Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 55. szám

között ruházatába felöltöztetését is látta, mely cselekménynél Lustig, Braun, Weiszstein és Junger is már jelen voltak. E vallomást Scharf Móricz az Írnok és a csendbiztos által rögtön értesített, és éjfélután Nagyfámban megjelent vizsgálóbíró előtt is ismételte, azon hozzáadással, hogy még azon gáliczkövet is látta, melyet az általa már korábban ismert Solymosi Eszter egy ócska sárga kendőben hozott volt. Elmondta Scharf Móricz, hogy a metszők és a többiek távoztával ő zárta be a zsinagógát az előcsarnok ablakából kihúzott kulcscsal, a mikor ott már sem a hulla, sem annak vére látható nem volt. E vallomást a törrényszék május 23-ki ülésében megerősítette. Az ekkép nyert alapon folytatta azután a vizsgálóbíró lázas tevékenységgel a még május 19-én megkezdett vallatásokat, melyek szerint a zsinagóga szomszédságában lakó Lengyel Istvánná ápril 1-én a déli órákban tompa segélykiáltásokat hallott; az ott azon időben elhaladott özvegy Fekete Jánosné a zsinagóga felől sírást hallott, s annak ajtaja előtt két zsidót látott az ut felé nézve. Kutatásai közben atiszaeszlári zsinagóga előcsarnokában s belsejének padlózatán kisebb terjedelmű nem régi tapasztást vett észre, a mellette levő kútban pedig egy 57 czent széles és 51 mély gödröt talált, melynek rendeltetése eddig kiderítve nincs. Június 18-án délután Oláh György tiszadadai kerülő az ottani határban az u. n. Csonkafüzesben két tutajos segítségével egy hullát húzott ki a Tisza folyamból, a melyet még ugyanaznap este a járás orvosa mintegy 140 ct. nagyságú, középszerűen táplált s 14 év körüli felöltözött hajnélküli női hullának talált, bal kezében sárga papirosban kékes festékanyaggal. E jelenségek az ápril 1-én eltűnt Solymosi Eszter hullájára mutattak. Annak jelentette ki egész határozottsággal Szakolczay Julcsa tiszaeszlári hajadon a következő napon foganatosított bírósági felismerési eljárásban, annak daczára, hogy a hullát ruháitól levetkezett állapotban mutatták; így mások is, mint Lóczy József és Juhász Andrásné tisza-eszlári lakosok, ámde özv. Solymosi Jánosné, a gyermekét vesztett anya, határozottan, kijelentette, hogy az előtte fekvő meztelen hulla nem eltűnt leányáé és más tisza-eszláriak sem ismerték fél a hullában az eltűnt leányt. Az anya azután is megmaradt állítása mellett, midőn a neki később felmutatott ruházatban leányának eltűnésekor viselt ruháját ismerte fel, melyben az országos müvegyész vérfoltot nem talált, hanem más szakértők abban rothadt emberi hulláról származott zsirfoltokat Jés börrészecskéket találtak. A ruházat felmutatása közben kiderült, hogy özv. Solymosiné tévesen jelenté sárga színűnek a festéket tartalmazott kendőt, a mely valódilag fekete színű volt fehér virággal. Június 20-án történt meg Eszláron a hulla felbonczolása, melynek alapján a szakértükül alkalmazott két orvos és egy sebész oda nyilatkoztak hogy a "hajzattól és szőrzettől mesterségesen — 220 — megfosztott és küleröszak nyomait nem mutató 144 c. magas s ép arczánál fogva felismerhető hulla életének legalább 18, de valószínűleg már a 20. évét is elérte, a nemi élvezetet nagy mérvben t'y;\korló, meglévő körmei alkata szerint könynyebb életmódot folytatva, folytonosan czipőben járt, s végre tüdő- és egyéb testi bajok által előidézett vérszegénységben legfeljebb 10 nap előtt elhunyt nőé, a kinek hullája, már mint ilyen, három-négy nap előtt jutott a vizbe. A Szolnokon utolért 1G tutajos (15 keresztény és egy zsidó) a kiket még 7 gyanús letartóztatása követett vallomásaik szerint a kérdéses hullát Csepkovits Juon tutajos vette legelőször észre a Tisza mentében úszni a Csonkafüzes közelében, melyet a partra kihúzás után Szavinecz Péter tett egy másik társával a fold alá Azonban Smilovics Jankelnek, Matej lgnácznak és Hersko Dávidnak utóbb Ti«za-Lökőn kivett, aztán törvényszékileg meghitelelesitett vallomásaik által, lovonásókban követtkező tényálladék állapíttatott meg: Vogel Amsei még június 0—7-én Kerecsenyben Smilovits Jankelt a hulla átvételére s a Tisza jvizében leusztatására meg bízván, utóbbi Tisza-Szt-Mártonba ment, hol a révnél jul. 11-én reggel Grosz Márton és Klein Ignácz tisza-eszlári lakosokkal találkozott, a kiknek kocsiján volt a gyékénynyel letakart hulla, tőlük Smilovics Jankel még aznap délután Kis- és Nagy-Tárkány között vette át és az ott volt Hersko Dávidnak átadta. E ikor és ily módon jutott a hulla