Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 53. szám

Ha tá r ozat: „Tekintve, hogy az összbüntetés előfeltételét a B. T. K. 96. §-a szerint az anyagi bűnhalmazat képezi; „tekintve, hogy az anyagi bűnhalmazat a B. T. K. 96. §-ában meg lévén határozva, ez alatt két vagy több önálló büntetendő cselekmény értetik, melyeket ugyanazon egyén ezek, vagy e cselekmények egyike miatti elitéltetése, illetőleg büntetésének kiállása előtt elkövetett, és melyek rendszerint ugyanazon bűnvádi eljárásnak és itéletnnk képezik alapját; „tekintve, hogy ez alól kivételnek csak a B. T. K. 104. §-ában külön meghatározott két esetben van helye, mel\ szakasz által, nem ugyan a bűnhalmazat fogalma, hanem a szorosan veti bűnhalmazatról szóló büntetési rendelkezések kiterjesztetnek: 1) az ugyanazon személy által elkövetett, s annak bűnösségét, valamint büntetését is megállapitó Ítéletekkel elintézett, akár az ítélet előtt, akár ezután véghezvitt, két vagy több büntetendő cselekmény miatt külön Ítéletekben meghatározott szabadságvesztésbüntetésekre azon feltétel alatt: ha valamennyi büntetendő cselekmény ezen Ítéletek bármelyikének végrehajtása előtt követtetett el; „2 a szabadságvesztés büntetésének végrehajtása alatt levő elitélt által, a végrehajtás alapját képezett Ítéletnek jogerőre emelkedése előtt elkövetett büntetendő cselekménye vagy cselekményei miatt, a végrehajtás alatt levő büntetéssel egybefoglaltan megállapítandó szabadságvesztésbüntetésre; # „tekintve, hogy a kiemeltek szerint a B. T. K. 96. és 104. §§. által a bűnhalmazatra, és ennek következtében az összbüntetésre meghatározott rendelkezések alul ki vannak zárva azon büntetendő cselekmények, melyeket a szabadságvesztésre elitélt, ezen büntetésének végrehajtása alatt ide értve a büntetés önkényes (szökés általi) megszakítását is — követett el; „tekintve, hogy ezen legutóbb megjelölt esetben, a mennyiben külön törvány mást nem rendel, nem a B. T. K. VIII. fejezetének határozatai, hanem 1. §-a második bekezdésének rendelkezése és ezztl azon elv alkalmazandó, hogy: „a hány és a milyen a büntetendő cselekmény, annyi és olyan a büntetés;" „tekintve, hogy a határozott tartamú szabadságvesztés büntetésre elitéltekre vonatkozólag a B. T. K.-ek életbeléptetéséről szóló 1880. XXXVII. t. cz. 36. §-a az imént felhozott jogelvet határozott rendelkezésben is kimondja, azt csakis egyedül abban korlátozván, hogy a végrehajtás előtti és alatti büntetendő cselekmények miatt kimondandó büntetések „együttes tartama" 20 évnél tovább nem terjedhet; „tekintve, hogy a most idézett 1880. XXXVII. t, cz. 36. §-a sem bünhalmazot, sem összbüntetést nem emlitvén, az abban elintézett eset sem a bűnhalmazat fogalma alá nem vehető, sem arra az összbüntetésről szóló rendelkezések nem alkalmazhatók; „tekintve, hogy ezáltal az összbüntetésnek fogalmából származó azon egyik folyomány, hogy az ezzel büntetendő, a cselekmény minőségének és súlyosságának a törvény külön rendelkezése szeí'int megfelelő, mindenik büntetendő cselekmény miatti szabadságvesztés büntetésnek tartama, a félbeszakitlan végrehajtás által előálló snlyosbitás kiegyenlítése céljából arányosan leszállítandó: az 1880 : XXXVII. t. cz. 36. §-a aláeső cselekmények büntetésére, mint összbüntetést. nem kepezore ki nem terjed; „tekintve mindazonáltal, hogy a mennyiben a határozott tai'tamu szabadságvesztés büntetésnek végrehajtása alatt elkövetett büntetendő cselekményre a/, erről rendelkező törvény által vairv súlyosabb vagy enyhébb nemű szabadságvesztés büntetés van Megállapítva, mint azon szabadságvesztés büntetés, a melynek végrehajtása alatt az illető egyén a későbbi cselekményt elkövette, önkényt előáll a kérdés, hogy mindkét nemű szabadságvesztés büntetés ugyanazon büntetési nemben töltendő-e ki ? és a mennyiaen átváltoztatásnak volna helye, erre nézve mely szabályok követendők ? „tekintve, hogy ezen kérdés tulajdonképen a büntetések végrehajtásának és illetőleg a bünv. eljárásról szóló törvénykönyv erről rendelkező fejezetének kérdése lévén, tüzetesen ott szabályozandó; és hogy addig — a bűnvádi eljárást szabályozó