó, az életbiztonság, az egészség oltalma végett kiadott rendeletet meg­szegi; és „mert az életbelébt. törv. 40., 41. §§-ai értelmében az emiitett kihágás fölötti határozat hozatal birói útra tar­tozik; és végül, „meri a kaposvári kir.járásbíróság 2531 1881. szám alatt kelt végzésében hivatkozott 112. §. azért nem alkal­mazható, mert az azon szakaszban meg­állapított kihágásnak egyik alkotó eleme: a felügyelő személyzet tagja ál­') "Egy hónapig terjedhető elzárásai és 200 írtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő ; a ki a gőz vagy más gépekre, mozdonyokra, vaspályákra vonatkozó, az életbiztonság s az egészség oltalma végett kiadott ren­deletet vagy szabályrendeletet megszegi." Bírósághoz utalva. J) A ki a vaspályán, vagy ahhoz tartozó" épüle­tekben, a biztonság szempontjából kiadott rendeletet vagy intézkedést, miután a felügyelő személyzet tagja által figyelmeztetve lett, megszegi; 50 frtig terjidh%tő pénzbüntetéssel büntetendő." Kö'.ig. hitósághoz utalva. — 226 — tal való figyelmeztetés lehetősége, miu­tán panaszlott maga beismeri, hogy lo­vait az érintett alkalommal senkise őrizte, a jelen esetben meg nem állapit­ható. (1882. évi 4868/1. M. szám.) Véctárayalás a tisza-eszlári Myyki Ötödik napo?i is folytattatott a tanuk kihallgattatása. Először a tisza­eszlári kocsmáros Reiner Jakab (27 éves) jött be s vállá, bogy délelőtt fél 9-tól 11-ig s este a pálinkavita végett 8—10 óráig voltak templomban,többek közt vidéki sakterek is. Scharf József is ott volt, de mivel nem volt beleszó­lása, ki s be járt. Scharf este 9 órára mondotta befejezését, mivel pontosan nem emlékezik, hanem ugy 9 s fél 10­kor mentek szét. A metszők szállásukra mentek Taubhoz de bemenni m in látta, mert más utczában lakik. ElflŐ kihallgatáskor nem emlékezett, hogy duuger s Weiszstein velők mentek-e el, de most azt biztosan állítja, csakhogy azok is más utcában lakván, a lakásáig vele együtt nem mehettek. Érdekes mozzanat volt az, mely Reiner szolgálójára Tót Borbálára vo­natkozik. Ez azt biresztelé, hogy egy júniusi éjjel felébredt s maga mellett látta gazdáját s bizonyos Kleint, kik testét meg akarták mérni. Ezt most Reiner határozottan tagadja s előadja, hogy mihelyt e hírt meghallá, a köz­ségi bíró elébe idéztette mind cselédjét, mind Szalki Esztert, ki ott feküdt vele — később a vizsgáló bíró elébe került s mindkettő eltagadta. A Borcsa pedig később megmondta, hog}r Pap József tszéki biró beszélte reá, hogy azt a hirt terjessze. ABuxbaum metsző szerinte is Szüszmannál volt szálva Újfaluban. Következett Grosberg Leon 49 évi ­birtokos, ki előadja, hogy a 3 metsző Taubnál és Szüszmannál voltak lakáson. A templomból együtt mentek ki, de Szüszmann egyik metszővel egy-két perc­czel később; délután s este is az egyez­kedésnél jelen volt a templomban, de ez még zárva levén, bement az egyházfi­hoz, hol Bátorinét találta s később mind összejővén, felnyitották a templomot s ima után elvégezték dolgukat, mi vagy másfél óráig tarthatott, fél 8-tól vagy 8-tól. De 11 óra még nem lehetett, mert még Szüszmanhoz is bement, hogy ennek s Weiszsteinnak beteg gyerekét Kálióba másnap korán bevigye, mert 11-kor etetni akart. Így vallott a vizsgálóbíró előtt is s mivel biztos akart lenni, kérte azt, hogy a jkönyvet elolvashassa — de nemcsak megtagadta, hanem azon ké­rést