Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 54. szám

Budapest, 1883. Szerda, június 20. 54. sz. Huszonötödik évfolyam. Tartalom. Országgyűlésünk termékenysége. — Váltó, polgári jogesetek. — Plenáris bünt. dönt. — Rendelet. Országgyűlésünk termékenysége. IV. Az e tárgyban irt szemle-értekezésünket utóbbi czikkünkben *) annak nyilvánitásával fejeztük be, hogy a törvényhozás munkarendszerének vizsgálata, mely a termékenység helyes arányára, vagy túlterjeszkedésére rámutat, nem lehet felesleges. Nem, azon okból sem, mivel az feltüntetheti azon szellemet is, melyben az állam törvényalkotása működik s azon irányt, melyet a jogi s társadalmi élet fejlesztésében követ. Műveleteiben kétségtelenül a haladás vagy visszaesés, a rombolás vagy józan konzervatív fejlesztés, a modem államélet intézményei felé való törekvés, vagy a lejárt régi kor maradványaival való kaezérkodás tünetei világosan visszatükrődzenek. Nézzük mindenekelőtt a pénzügyi szakot. A kormány s törvényhozás itt, mint már emlitettük, 15 javaslattal foglalkozott, tehát sokkal többel, mint bármely más szakban. Ezen bó termékenység hü jellemzése s kifejezése közállapotaink helyzetének, melyben ugyanis mindenek felett uralkodó szerepet visznek a pénzügy érdekei, döntő befolyást gyakorolván összes társadalmi viszonyainkra s uralván minden mozzanatainkat. Erre mutat a pénzügyi kormányzat javaslatainak a törvényhozás által hűségesen elfogadott tartalma is. Mint az elintézett javaslatok múltkor közlött sorozatából látjuk, azok nagyobb része a kincstár hasznainak emelésére irályul. Ujabb adók, illetékek, eladásokból merített bevételek — ezek viszik a főszerepet — mit bizonyit többi közt a biztositási szerződésektől fizetendő illetékekről, a pénzintézeteknél elhelyezett tőkékből folyó jövedelmek megadóztatásáról, a kikindai Ueberlandiális földek eladásáról, a fegyver- s vadászati adó ujabb szabályozásáréi szóló törvények létrehozatala. Ezen irányzat, mely más államokban s társadalmi körülményekben indokolható lehet, nálunk ártalmassá, veszélyessé válik azáltal, miszerint a produktív beruházások, a haladás érdekei, a társadalmi javítások annak vajmi kevés hasznát veszik. Nem különösen az igazságügy, mely bennünket jogászokat legközebbről érdekel. Ha ez a törvényhozás házában szőnyegre kerül, biztosak lehetünk, hogy leginkább csak ujabb bélyegekről, az *) Lásd a június 13. megjelent 51. számot. illetéki dijak felemeléséről, bírságokról lehet szó. Arra, hogy a bírósági személyzet még ott is, hol legnyomasztóbb szükséggé vált, szaporittassék, hogy a bírák s különösen a kezelő személyzet fizetése, már az emberiség követelményeinek megfelelőleg is javitassék, hogy a törvényszéki s járásbirósági börtönök a közbiztonság szigorú igényeit kielégitőleg átalakíttassanak; vagy hogy a jogszolgáltatás terén az elodázhatlan reformok létesíttessenek, mindezekre nem jut a folyvást szaporított kincstári bevételekből; de arra a pénzügyi s igazságügyi kormányzat által befolyásolt törvényhozás uralkodó elemei nem is igen gondolnak. Csak egy tényező, mely a kiemelt iránytól elesik s a reformok közé sorolandó, jelent meg törvényhozásunkban — a pénzügyi közigazgatási biróság intézménye — de ez is a valódi reformnak csak kezdeményezése, csak egy kisebb része, mert nem karolja fel az egész közigazgatási bíráskodást — mire pedig a magánjogok biztosítására rendkívül nagy szükségünk lenne. De mivel ennek keresztülvitele nagyobb költséget igényelne, sorsa felett ismét az uralkodó pénzügyi tekintetek döntöttek. Ezen