törvénykönyvünk hiányában — az anyagi és az alaki jog között szükséges harmónia fenntartása végett a B. T. K. elvi rendelkezései alapján és ezeknek megfelelőleg a törvénykezés által oldandó meg; „tekintve, hogy az 1880 : XXXVII. t. ez. 36. §-a már azáltal is, hogy az intézkedésének tárgyát képező esetre vonatkozólag a külön büntetések „együtttes tartamát" emliti, implicite azok egységesített végrehajtását fejezi ki; „tekintve, hogy az ugyanazon személy által, félbeszakitlan folytonosságban szenvedendő tobb szabadságvesztés büntetésnek az egységes végrehajtás szempontjából egynemű szabadságvesztés büntetésre való át változtatása a B. T. K.-ek egyik sarkelvét képezi, mely semmikép sem áll az összbüntetéssel elválaszthatlak hapcsolatban; tekintve végre, hogy az átváltoztatásnál, habár a félbeszakitlan tartam hosszabb voltánál fogva előálló súlyosbítás az 1880. XXXVII. tcz. 36. §-ában külön meghatározott eseten kívül figyelembe nem vehető, — midazonáltal mindenik büntetési nemnek természete és specificus sulyossága itt is szem előtt tartandó lévén, és ehhez képest az enyhébb büntetési nemben meghatározott büntetésnek súlyosabb nemű büntetésre átváltoztatása esetében mindenkor e tartam arányos leszállítása által az igazság követelményei teljesen kielégitendők és ezen kiegyenlítésnél fogva az elitélt helyzetének a törvény elvével össze nem egyezhető igazságtalan súlyosbítása feltétlenül kizárva lévén, ezek megtartása mellett sem a törvény, sem az igazság nem áll útjában, hogy hogy az 1880: XXXVII. tcz. 36. g-ábftn megjelölt esetekben a több, és épen ezen törvény szavai szerint együttes szabadságvesztésbüntetések ugyanazon nemű szabadságvesztésbüntetésben hajtassanak végre: mindezeknélfogva a m. kir. Curia bűnügyi tanácsainak teljes ülése a fent kitűzött elvi kérdésekre: katározatilag kimondja: ad a) az Összbüntetés, vagyis uz egyes büntetéseknek a többi cselekmények miatti büntetések félbeszakitlan tartama szempontjából való arányos enyhítése mellőzendő' és az 1880. XXXVII. t. cz. 3G. §-a alkalmazandó; ad b) a büntetés egységesítése azonban, a vádlott által elkövetett cselekményre meghatározott legsúlyosabb büntetési nemnek alkalmazásával, itt is fentartandó; azonban az enyhébb szaY)ndsáqvesztésbüntetésnek tartama a súlyosabb büntetési nemnek súlyához képest arányosítandó. Kelt Budapesten, 1883. ápril 23. Hitelesíttetett 1883. márczius 25. Kinevezések. () felsége kinevezte törvényszéki bírákká; A budapesti törvényszékhez: Matlekovics Ignácz budapesti IV.—X. kerületi büntető járáshirósági albh'ót, — Kossutáng Géza budapesti alügyészt és Tóth Ernő ugyancsak budapesti IV—X. kerületi büntető járásbirósági albirót. az aranyos-maróthi törvényszékhez: Róuai Kamii ottani törvényszéki jegyzőt és a zilahi törvényszékhez Hiry Ferentz ottani trvszéki jegyzőt; továbbá albirákká : a budapesti IV—X. kerületi bünteiójárásbírósághoz: Drill Béla budapesti törvényszéki jegyzőt a nagyszombati járásbírósághoz; Würtzler Ödön pozsonyi törvényszéki jegyzőt a kőrösbányai járásbírósághoz: Kémes Ede dévai törvényszéki aljegyzőt és a felső-eőri járásbírósághoz: Gálba Lajos ottani aljegyzőt nevezte ki. Csillaghy József námesztói járásbirósági albiró az alsó-kubini járásbírósághoz helyeztetett át. (I felségé Goldstein Izidor dr. Vaisztele alapítványból díjazott joggyakornokot, a budapesti kir. itélő-táblához tiszteletbeli segédfogalmazóvá kinevezte. Az igazságüg}?miniszter Kovács Béla kecskeméti kir. törvényszéki joggyakornokot a kecskeméti kir. járásbírósághoz aljegyzővé, továbbá gr. Neuhaus Emil cs. és kir. 37. sz. gy. ezredbeli számvevő őrmester a munkácsi királyi járOsbirósághoz és Gaibel Rezső cs. és kir. 64. sz. gyalogezredbeli őrmestert a nagyszebeni kir. törvényssékhez irnokrkká nevezte ki. Felelős szerkeszti) és kiadd laptulajdonos : SZ0K0LAY ISTVÁN. (IV. kerület, zöldfa-utcza sz. 1.) M«gjel«n e lap hetenkint vasárnap, szerdán és pénteken. — Előfizetési ár; helyben és vidékre egész évreil2 frt, félévre 6 frt, negyedévre 3 frt osztrák értékben. Budapest, 1883. Schlesinger Ignátz nyomdája, (rostély-utcza Károlykaszárnya.)