óriási szemtelenségnek nyilvánitá. így történt Reinerrel is, ki nem is akarta aláírni ismételt felszólításra sem. Kitűnt az is, hogy a vizsgálatnál s jegyzőköny­vezésnél csak maga a vizsgálóbíró volt jelen, habár azután a jegyző, ki azt nem tette fel, aláirta; mit a védők kifogá­solnak, az elnök azonban mint ide nem tartozót visszautasította. Továbbá vallja, hogy Szüszman, a tarczali metszővel 11 órakor együtt tá­vozott a templomból, habár ezt, mint az elnök megjegyzé, kihallgattatásakor biztosan nem tudta. Ekkor aztismondá, hogy meglehet, Szüszman nem jött ve­lem s Buxbaum elmaradt. Az elnök itt ellenmondásokat tüntetett fel. Grosberg oda nyilatkozván, hogy a vizsgálóbíró nem engedvén meg neki, hogy a mit Eszter eltűnéséről tud, elő­adhassa, kéri most ennek teljesítését, mit az elnök megengedvén, következő­ket vallott: Öt óra tájon mentem volna a tem­plomba, akkor jön sietve Huriné, kér­dezem, hogy hová siet,azt mondja: be­küldtem reggel azt a szajhát festékért és nem jön. Majd csak haza kerül — mondok neki — talán félreállt valahová. Azt mondja: én nem tudom, de ugy vagyok ijedve, hogy hol marad el any­nyi ideig. Talán megverte, Huriné, — mondom neki. Igaz, hogy verni meg nem vertem, — azt mondja — de ad­tam neki valami csúnya piszkos edényt és azt mondtam, mossa meg a mosó teknőben és ő megmosta a sütő teknő­ben: Megszidtam, hogy lehetett azt ten­ni és megpiszkoltam érte. Ez volt ak­kor ; későbben csakugyan kérdezősköd­tünk magunk is a lány után. Vasárnap délután kijön hozzám Rozenberg szol­gálója, szintén Solymo3Í Zsófi, ezukorért küldték. Mondom neki : még sincs meg Eszter? — Dehogy van — azt mondta: ugy sajnálom, olyan szomorú volt az a leány. Vallja továbbá, kogy később a köz­ségházára menvén, találkozott Solymosi Jánossal, ki kérdésére azt feleié: nincs meg Eszter, most is oda mentem, van ott egy kut. néztem, hogy nem ugrott-e bele. Üvegesnével is beszélt felőle, ki azt mondá: ott volt mikor Huriné fes­tékért küldé s ki akkor talán meg is verte. Huriné mind erre azt feleié, hogy nem igaz — szombaton tanút nem is látta, hanem csak vasárnap. Erre behivatott Eszter nővére — ki kétszer is vállá, hogy nem emléke­zik, volt-e ezukorért a boltba, de az elnök isméti kérdezősködésére végre azt mondá, hogy nem volt. Következett Einhorn J. 32 éves kocsmáros, ki nem emlékezik a koldus zsidóra; az ima szerinte is fél 9-től 11-ig tartott, a mikor mind kijöttek, a met­szők is. de hogy ezek merre mentek, nem tudja: egyik Szüszmannál volt szálva ; hogy együtt mentek-e a templom uian. nem tudja, mert haragban lévén vele, inas uton ment. Délután nem. ha­nem este 8-kor volt ismét a templom­ban a Siiszmannali regálepör végett; ott volt Süszmann. Grosberg, Lichtman, Einhorn J. — más senki sem volt — 10-ig tartott, kihallgatásakor a jkönyv szerint 11-ig, mire megjegyzi, hogy az írásban tévedés volt. Lehet, hogy Scharf J. is ott volt, de nem emlékezik reá; arra sem, hogj^ aznap Braunt látta volna, arra sem, hogy Scharf J. vagy fia nyitotta-e ki este a templomot s ki gyujtota meg a mylli vagy faggyú gyertyát. Einhorn Mór 24 éves boltos,, elő­adja a 3 metsző megjelenését Eszláron, hogy fél 9 s 9 között mentek szomba­ton az imára, s 11 óra körül jöttek ki, ő egyszerre Grosberg Leon, Szüszman s a tarczali metszővel, hogy együtt be-

Next

/
Oldalképek
Tartalom