Tisza folyamba és az egyik tutaj alatt karjára tett guzszal megerősítve Tisza-Eszlárig vonszoltatott, a melyen alul azt június 16-án egy ismeretlen zsidó asszony által odahozott Smilovics Jankel utasítása szerint, Hersko Dávid és Matej Ignácz felöltöztették és végre utóbbi jun. 18-án tisza-dadai Csonkafüzes mellett elbocsájtotta, Honnan és kitől szerezték a hullát Grosz és Klein? erre nézve a vizsgálati iratokban adat nincs és utóbb Smilovics Jankel, Matej Ignácz és Hersko Dávid is visszavonták a hulla átvételére és usztatására vonatkozó vallomásaikat. Deczember 7 ezen hulla sírjából kivétetett az egyik védő indítványa és a budapesti kir. egyetem három orvostanáiának szakártőkép alkalmazása mellet. És habár a törvényszék megtagadta azon kívánságukat, miszerint velük közöltessenek azon felvilágosítások, melyeket az ő kérdéseikre a június 20-án alkalmazott orvosok adtak, ugy a hulla összes részeinek tüzetesebb vizsgálat végett rendelkezésükre bocsátását is mind e nehézségek daczára, az emiitett orvostanárok kimondották hogy a kérsee hullánál az előbbi szakértők következtetései a kor, az életmód és a halál oka tekintetében el nem fogadhatók; hogy saját észleteik nyomán, egy 14 — 17-ik életévet elért nő hullájáról van szó, mely az első bonczolást megelőzőleg hetek előtt halt meg, s heteken át létezett a vizben, hol körmeit és haját természetes uton vesztette el. Az orvostanárok a feltett kérdéseken felül a büntető eljárási szabályok 60. §-a értelmében még más kérdéseket is bevontak vizsgálódásuk és szakértői véleményük körébe, a melyeket tudományuk útmutatása szerint, döntő horderejüeknek véltek a fenforgó esetre nézve; de a törvényszék már előlegesen semmisnek mondotta ki e fejtegetést és annak birói tollal kitörlését rendelte el mindazok meglepetésére, a kiknek tudomása szerint ily birói intézkedés a jelenleg hatályban levő törvényekben és eljárási szabályokban nincs és annak az 1874. évi 34. törvényczikk hatályba léptéig csakis ügyvédek irányában volt helye, végre megszereztetett vén az orsz. közegészségügyi tanács felülvéleménye is elérkezett az alkalom az egy évi vizsgálat felhalmazott anyagának nyilvános és közvetlen szemügyre vételére és a valódi bizonyíték megállapítására. Gyilkoság bűntettéről, és a bűntettben való részességről, illetve bűnpártolásról van szó. A büntető törvénykönyv 278. szakasza szerint a gyilkosság bűntettét elköveti az, aki embert előre megfontolt szándékai megöl. A vádhatározat eleinte szintén gyanúsított és jelenleg a megyei várnagy felügyelete alatt levő Scharf Móricz törvényszékileg hitelesített tanúvallomása és egyéb vizsgálati adatok összehatása folytán jogos alapon nyugvónak mondja ki azon gyanút, hogy Schwarcz Salamon és három társa mult évi ápril 1-én Solymosi Esztert előre megfontolt szándékkal megölték és ekkép a gyilkosság bűntettét követék el: továbbá jogos alapon njmgvónak mondja ki a határozat ama gyanút is, hogy Scharf József, a nevezett hajadonnak lakására behívása által Junger Adolf és négy társa pedig jelenlétük által segítették elő a gyilkosságot és ekkép a btk. 69. §-a értékűében bűnrészesekké váltak. Megállapítottnak vétetik a szörnyű bűntett gyanúja, ámde kérdem, mi volt ama bűntettnek indoka, rugója? A kérdés nincs tüzetesen kifejtve a vádhatározatban, pedig nem lehet előle kitérni, vagy azt megkerülni. Felelek tehát ama kérdésre s nyilvánítom, hogy a vádlottak ellen a vallásszertartási gyilkosság gyanúja forog jenn. Mult évi ápril elején a Mózes vallásuaknak húsvétjuk volt s a néphit szerint húsvétkor keresztényvére is szükégük van, mely néphit nemcsak a társadalom alsóbb rétegeiben van elterjedve, hanem azzal még olyanoknál is találkozunk, kik a műveltebb osztályhoz sorozzák magukat. A vallás szertartási czélból elkövetett gyilkosság gyanújából vannak itt a vádlottak padján Schwarcz Salamon és 3 társa, a bűnrészességgel és bűnpártolással terheltekkel együtt. A bűnösség kimondását fogom indítványozni a valóban bűnösök ellen, de pillanatra sem habozandok a vád alóli felmentés indítványozásában azokra nézve, a kiknek bűntelensége kiderülni fog. Felelős szerkesztő és kiadó laptulajdonol: SZ0K0LAY ISTVÁN. (IV. kerület, zöldfa-utcza sz. 1.) Megjelen e lap hetenkint vasárnap, szerdán és pénteken. — Előfizetési ár; helyben és vidékre egész évre 12 fit, félévre 6 frt, negyedévre 3 frt osztrák értékben. Budapest, 1883. Sehlesinger Ignitz nyomdája, (rostély-utcza Károlykaszárnya.)