iránynyal teljesen öszhangzó az igazságügyi működés is, ugy hogy annak vezetőjét bátran a pénzügyi minisztérium egyik államtitkárának lehet tekintenünk. Minden műveletei a törvényhozás terén oda irányultak a lefolyt ülésszakban is, hogy valahogy csak ujabb kiadások ne okoztassanak a kincstárnak — ha már a létezőket egy és más módon nem lehet kevesbíteni. Meg is látszik ez az általa keresztülvitt törvényeken. Ezek legnagyobb részben nemzetközi szerződésekben állanak, melyek Szerbiával, Luxenburggal, Olaszorsággal köttettek — s a melyek semmibe sem kerülnek. Csak három törvényerőre emelt javaslata volt, melyek igazságügyünk tekintetében figyelmet igényelhetnek, de a melyek szintén vagy nem képeznek valódi reformot, vagy kétes jövőjű újítások. — gyökeres reform miveletről természetesen szó sem lehetvén. Az uzsoratörvény, melyet valósággal Dem jogi érdekek, hanem politikai tekintetek hoztak létre — inkább viszszaesést, mint előhaladást jelez, a forgalom, hitel s jogi rendelkezés korlátozása folytán, mi tehát reformul épen nem szolgálhat, levén az a középkori sötétség, korlátoltság, társadalmi gyűlölet reprodukálása. A felebbvitel korlátozása bűnügyekben, melylyel a törvényszékek munkakörének kiterjesztése van összekapcsolva, reformot már azért sem képezhet, mert nem terjesztetett ki az egész felebbviteli rendszerre, hanem annak csak egv kis részére szoríttatott, mi a rendszerességet, egyöntetűséget, öszhangzást a jogi tényezők között kizárja. Ehhez járul, mikép az igazságügyi siker biztosítására feltételéül kellett volna szolgálni annak, hogy a törvényszéki birói személyzet szaporittassék, mire azonban a pénzügyi befolyás alatt áló igazságügyéiteljeséggel nem lehetett hajlandó. A törvénykezési szünidő szabályozásának, illetőleg e müvelet sikerének pedig, sajátságos körülmén3Teinkben, igen kétes, bizonytalan jövője van, főleg ha azt tekintjük, hogy a szünetelés az egyes bíróságok hatáskörére is kiterjesztetett, mi más államok jogszolgáltatásában nem fordul elő. Szüneti tanácsok. A Jcir. táblánál Budapesten a büntető tanács következő birákból álland: elnök: Vajkay Károly alelnök, birák: Kun Sándor, Gyárfás István, Popovits Jenő, Bolvárí Gellért, Malatinszky Lajos, Gergei Károly, Pekker József. Péterfy Domokos. A polgári tanácsban elnök; Marschalkó Leó tanácselnök, birák; Kaszay Zsigmond, Fábry Károly, Szeremley Lajos, Vaszilievits Vazul, Klimkó István, Hamersberg Leó, Fenek Ádám és Koch Adolf. Jogeset. Bizonyos jelzálogos követelésre vonatkozó zálogjogi átruházás illetve engedmény bekebelezése meg nemtagadtathatik azon okból, mert egy más hitelezőnek ugyanazon, engedményező és átruházó ellenében alzálog jogi bekebelezés iránti kérelme végérvényesen megtagadtatott; midőn ezen két bekebelezési kérelem közt ily szükségképi összefüggés fenn nem forog s midőn utóbbi hit élező bekebelezési kérelme kérvényezési jogosultság hiányából utasitatoti vissza. Lukács Dánielnek. — Melczer Aurél s társai elleni zálogjogi átruházás bekebelezési ügyében a beregszászi tszék 1881. június 9. 5040 sz. a. köv. végzést hozott. „Jelen kérvényhez B. alatt eredetiben csatolt, Müller Francziska által Kászonyban 1878 június 3. Müller Zzuszanna javára — továbbá Müller Zsuszanna által Kászonyban 1881 márczius 1-én Lukács Dániel javára kiállított engedmények alapján a kászonyi 73. s 947. sz. telekkönyvekben Melczer Aurél és Lerch Aranka javára bekebelezett 3500 írtból a Müller Francziska javára átruE mai számhoz mellékelve van lapunk 1883. évi július decemberi előfizetési felhivasa